Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-05-13 / 20. szám

2. PÁPA ES VIDEKE 1917 május 13. elrendelve; lehet, hogy a rekvirálás tényleges ideje még csak hónapok múlva fog beállani; sőt megtörténhetik, hogy egy váratlan fordulat, vagy tán éppen egy szerencsés békekötés egyenesen feleslegessé teszi a harangok folytatólagos rekvirálását: mindamellett már most sem szabad egy percet sem veszítenünk, ha a nagy harangot meg akarjuk menteni. Városunknak sok tudós polgára van és sokan vannak itt, akik a régészettel szakszerűen foglalkoznak. Vannak szorgalmas kutatóink, akik már nem egy felfedezetien, vagy félreismert antik tárgyról rántották le a leplet, bevilágítottak a homályba, felszínre hoztak sutba dobott értékeket. Ezeken áll most a sor, hogy a pápai »öreg«-ről kimutathassanak olyan tényeket, melyek révén akár történelmi, akár műbecsértéki szempontból megmaradhat az eredeti hivatásában. A püspöki körlevél szerint a május 20-ika után felterjesztett jelentések már nem vehetők figyelembe s ezért itt a legfőbb ideje, hogy a harang megmentése érdekében mulhatlanul megtétessenek a kellő lépések. — Egy temetésről. A pápai r. k. plébániának van filiája is, nevezetesen Nagyacsád község, mely körülbelül 9 kilométernyire van a várostól. Nagyacsádon s a hozzátartozó Kisacsád pusztán mintegy 200 r. kath. hivő van s ha ezek közül valaki meghalt, hát Pápáról megy ki a temetésre pap és kántor, természetesen kocsin. Átlag 2—3 esetben évente. A háború előtt is sokszor nagy gondot okozott a fuvarkérdés, mert tudni kell, hogy az acsádi katholikus hivők véletlenül a legszegényebb emberek a faluban, akiknek sem fogatuk nincsen, sem pedig pénzük, hogy fiakert fogadhassanak, hiszen legtöbb esetben még a szerény temetési stólát sem tudják Lassú léptekkel indultak meg az árok felé. Dobogó szivvel várták, vájjon be tudnak-e jönni. Csettent megint a kis drótvágó szerszám, mely segített a kapu bezárásánál. Száz kéz nyúlt a közelgő, elszánt, bátor tábori lelkész elé, százan akarták besegíteni, hogy minél előbb fedve legyen, százan akartak egyszerre gratulálni ehhez a hőstetthez. Egy puska durranás, egy halk goiyósipulás magasan fenn a levegőben jelezte, hogy vége mindennek. A szél viharrá fejlődött, a nap ismét elbujt rejtekhelyén s félhomály borította be a mezőt s ebben a félhomályban még rneszszebb hallatszott az orosz ének. = A Veszprémi Hírlapban olvassuk, hogy a veszprémi székesegyházban 75 tagu vegyeskar a mai szentmise alatt előadja Szentgyörgyi Sándor, pápai egyházkarnagynak egyik nagy szerzeményét, a D-dur miséjét, melyet Gaál Sándor ottani énektanár tanított be és vezényel. megfizetni. A háború szülte fuvarmizéria most meg pláne egyenesen lehetetlenné tette a pápai egyházférfiak kiszállását Acsádra, sőt a csornai helyiérdekű vasúton ujabban foganatosított vonatkorlátozás (az Ihászi állomás U; i. 3 km.-nyire van Nagyacsádtól) még a vonattal való megközelítést is teljesen kizárja, mert a fennmaradt egy vonatpárt lehetne csak igénybe venni s akkor már reggel 5 órakor kellene útra kelni s csak délután 3 órára lehetne visszaérkezni. A napokban megint temetés lett volna Nagyacsádon, egy szegény cigányasszony halt meg, aki katholikus volt. Maga a falu birája jelentelte a plébánián a halálesetet. A plébániai hivatal a fuvarkérdést sehogy sem tudta megoldani és már ki kellett békülni azzal a gondolattal, hogy az acsádi ref. lelkészre fogják bizni a szertartás elvégzését. Egy véletlen folytán tudomást szerzett erről egy derék pápai molnár. Fogta magát és felajánlotta fogatát Kreutzer Ferenc pápai káplánnak. A molnár maga volt a kocsis s a kitűzött órára kivitte a papot és kántort Nagyacsádra s temetés után ismét hazaszállította őket — díjtalanul. Itt pontot tehetnénk asotok végére s szives olvasóinkra bizhatnók annak elbírálását, hogy milyen szép dolgot cselekedett ezzel ez a kedves polgártársunk, de mégsem hallgatjuk el azt, hogy az illető molnár még csak nem is katholikus,. hanem protestáns vallású egyén, mely körülmény még hatványozottabban tünteti fel a nemes cselekedet értékét. Ennyit kötelességünknek tartottunk feljegyezni az esetről s most csak az van még hátra, hogy megnevezzük: ki volt az? Bocsor János. Szóval, ha veszendőben van is, még mindig nem halt ki a magyar ember gavallériája. A Pápai Keresztény Munkásegyesület beszámoló gyűlése. — 1917 május 6. A beszámoló gyűlést Tomor Árkád elnök nyitotta meg. Ismertette az okokat, melyek a Keresztény Munkásegyesület életét is más, szűkösebb viszonyok közé szorították; röviden megrajzolta a háborúnak az egyesület működésére tett hatását, mert a még mindig dühöngő világháború — bár úgy a vezetők, mint a tagok lelkesedéssel kívánták felkarolni az egyesület fejlesztését és erősítését — számos egészséges idea és jótékony terv keresztülvitelének lett a kerékkötője. A tagok nagy része, az ifjúság hadba vonult, nagyobb helyiségből kisebb helyiségbe került az egyesület, tehát minden ellene volt annak, hogy az egyesület vezetősége a tervbe vett rendszeres szociális előadásokat megtarhassa. A Keresztény Munkásegyesület életerejét és munkaképességét mutatja az a körülmény, hogy a háború okozta csapásokat férfias türelemmel viselte s ez a türelme meg is hozta a várt gyümölcsöt: az egyesület tagokban megfrissülve, kis helyiségét neki megfelelőbbel fölcserélve továbbra is él, sőt virágzik úgyannyira, hogy jövője iránt a legjobb reményekkel lehetünk eltelve. Majd Kreutzer Ferenc titkár elfoglaltsága miatt ugyancsak az elnök ismertette a titkári jelentés nyomán az egyesület legutóbbi háborús évét. Legfontosabb mozzanat volt a lefolyt esztendőben a Keresztény Munkásegylet »női osztály«-ának megalakulása, mely főképen Madarász József másodtitkár lelkes agatációjának köszönhető. A »női osztály« 1916 jun. 18-án rendkivüli közgyűlés keretében létesült s azóta Dvorzák Lászlóné úrasszony mint elnöknő vezetése mellett működik. Karácsonykor színdarabot adtak elő az Egyesület tagjai, de minden második vasárnap megtartották az u. n. szórakoztató délutánokat is, melyeknek gerincét egy-egy komoly témával foglalkozó előadás képezte; felolvasást vagy előadást tartottak: Maár János szűcsi plébános, Kraft József tanítóképzőintézeti tanár, Dragovics István hittantanár, Barcza Leander bencés tanár, Dvorzák Felicia, Kreutzer Ferenc, Németh Imre és Tomor Árkád. A szórakoztató délután többi programmpontját szavalatok, jelenetek, énekszámok s kisebb színdarabok tették, melyeknek sikere Tomor Vince egyesületi tag érdeme, ki fáradtságot nem ismerve, választotta ki és tanította be az egyes darabokat. Május 1-én az egyesület új helyiségbe költözött, a Flórián-utca 12. szám alá a Keresztény Önsegélyzővel együtt. A tagok jelenlegi száma — nem számítva az egyes szakosztályok tagjait — 340; ezek közül a háború kitörése óta hadbavonult 158; a 182 itthonmaradt tag közül 86 férfi és 95 nőtagja van az egyesületnek. A hadbavonult tagok közül hősi halált haltak: Kövér Gyula kereskedő-, Kozma Antal cipész-, Hérincs István és Szokodi Gábor csizmadiasegédek. Majd Mátz Mihály pénztárost kérte föl az elnök, hogy számoljon be az egyesület anyagi állapotáról. A pénztári kimutatás szerint a Munkásegyesület évi forgalma 2270 K 08 f volt, melyből a kiadás 1010 K 99 f, az egyesület jelenlegi vagyona tehát 1250 K 09 f, mely összeg — tekintve a mai viszonyokat — kedvező színben mutatja az egyesület anyagi helyzetét. Az egyesület nevében Tomor Árkád mondott hálás köszönetet Mátz Mihálynak a pénzügy lelkiismeretes, pontos kezeléséért, továbbá azon sok fáradságért, munkáért, melyet az egyesület érdekében mindenkor kifejtett; köszönetet mondott továbbá Madarász Józsefnek agilis működéséért, az egyesület érdekében kifejtett tevékenységéért, Dvorzák Lászlóné úrasszonynak és a körülötte működő tisztikarnak a női osztály szakszerű, sok vesződséggel járó vezetéséért, a Keresztény Fogyasztási Szövetkezetnek 100 koronás ajándékáért s a Keresztény Önsegélyzőnek, mely igazi jóbarátként hiven kitartott jó és balsorsban egyaránt a Keresztény Munkásegyesület mellett. Néhány kisebb ügy elintézése után Tomor Árkád egyleti elnök további munkára és kitartásra buzdította a tagokat; beszédét azzal a jókívánsággal fejezte be, hogy az uj helyiségben is kisérje áldás és siker at egyesület működését, hogy a béke beköszöntése után minél előbb megérhessék a keresztény szociális elvek diadalát. = Szabadságon vannak vagy voltak a legutóbbi időben a következő ismerős hadbavonultak: Erhardt Imre, Vágó Dezső, Kunt János, Freiler Ferenc, Madarász József, Szekeres Ferenc, Szalay Ignác, Farkas István, Keskeny Pál, Németh Imre (Törzsökhegy), Dobosy Rezső, Füredi Dömötör és sokan mások.