Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-04-01 / 14. szám

XII. évfolyam. Pápa, 1917 március 11. 11. szám. PAPA ES Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperesi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulaj donos: A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért felelős: Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. A felmentettek mostanában a leg­irigyeltebb emberek a földkerekségen. Nagy szó az, egészségesnek lenni, fiatalnak lenni és mégis itthon élvezni az arany szabadsá­got, távol minden életveszedelemtől, srap­nel- és gránáttól. A felmentettek ezt maguk is természetesnek találják, azt t. i., hogy őket irigylik. Az alispán ugylátszik számolt ezzel a körülménnyel, amikor a legutóbbi tiszti értekezleten megpendítette azt az esz­mét, hogy a vármegye területén (talán ép­pen Pápán) felállítandó Hadiárvaház céljaira, melyre a törvényhatóság 150 ezer korona hozzájárulást szavazott meg, a felmentettek bizonyos önkéntes adományokat juttathatná­nak. Az értekezleten jelen volt tisztviselők (Pápáról Csoknyay főjegyző) az alispán tervét kivihetőnek találták és mindegyikük otthon a maga járásában, illetve városában megkísé­relte ezt az ügyet. S ime, anékül, hogy bárki is presszionálta volna a t. felmentetteket, anyagi erőikhez, illetve a felmentés követ­keztében nyerendő hasznukhoz képest pl. a v. tanács ivén eddig már 55 en jegyeztek bizonyos összegeket, 10 K-nál kevesebbet pe­di§ egy sem, úgy, hogy eddig már vagy 700 K folyt be a nemes célra. Egy Pápán lakó, de a járás területén gazdálkodó felmen­tett bérlő, mint érteselünk 1000 K-ra taksálta a maga ügyét s annyit juttatott e címen az Árvaház alapjának. Mindezeket azért emiitjük itt meg, hogy mindaz, akinek még eddig tu domása nem volna az alispán e praktikus esz­méjéről, keresse az alkalmat, hogy a maga részéről is követhesse a többinek a szép pél­dáját. Megjegyezzük, hogy a polgármester, vagy a tanácsos, aki a pénzt felveszi, nyug­tázza is azt. Végül egész bátran merjük állí­tani, hogy senkinek sem volna az ellen sem kifogása, ha ebből egy általános, országos szokást formálnának, egy szóval, ha az ön­kéntes adományok helyett egyszerűen elren­delnék a taksa-fizetés minden felmentettre szóló kötelezettségét. A Kath. Nővédő-egyesület el­nöke értesíti a m. t. érdeklődő höl­gyeket, hogy a legközelebbi konferencia beszéd nem a jövő hónap első-, hanem második szombatján lesz. Bővebbet la­punk jövő számában közlünk. A nép vezetőinek kötelességei a háború után. — Irta: Boross Géza áll. isk. igazgató. — Bármihez kezdünk ma, bármit is csinálunk, mindenkor jussanak eszünkbe a nagy német hadvezérnek a szavai: »Semmi körülmények között sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy most há­ború van.« A nagy Hindenburgnak minden­esetre teljesen igaza van. Azonban azt hiszem, hogy ma — legyen valaki a legfényesebb anyagi körülmények között, avagy bírjon valaki bármily fásult, vagy ördögi lélekkel — a háború rettentő ténye oly élénken rajzolódik elénk, hogy nem lehet senki, aki minden pillanatban nem a háború okozta szenvedésekre, küzdelmekre gondolna. Azonban nekem most nem az a célom, hogy arról írjak, hiszen a nép vezetőinek kötelességéről akarok írni. Kiket értek én elsősorban is a nép vezetői alatt ? Szerintem a nép igazi lelkes, önzetlen odaadó vezetői és irá­nyítói, barátai — bár illesenek azzal a váddal, hogy »haza beszélek« — ki merem bátran mondani, hogy a papok és tanítók. És pedig felekezeti külömb­ség nélkül. Ezek hivatásuknál fogva a nép között élik le majdnem teljes éle­tüket. Igy tisztában voltak a múltban s tisztában vannak a jelenben is mind­azokkal a társadalmi teendőkkel, ame­lyeket kötelességeik a nép vezetését és jó irányban való irányítását illetőleg előírnak. Velük, a néppel voltak a béké­ben, de velük vannak és éreznek a háború alatt is. Igy meglátják mindazok az erényeket és hibákat is, amelyek népünknél megnyilvánulnak. Jól tudják, melyek azok a hibák és bűnök, amelye­ket a háború fejlesztett és fejleszt ki. Igy az ő kötelességükké válik ezeknek a burjánoknak a nép lelkéből való kiir­tása. Igy kívánja ezt tőlük hazájuk és egyházuk érdeke és jövője is. A háború a nép lelkében több káros, vétkes hatást váltott ki; a többi között említésre méltó, hogy igen nagy mértékben kifejlődött a »kapzsiság.« Ennek a kigyomlálása igen nagy feladat elé állitja a nép vezetőit, és ennek a kiirtásánál igen nagy óvatossággal és tapintattal kell eljárni. Azután majd hazatérnek a háború után a harc mezejéről a hős ifjak és férfiak; ezek között igen sok akadhat olyan, akiknek lelkéből a. kötelességből teljesített harcolás, vérengzés kiölte a szelidebb, nemesebb hajlamokat és ér­zéseket. S akik hazatérve a békés csa­ládi otthonba, a hősieskedést — más értelemben — otthon a községben is folytatni óhajtják, vagy folytatni próbál­ják. Itt kell azután a papnak, tanítónak a »népkörben, kath. körben, olvasókör­ben, ifjúsági egyesületben és legényegy­letekben« úgy közreműködni, hogy a háború káros behatásai szinte észrevét­lenül, kényszer nélküli hatást gyakorol­janak az ily egyénekre, hogy ezeknek az érzései megszelídüljenek, kicsiszolód­janak s lehulljon lelkűkről mind ama vadság, amely esetleg a háború alatt reájuk tapadt. A nép hivatott vezetőinek köteles­ségévé lesz az is, hogy a hazatért hősö­ket újra reá vezessék a békés polgári munkásságra, amelytől a hosszú harc alatt — bizonyára — elszoktak. Hogy igy újból megkezdjék azt az intenziv s produktiv ipari s főleg gazdasági munkál­kodást, amelyre az országnak a háború után oly égető szüksége lesz. E társa­dalmi munkálkodás közben sok, sok hálátlansággal, gánccsal és bizalmatlan­sággal találkozhatnak a nép irányítói, vezetői, azonban e miatt elcsüggedniök nem szabad, mert munkásságukat előbb­utóbb siker fogja kisérni, de hálával lesz irántuk nemzetünk is. Azonban a legnagyobb jutalom lesz a saját lelki­ismeretüknek felemelő és megnyugtató

Next

/
Thumbnails
Contents