Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)
1917-04-01 / 14. szám
XII. évfolyam. Pápa, 1917 március 11. 11. szám. PAPA ES Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperesi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulaj donos: A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért felelős: Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. A felmentettek mostanában a legirigyeltebb emberek a földkerekségen. Nagy szó az, egészségesnek lenni, fiatalnak lenni és mégis itthon élvezni az arany szabadságot, távol minden életveszedelemtől, srapnel- és gránáttól. A felmentettek ezt maguk is természetesnek találják, azt t. i., hogy őket irigylik. Az alispán ugylátszik számolt ezzel a körülménnyel, amikor a legutóbbi tiszti értekezleten megpendítette azt az eszmét, hogy a vármegye területén (talán éppen Pápán) felállítandó Hadiárvaház céljaira, melyre a törvényhatóság 150 ezer korona hozzájárulást szavazott meg, a felmentettek bizonyos önkéntes adományokat juttathatnának. Az értekezleten jelen volt tisztviselők (Pápáról Csoknyay főjegyző) az alispán tervét kivihetőnek találták és mindegyikük otthon a maga járásában, illetve városában megkísérelte ezt az ügyet. S ime, anékül, hogy bárki is presszionálta volna a t. felmentetteket, anyagi erőikhez, illetve a felmentés következtében nyerendő hasznukhoz képest pl. a v. tanács ivén eddig már 55 en jegyeztek bizonyos összegeket, 10 K-nál kevesebbet pedi§ egy sem, úgy, hogy eddig már vagy 700 K folyt be a nemes célra. Egy Pápán lakó, de a járás területén gazdálkodó felmentett bérlő, mint érteselünk 1000 K-ra taksálta a maga ügyét s annyit juttatott e címen az Árvaház alapjának. Mindezeket azért emiitjük itt meg, hogy mindaz, akinek még eddig tu domása nem volna az alispán e praktikus eszméjéről, keresse az alkalmat, hogy a maga részéről is követhesse a többinek a szép példáját. Megjegyezzük, hogy a polgármester, vagy a tanácsos, aki a pénzt felveszi, nyugtázza is azt. Végül egész bátran merjük állítani, hogy senkinek sem volna az ellen sem kifogása, ha ebből egy általános, országos szokást formálnának, egy szóval, ha az önkéntes adományok helyett egyszerűen elrendelnék a taksa-fizetés minden felmentettre szóló kötelezettségét. A Kath. Nővédő-egyesület elnöke értesíti a m. t. érdeklődő hölgyeket, hogy a legközelebbi konferencia beszéd nem a jövő hónap első-, hanem második szombatján lesz. Bővebbet lapunk jövő számában közlünk. A nép vezetőinek kötelességei a háború után. — Irta: Boross Géza áll. isk. igazgató. — Bármihez kezdünk ma, bármit is csinálunk, mindenkor jussanak eszünkbe a nagy német hadvezérnek a szavai: »Semmi körülmények között sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy most háború van.« A nagy Hindenburgnak mindenesetre teljesen igaza van. Azonban azt hiszem, hogy ma — legyen valaki a legfényesebb anyagi körülmények között, avagy bírjon valaki bármily fásult, vagy ördögi lélekkel — a háború rettentő ténye oly élénken rajzolódik elénk, hogy nem lehet senki, aki minden pillanatban nem a háború okozta szenvedésekre, küzdelmekre gondolna. Azonban nekem most nem az a célom, hogy arról írjak, hiszen a nép vezetőinek kötelességéről akarok írni. Kiket értek én elsősorban is a nép vezetői alatt ? Szerintem a nép igazi lelkes, önzetlen odaadó vezetői és irányítói, barátai — bár illesenek azzal a váddal, hogy »haza beszélek« — ki merem bátran mondani, hogy a papok és tanítók. És pedig felekezeti külömbség nélkül. Ezek hivatásuknál fogva a nép között élik le majdnem teljes életüket. Igy tisztában voltak a múltban s tisztában vannak a jelenben is mindazokkal a társadalmi teendőkkel, amelyeket kötelességeik a nép vezetését és jó irányban való irányítását illetőleg előírnak. Velük, a néppel voltak a békében, de velük vannak és éreznek a háború alatt is. Igy meglátják mindazok az erényeket és hibákat is, amelyek népünknél megnyilvánulnak. Jól tudják, melyek azok a hibák és bűnök, amelyeket a háború fejlesztett és fejleszt ki. Igy az ő kötelességükké válik ezeknek a burjánoknak a nép lelkéből való kiirtása. Igy kívánja ezt tőlük hazájuk és egyházuk érdeke és jövője is. A háború a nép lelkében több káros, vétkes hatást váltott ki; a többi között említésre méltó, hogy igen nagy mértékben kifejlődött a »kapzsiság.« Ennek a kigyomlálása igen nagy feladat elé állitja a nép vezetőit, és ennek a kiirtásánál igen nagy óvatossággal és tapintattal kell eljárni. Azután majd hazatérnek a háború után a harc mezejéről a hős ifjak és férfiak; ezek között igen sok akadhat olyan, akiknek lelkéből a. kötelességből teljesített harcolás, vérengzés kiölte a szelidebb, nemesebb hajlamokat és érzéseket. S akik hazatérve a békés családi otthonba, a hősieskedést — más értelemben — otthon a községben is folytatni óhajtják, vagy folytatni próbálják. Itt kell azután a papnak, tanítónak a »népkörben, kath. körben, olvasókörben, ifjúsági egyesületben és legényegyletekben« úgy közreműködni, hogy a háború káros behatásai szinte észrevétlenül, kényszer nélküli hatást gyakoroljanak az ily egyénekre, hogy ezeknek az érzései megszelídüljenek, kicsiszolódjanak s lehulljon lelkűkről mind ama vadság, amely esetleg a háború alatt reájuk tapadt. A nép hivatott vezetőinek kötelességévé lesz az is, hogy a hazatért hősöket újra reá vezessék a békés polgári munkásságra, amelytől a hosszú harc alatt — bizonyára — elszoktak. Hogy igy újból megkezdjék azt az intenziv s produktiv ipari s főleg gazdasági munkálkodást, amelyre az országnak a háború után oly égető szüksége lesz. E társadalmi munkálkodás közben sok, sok hálátlansággal, gánccsal és bizalmatlansággal találkozhatnak a nép irányítói, vezetői, azonban e miatt elcsüggedniök nem szabad, mert munkásságukat előbbutóbb siker fogja kisérni, de hálával lesz irántuk nemzetünk is. Azonban a legnagyobb jutalom lesz a saját lelkiismeretüknek felemelő és megnyugtató