Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-05-06 / 19. szám

2. PAPA ES VIDEKE 1917 május 6. Az irodalom is — látván a kelendőséget — hatalmasan nekilendült. Különösen a francia export hiányában még béke idején sem került ennyi eredeti dráma a szinpadra és a könyvpiacra, de másfaju szépirodalmi müvekben sincs hiány. Csak az a baj, hogy az üzleti szellem, a spekuláció, mely minden téren dominál már, az irodalom elkülönített, valaha nagyon is tiszteletreméltónak tartott világába is behatolt s az olvasóközönség szellemi éhségét erőtadó táplálék helyett legtöbbször silány töltelékkel altatja el. Minden hétnek megvannak a maga meglepetései, újdonságai, de alim-lom között a figyelmes szemlélő szemében oly kevés a valódi érték, a hamisítatlan nemes fém, az irodalmunk díszére való igazgyöngy. Nemcsak drámai nyelvünk, de egyéb szépirodalmi munkák stílusa is »igen gyakran durva germanizmusokkal, nyegle modern modorosságokkal s a pesti keveréknyelv virágaival ékes«, úgy hogy valóságos diadalérzettel köszöntjük egy-egy egészséges szellemű, zamatos magyarsággal megírt munka megjelenését. Már a háború előtt is méltán vetették szemére a megújhodott irodalomnak, hogy a mult hagyományaiból nem vette fel programmjába a nemzeti szellem, a magyar lélek istápolását, hanem jobbra-balra tekintgetve

> a külföldet is szeme előtt tartva kozmopolita jelleget ölt magára, akkor is joggal panaszkodott a kritika, hogy a tartalom csak azért burkolódzik legtöbbször a homály köntösébe, hogy ürességét eltakarja, pedig az igazi drágakő akkor csillog a legjobban, ha a napnak fénye, világossága rátüzel. A magyar nép lelkét valójában visszatükröző s a világháború megindító motívumaiból kiépített művek csekélyebb száma mellett igen sok a selejtes vagy a mi világunknak, gondolkodásunknak idegen munka. Az emberi szellemesség ezekben is sziporkázik ugyan, de olyan múló az életük a mély tartalom híján, mint a rakétáé, mely egy pár pillanatig gyönyörködtet, de látjuk, hogy sem világításra, sem melegedésre nem való. A szeszélyes divat vetette fölszinre őket, az is fogja egy szép napon elsöpörni. Az olvasóközönség szórakozásvágyát nemesebb, maradandóbb értékekkel kell kielégíteni s az irodalom virágos, »hozsannás tavasz«-án örvendőknek nem szabadna megfeledkezniök arról, hogy a túlságos nagy produkció rendszerint a »minőség« rovására van. Ha volt valaha szükség nemzeti öntudatunk ébrentartására és fokozására, ellanyhult erkölcsi életünk restaurálására és javítására, a mai nehéz viszonyok között csakugyan nagy szükség van rá. Ezek lesznek ama nemes tulajdonok, melyek a háború után is biztosítják jogainkat a további élethez s képessé tesznek bennünket a kultura súlyos sebeinek gyógyítására. Meg kell tehát becsülnünk minden oly vállalkozást, mely az üzleti szellem térfoglalása, a klikkek uralma és a közönség zsebére való utazás idején ideális célokat tüz maga elé: egészséges, erőtől duzzadó irodadalom művelését s a magyarságában megtámadott keresztény értelmiség szolgálatát. Igaz, hogy e megbecsülés anyagi támogatás nélkül vajmi keveset ér; de ha meggondoljuk, hogy mennyi pénz szóródik el haszontalan, nyomot alig hagyó, igazán felületes szórakozások szerzésére, valóban csekélynek tűnik fel az a szerény áldozat, melyet egy életrevaló irodalmi munka pártolása tőlünk megkiván. Olyan befektetés ez, mely a legmostohább időben is meghozza a maga kamatját, sőt talán ekkor terem leggazdagabb gyümölcsöket. Ezek a gondolatok ötlöttek eszünkbe, mikor a Szombathely városában megindult * Nemzedék-könyvtár* első füzetét kezünkbe vettük s a vállalat nemes programmját végigolvastuk. Erre vártunk, ennek a programmnak minél szélesebb rétegekben való megtestesítése a mi ideálunk. Az a lelkesedés, mely a kereszténység és magyarság értékeivel át- meg átitatott múltban gyökerezik s mely e mozgalomnak életet adott, mibennünk is él s reményeket fűz e vállalat anyagi és erkölcsi sikeréhez egyaránt.* (-) *A »Nemzedék-könyvtár« első füzete Proli ás zk a Ottokár: »Hervadt tulipán, örök árvalányhaj« cimü müve. 48 oldal, ára 1 kor. A »Nemzedékek« irodalmi vállalat kiadása. A legközelebbi kötet Kocsis László verseskönyve lesz. — A nemes hivatást teljesítő és lelkes vállalkozást melegen ajánljuk a keresztény magyarság eszméjéért küzdök szives figyelmébe. Az első szentáldozás. Fehérvasárnap helyett Pápán mindig húsvét utáni 5. vasárnapon, idén tehát május 13 án járulnak a kis fiuk és kis leányok az első szentáldozáshoz, mely szép ünnep a plébániai főistentisztelét keretében fog lefolyni.' Nemcsak az érdekelt gyermekek szép ünnepe ez, hanem a szülőké is. Ugy volná továbbá egészen rendén, ha ez alkalommal a szülők is megáldoznának, amit más helyen láttunk már és igén kedvesnek találtunk. És pedig ne csak az anyák, hanem az apák is. Felelevenítjük itt a következő jellemző párbeszédet, mely egy kis lány és vallásos anyja között folyt lé: — Anyuskám, mit csinálnak az emberek, ha a templombian az oltárhoz mennek? Ők olyan szépen teszik azt és olyan jámborul imádkoznak. — Kedves gyermekein, ha te jó Iész, te is oda mehetsz majd. Látod, a jó és jámbor emberek az oltár elé térdelnek és ekkor a szivükbe jön a kis Jézus. — De édes anyáin, hát édes apa nem jó ember? Én még nem láttam őt a többiekkel. Őt nem engedi a jó Isten? — Kedves gyermek, feleié könnyek között az anyja megindultan, imádkozzál csak szépen jámborul és szorgalmasan, akkor bizonyára oda fog menni a te édesapád is, és a jó Isten hozzá is fog jönni. Szalézi szt. Ferencről, aki heves természetű volt, fel van jegyezve, hogy saját bevallása szerint e hibájától a gyakori szentáldozás által szabadult meg. — Óvakodjunk! Több oldalról nyert értesüléseink szerint szélhámosok csatangolnak a vidéken. Rendesen a katonai felmentések kieszközlését, vagy meghosszabbítását Ígérik, továbbá egyes családok hozzátartozójának, kórházban fekvő katonának ismerőse, vagy társaként mutatkoznak be s ezek számára »hazait« kérnek, vagy pénzt. Legjobb ezeket átadni a hatóságoknak. Jubileum. Városunk tisztikara abból az] alkalomból, hogy Mészáros Károly, a Ferenc József-rend lovagja, most husz éve foglalta el a polgármesteri széket, Csoknyay Károly főjegyző vezetésével testületileg tisztelgett a napokban a jubiláns polgármesternél. Bár kétségen felül áll előttünk is városunk népszerű polgármesterének Pápa város felviiágoztatása körül szerzett érdeme, a háború azonban nem alkalmas idő jubilálásra, mi is azokkal tartunk, akik a polgármester érdemeinek kellő méltatását és honorálását jobb időkre halasztják, ami azonban nem zárja ki azt, hogy ezúttal is ne gratuláljunk és további sikeres működéséhez erőt és kitartást ne kívánjunk neki. Gyászrovat. Hunkár főispán temetése. Hunkár Dénes veszprémi főispán hamvait, kinek április 26 án bekövetkezett haláláról már mult számunkban megemlékeztünk, Veszprémben ápr. 28 án Rédey Gyula káptalani helynök beszentelte. A tulajdonképeni temetés vasárnap, április 29-én volt Szolgagyőrön, a bakonyszombathelyi plébániához tartozó pusztán mely a főispán családi dominiuma, ahol kápolnája és sirboltja is van. Itt a szertartást a zirci perjel végezte. Pápa város közönségét Csoknyay Károly városi főjegyző képviselte a temetésen. Frauendienst Viktor. A Thury és Baranyay esetek után alig egy héttel ismét megdöbbenéssel vettük a hírt, hogy most meg Frauendienst Viktor halt meg hirtelenül,, szivszélhü.désben. Bár sokan tudták, sőt ő maga tán legjobban, hogy szívbajos ember, a halál hirét csaknem kétkedéssel fogadták az emberek. Egészben 50 éves volt és végtelenül boldog házas életet élt, melyből két felnőtt gyermeke maradt: Mariska és Dénes.. A leány egy budapesti tanítónak, tart. hadnagynak boldog menyasszonya, akit zongoraés énekművészete révén a hangversenytermekből igen előnyösen ismernek a különbözőegyesületek és körök, a fiu a fogteknikuspályát választotta. A korán elhunyt apa szeretettel és nagy gonddal nevelte gyermekeit s mint borbély-iparos, szakadatlanul dolgozott és fáradozott, hogy gyermekeinek minél gondtalanabb jövőt biztosítson, s ime a végzet élte derekán szólította ki a világból, még. mielőtt gyermekeit önállósíthatta volna. Városszerte, sőt az egész vidéken mindenki becsülte a derék és tekintélyes iparost, kinek halála nagy részvétet keltett, mely a mult hétfőn lefolyt temetésen abban nyilvánult meg, hogy igen-igen sokan jelentek meg a gyászháznál és kisérték a kálváriái temetőbe Frauendienst Viktort. R. i. p.! Szelle Gyula. Mult vasárnap meghalt 39 éves korában Szelle Gyula városi gépész, aki évek óta a városi közvágóhídon és a jéggyárnál volt alkalmazva. Szorgalmas, lelkismeretes alkalmazottja volt a városnak. Kedden délután temették nagy részvét mellett. Ny. b.l