Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-05-27 / 22. szám

XII. évfolyam. Pápa

} 1917 május 22. 20 . szám. PAPA ES VIDÉK Szépirodalmi) közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a oaDa-csóthi esoeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja, Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. A szernesztésért felelős: Szentgyörjjyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz H^jnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Heti naptár. A veszprémegyházmegyei Directorium alapján. Május—junius. 27. V. Pünkösd (Ujholdvasárnap). 28. H. P.-hétfő. 29. K. P.-kedd. 30. Sz. P.-szerda, kántorbőjt. (Szentjobb feltalálása és Bódog pápa, vt. 31. Cs. P.-csütörtök. (Angela és Petronilla sz.). 1. P. P.-péntek, kántorbőjt. 2. Sz. P.-szombat, kántorbőjt. (Marcellin és vt.-társai). 3. V. Szentháromság vasárnap. (P. u. I. vas.) Szentségimádások: Pápateszér, L.-patoná, Vaszar, Vanyola, Csót, Ugod, Nagytevel és Bakonyjákó. NB. A tiszteletreméltó Béda hv, János pápa és vt, Ágoston pk. és hv., továbbá Mária Magdolna szűzről ez évben nincsen előirt ima; szombaton a misében 6 lecke, melyből 5 a Gloria előtt mondandó. „És megújítod a föld színét". Mint a dörgés, villámlás, menykőcsapás, beborult ég és füstölgő romok közé lövelő, fényes napsugár, úgy hat reánk újból a háborús pünkösd. Valóban jólesik ez ünnep szenvedő, késégbeesett lelkünknek, mert reményre, bizalomra int. Valamikor az első pünkösd napján jött a Szentlélek, mint a hirtelen jövő szél zúgása és mindnyájan heteiének reménnyel, bátorsággal, bizalommal, a félénkség, a remegés, a pusztulni indulás helyébe uj erő, uj élet lépett. Az igazság Lelkének nyomában a pogányság sötét romjain kisütött az igazság napja, bejárta és kitisztította a pünkösdi szél a legrejtettebb zugát is a földnek és elhintette a béke, az áldás, a kultura és boldogulás magvát... »és megújítá a föld szinét«. Most is meg kell látnunk ezen a valóban piros, véres pünkösd napján is, hogy ha betelünk az igazság Lelkével, ha mindnyájan elveszik Őt, eljő a béke napja, mert Ő a békességnek is Lelke; és az elszórt csontokból uj élet fakad, a romokon uj épület lesz, az elhagyott dómok megtelnek és újra hallják a régi igazságok és erkölcsök áldást osztó igéit, azokat, melyeket a pünkösdi apostolok a médeknek, perzsáknak, elamitáknak hirdettek, melyek bejárták Mezopotámiát, Júdeát, Ázsiát, Egyiptomot... és megújították a föld szinét. Immár harmadszof várjuk a háborúban az igazság Lelkét, hogy jöjjön a béke olajágával, hozza meg a régi igazságot, szeretetet és boldogságot ebben a nagy pusztulásban, hol csapások, égések, orkánok, éhség és halál pusztítnak, de még mindig nincs vége, most is ott ülünk fiaink sírján és elfásult lélekkel, kétségek közt kérdezzük mint az első pünkösdiek. »Vájjon mi lesz ebből ?! De bizzunk! Nemzetek vesznek, nemzetek lesznek! És a nemzetnek is van lelke, van pünkösdi lelke is. Ennek a pünkösdi léleknek tüzében régente is megújult, most is megújul a föld szine. A nemzetek ítélete még tart az örök igazságok fényénél, de majd ha e fény átjárja és kiégeti a nemzetek lelkéből a bűnt, a salakot, eljő a tisztultabb erkölcs, azután a béke, az áldás. Mint a porából kikelő phőnix-madár, az uj világ is a régi romjaiból kél ki és lesz még egyszer pünkösd a világon, olyan örömteljes, piros pünkösd, mely beleszövődik a gyermek álmaiba és játszi kedvvel kelt mosolyt a komoly öregek ajkain. Most még csak háborús pünkösd van, de ebben is van tüz, láng, lelkesedés a nemzeteknél, még azoknál is, melyek irigységből, gyűlöletből és rideg számításból vitték fiaikat a tűzbe és ha már benne van a nemzet fia, lelkesedik, küzd és hevül az angol is, a francia és az orosz is. Hát még mi, kiknek szivét az igazságos háború tüze hatja át! Mily titáni erővel csapott fel a nemzet lelkéből a láng, a lelkesedés és csodákat mivelt és jogos öntudattal védte magát és készítette el a talajt a megujulásra. Mert most már megujulás kell minden téren: társadalmi, műveltségi, legfőkép erkölcsi téren. Ezért ís küzd és lelkesedik a magyar; amolyan pünkösdi megújulásért, amely nemzetet boldogít. Bizzunk! A béke galambjai már egy éve röpködnek a romok közt, csak a nemzetek lelkében, az ellenségnél nincs még helyük. Még forradalmak, trónok összeomlása, szenvedélyek viharai űzik el őket, de újra vissza-visszatérnek és mi epedve várjuk őket. Majd ha a nemzetek belekapcsolják lelkületüket az apostolok pünkösdi lelkébe, majd ha befogadják az igazság Lelkét, akkor megújul a föld szine! Addig pedig imádkozzunk: Jöjj el Szentlélek Isten és töltsd be hiveidnek szivét! . . . Dragovics Isván. A kath. sajtóterjesztő vállalat. Csodálkpzva látjuk a sajtó termékek irtózatos szaporodását. Hiába, ez a modern kor vívmánya és követelménye, mely már berendezkedett a modern élet formái közé. A könyvek irtózatos halmazáról, a könyvtárakról most nem beszélek, hanem a földgömböt behálózó folyó-sajtó általános szaporodására gondolok. A mai ember az élet fokozott zavarában nem hisz a hallott szónak, neki csend, magány kell, ahol a betű evangéliumának hisz. Elzárkózik — legalább úgy hiszi — a vásártól, a tömegtől, a megtévesztéstől, önzéstől és a maga józan eszével iparkodik a mások írásából az igazságot kiolvasni. Rengeteg a száma a sajtóapostoloknak, megfelelő a firkálmányok rengetegének, épen azért nem csoda, ha az a betűkbe elmerülő ember is vajmi ritkán akad igazi jóakarójára. Események, tények, eszmék ezreit vonultatják fel a hivatlan sajtóapostolok legtöbbször pusztán pénzért, vagy irányzatosságból, vagy gonoszságból. Még jó, ha a gondolatközlésnek e modern eszköze, a sajtó, megmaradj a közömbös, se jó, se rossz szóbeszédnek beszéd szaporításnak munkájában és vándor-