Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)
1917-04-01 / 14. szám
2. PÁPA É S VIDÉKE 1917 április 8'. érzése, hogy megtették kötelességeiket, amelyeket a haza teljes joggal elvár tőlük. Őnekik kell megalapozni segíteni' az új, nagy és független Magyarországot, amelynek meg kell lennie, mert az lehetetlen, hogy hiában ömlött volna ki az a sok drága magyar vér. Kell, hogy ezekbó'l a drága cseppekből kisarjadjon a nagy Magyarország terebélyes fája. E sorok irója, aki e megye neveltjének tekinti magát, ismeri e megye papságát, tanítóságát s tudja, hogy ők minden körülmények között meg fognak felelni annak a várakozásnak, amely e munkában vállaikra nehezedik, igy nyugodtan lehet reájuk bizni a drága fajfentartó magyar népet, amely népnek ragaszkodása és szeretete lesz munkájuk gyümölcse és koronája. Hebdomada Sancta. Hebdomada Sancta, vagy Hebdomada Major latin neve a Nagyhétnek, mely a mai nappal veszi kezdetét. A pápai plébániatemplomban a nagyheti szertartások igy fognak megtartatni: Ma, virágvasárnap 9 órakor barkaszentelés, körmenet és mise, mely alatt a bencés főgimnázium énekkara előadja a Passiót. Ez az énekkar szerepel egész nagymise alatt, mig a 11 órai csendes misén ismét Tóth Anna fog énekelni. Nagycsütörtökön ugyancsak 9 órakor kezdődik a szentmise, melyen a zárdai polgári leányiskolások és gimnáziumi növendékekből alakított vegyeskar énekli Szentgyörgyi miséjét, valamint liturgikus betétjeit, mint Christus factus est, Dextera Domini és Dominus Jesus. Mise után oltárbontás. Nagypénteken a csonkamise szintén 9 órakor kezdődik a Passióval, melyet megint a bencésfőgimnázium növendékei énekelnek. A Popule meus éa Vexilla Regis gyönyörű dallamait a zárdabeliek éneklik. Délután 3 órakor Jeremiás siralmai. Nagyszombaton már 6 órakor kezdődnek az ájtatosságok. Először szentségkitétel utána tüz-, gyertya- és keresztkutszentelés a próféciákkal és litániával, 9 órakor nagymise. Este a plébánia által kiadott Rendtartásban megjelölt időben feltámadási körmenet, melyet a vegyeskar Quare obdormis Domine kezdetű éneke vezet be és a Regina coeli zár be. Nem sikerült. A városi tanács közhírré teszi, hogy a közalkalmazásban levők részére a kerti gazdálkodás céljára földet szerezni nem sikerült, s igy a fenti célra történt jelentkezéseket a v. tanács nem veheti figyelembe. Ez bizony kár, mert a hivatalnokcsaládokra valóságos áldás lenne a mostani időben egy kis kert. Tudunk esetet, hogy egy 200 négyzetöles tókertből valaki az egész esztendőre való főzelékét, zöldségét, burg'onyáját kitermelte, csemegekukoricát is eleget evett, amellett még 200 K n felül kiárult répát, salátát és hagymát. A Polgári Kör hangversenye. Mult vasárnap lezajlott a Polgári Kör sokat hirdetett hangversenye is—mégpedig jókora csalódással. Sietünk nyomban kijelenteni, hogy pompásan sikerült és anyagi, erkölcsi tekintetben szinte várakozáson felül ütött be ez a hangverseny; a csalódás nem is erről az oldalról, hanem onnan érte a rendezőséget, ahonnan legkevésbé volt okuk várni, magától a Polgári Kör — tagjaitól. Szó köztünk maradjon, de, ha 200-ból csak 15 tag mer elmenni a maga rendezte hangversenyre, az mégis csak botrány. Ha több helyünk volna, még elbeszélgetnénk egy kicsit erről az érthetetlen, határozottan beteg állapotról, a letárgiáról, melyből az elnökség fel akarta éppen rázni, a nemtörődömségről, melyből ki akarta ábrándítani . .. Ám hagyjuk! Szorítkozzunk csak a sablonos kritikára, a hűvös jelentésre, s hagyjuk az otthon maradt 200 egynéhány tagra, hogy mit gondoljanak ők saját maguk felől. A pont 7 órai kezdetből fél 8 óra lett. (Várták t. i. az otthonmaradottakat.) A műsor első száma mindjárt meghódította a közönséget. Gáty tanárnak egy igen kedves, érté kes, magyaros motívumokból felépített nyitánya volt ez, melynek megkomponálásában a mester érvényesítette a dallamfüzés és kontrapunkcio, a harmonizálás és hangszerelés terén való nagy tudását. Egymásután következtek azután a magánszámok. Szavalat, zongora, tárogató, celló stb. Mindegyik szereplő a maga nemében páratlanul szép sikert aratott. A közönséget látszólag igen kedvesen érintette, hogy mindenből a magyar dal, a magyar hang csendült ki. Óriási itatást ért el Süttő Kálmán éneke is; az egészséges, mély basszushangok tán még irta is ott rezegnek a vén és vastag faiak között. Egy-két számot el kellett hagyni a zárórára való tekintettel s azonnal belekaptak a tombolába, melynek befejeztével azután az egésznek vége is volt. Annyi idő maradt még, hogy az egyik tag a kör nevében köszönetet mondjon a szereplőknek, akiknek nevében Szentgyörgyi megígérte, hogy más alkalommal is szívesen működnek közre a maihoz hasonló jótékony célból. Mint értesülünk, a tisztajövedelem mindamallett, hogy kevesen voltak jelen, elég szép volt s abból 50 K a Vöröskeresztegylet pápái választmányának lett átadva, a többi pedig a kör könyvtára alapjáhozcsatolva. Az estélyen felülfizettek: E. J. 16 K, Özv. Walliss Gyuláné, Kluge Károly, Klein Vilmos, 10—10 K, Bódai István 7 K, Kötbaum Sándor 6 K, Hajnóczky Béla, dr. Teli Anasztáz 5—5 K. B. J , Faa Mihály, Kovács Mihály, Königbauer Ignác (Kovácsi) Saád Lajos 4—4 K, S. R. 3 K, E. Gy. Kreutzer Ferenc, káplán, Németh Imre, káplán, Schlosszer István 2—2 K, Tarr Gyula, Balázs József, számvevőőrmester, Erhard Sándorné, Horváth József, Kis József, N. József, Németh János, Pethő József, Röszler Antal 1 — 1 K. Tábori levél. Esti szürkület burkolja be az erdőt. A fák alatt mozgó árnyékok: tovasiető bakák silhuettjei. Kulacs csörren az oldalukon. Ebbe teszik el reggelre a kávét. A vacsorát leginkább itt fenn eszik meg. Azaz megennék, de a konyha még nincs itt. Hja nem is könnyű dolog azt ide felhozni! Nem is szólva a pontos, mindennapi ágyúzásról, akkora sárban dagaszt a két ló, oly gödrökön himbálózik át a szekér, hogy kocsisunk- az egész uton töprenghet rajt, a lövéstől vagy a leeséstől féljen-e inkább. Rendszerint azért egyiktől sem fél. Megszokta. Csak a pipába legyen mit tömni, felhozza az öreg Kohári még »tromerfájerba« is. Ahol ni, már itt is van. A bakaság hamar szép sorba áll. Végig megkapja mindegyik a maga részét az illatos fekete kávéból. Hozzá még túró is van. — De még más is — böki oda az öreg a pipa mellől. — Ehun a századnak kilenc csomag gyütt. Felcsillannak a szemek. Roham a szekér ellen... Lázas érdeklődés Csakhamar két félre oszlik meg a csoport: boldog tulajdonosok és csalódottak osztályára. Már kézben vannak a ládikák, bevarrott zsákok, leszegezett szivarskatulyák. Megindul mind »haza felé.« A csomagosok sietnek, a csalódottak lassan, csendben ballagnak. — Hát hiába ma se gyütt meg az enyém, pedig három hete útba van. Majd mind megromlik- a sok jó kóbász benne — panaszkodik egyik. — Nem is kő kóbászt küldeni, csak dohányt meg pogácsát kapjék az ember — véli egy öregebb. — No no. Csendben mennek tovább. A futóárok elnyeli őket. A balra eső pontrészen most erősebben hangzik fel az ágyúzás. Pergőtüz. A bakák is felütik rá fejüket. — Aliajt nem panaszliodhatik egyik se, hogy nem megy csomag — morogja az öreg csendesen. — Jut ott mindenegyinek kuncog a fiatalabb. — Nem is rastakol a póstán sokáig. — Azon melegiben megkapi. Igy azután mégis vigabb a hangulat. Én meg levonom a tanulságot, hogy a nyolc boldogsághoz, melyet az iskolában tanultunk, odatehetjük kilencediknek: boldogok, akik a harctélen csomagot kapnak — de csak a posta utján. Iskolaszéki gyűlés. Tegnap délután fél 5 órakor r. k. iskolaszéki gyűlés volt a belvárosi fiúiskolában a következő tárgysorozattal: 1. Temetőnk rendezési ügye. 2. Mayer Adolf könyvkötő úr néhai Mayer Lajos, volt hitközségi tanítónk temetési költségeihez utólagos hozzájárulást kér. 3. Irgalmas nővéreink főnöknője újból kér polgári iskolások számára tandíjelengedést. 4. Orbán Mária és Hindler Erzsébet tanítónő-kisasszonyok ideiglenes helyettes tanerők. 5. a központi irodaügy és főgondnoki előterjesztések. 6. Az iskolalátogatók jelentései és esetleges indítványok. A gyűlés lefolyásáról jövő számunkban.
