Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-03-11 / 11. szám

XII. évfolyam. Pápa, 1917 március 11. 11. szám. Szépirodalmi, közgazdasági é* társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a paDa-csothi esperesi kerület tanftói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szerkesztésért feielös : Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. A felülfizetések hírlapi nyugtázása nem a mai időkben jött szokásba, s ha most van rá egy két megjegyzésünk, annak pusztán az az oka, hogy a háború következtében fellendült jótékonysági akció amily arányokban fejlődött, oly nagy mérvben gyakorol a háború az újságokra nyomasztó hatást. Elismerjük, hogy ma, amikor minden egyesület igyekszik a maga hatáskörében gyűjteni százmeg százféle, a hadsegélyezés jegyében született alapok támogatására, ezen egyesületek, intézmények, körök s hasonló elnevezésű társulatok joggal számíthatnak a helyi sajtó közbenjárására; viszont azonban a magunk részére is kikérhetjük, hogy a fordított arány előállása következtében bizonyos mérték megszabását azok is indokoltnak találjanak, akik a mi készségünket eddig szinte korlátlanul vették igénybe. Az összes pápai lapok kénytelenek voltak a 8 oldalról 4 oldalra szorítani lapjaikat s nem lesz csoda, ha egy szép napon még ezt a minimálisnak tünő terjedelmét is részben a papirdrágulás, részben az előállítás egyéb költségeinek mértani haladványokban szökő emelkedése miatt — redukálni, sőt még az sincs kizárva, hogy papirhiány fog beállani, mire csak a lapok beszüntetése következhetik. No már most, hogyne volna, ugyebár, itt a legfőbb ideje a még rendelkezésünkre álló lapterjedelmet takarékosan beosztani ? Hogy kívánhatják ezek után, hogy bármilyen jótékonycélu hangversenyen, vagy előadáson felülfizetők hála Isten elég hosszú névsorát az összes helyi lapok közöljék s a sokszor ugyancsak hála Isten elég szép summát kitevő összegeket felsorolják, amikor a nyugtázás erkölcsi kötelességének akkor is elég lesz téve, ha azt csak egyik lap hozza ? Volt, illetve van a pápai lapok között egy régebbi, még a békés 1913. évből származó megegyezése, mely a felülfizetések közléséért soronkint 10 fillért állapít meg s csak a kimondottan jótékonycélu adakozások közlését engedi meg díjtalanul, — ámde ma igazán mindén jótékony cél. Felfogásunk tehát ez esetben az, hogy elég, ha az illető egyesület csak egy laptulajdonost, vagy szerkesztőt kér meg lisztájának közlésére még pedig azt, melyhez szivesebben fordul, vagy kinek olvasóközönsége körében lisztájának névsorából a legtöbb felülfizető található. Ha emellett több lap szűkre szabott helyére is reflektál, akkor pedig fizesse szívesen azt a néhány fillért, melyre neki a nagy összeg mellett, mit gyűjtött, nincs annyira szüksége, mint nekünk arra a helyre, mit a sok név lefoglal. A magunk részéről elsősorban kifejezetten kath. intézetek és egyesületek számíthatnak tehát ily természetű névsorok díjtalan közlésére. Igen szeretnők e néhány sort Pápa város polgármesterének, meg a közélelmezési bizottság minden egyes tagjának a különös figyelmébe ajánlani. Azonkívül nagyon óhajtanok, ha elolvasná őket és elgondolkodna fölöttük a városi főmérnök is, aki ezidőszerint vezeti a közélelmezés körébe vágó ügyek jórészét. Attól tartunk azonban, hogy olyanokból kerül ki e cikk olvasóközönsége, akik azt sugalmazták, annak igazságos tartalmáról és logikus eszmefolyásáról a saját keservesen szép tapasztalataik alapján eleve is meg vannak győződve s legfeljebb sóhajtva bólintgatnak a fejőkkel annak elismeréséül, hogy ez bizony úgy van, de sajnos, nem segíthetnek rajta. Mindenekelőtt megállapítjuk, hogy a mai viszonyok között nem könnyű feladat egy népes város lakosságát a rendelkezésre álló szükségletek arányos elosztásával kielégítően ellátni és sok béketűrésre van kárhoztatva az, akire e nehéz feladat megoldása tartozik. Eltekintve ugyanis attól, hogy mindenki, még a legegyszerűbb polgárcsalád is viszonyaihoz mérten igen kevésnek találja, a mi egyből, vagy másból a részére jut, határozottan kiélesedzett sokakban az a látszatból jogosan merített hiedelem, hogy a szegény embernek, az egyszerű polgárnak még aránylag is kevesebb jut, mint a tehetősb, vagy tán úribb osztályhoz tartozóknak. Megállapítjuk továbbá, hogy a szegény ember, az egyszerű polgár, akit e hiedelem, még ha balhiedelem is az, iszonyatosan feltüzel s jogai méltányosabb elismerésének a követelésére sarkal, veleszületett darabos modorával, hiányos illemtudásával s hasonló természetes naivitásával még akkor sem volna képes követeléseiben a kellő nyugodtság mértékét betartani, ha saját maga mehetne el azokba az irodákba, ahol a különféle utalványokat, cédula néven ismert jegyeket osztogatják; pedig ő, a családfő erre képtelen, mert vagy katona, vagy kenyeret keres, v. tehetetlen beteg, vagy már nagyon öreg. A cédulaügyben tehát leginkább asszonyok- és leányokból kerül ki az a közönség, melynek meg kell ott fordulni azokban az irodákban, ahol gondoskodnak a közélelmezés zavartalan ellátásáról. Megállapítjuk végül azt, hogy éppen ez a közönség, szóval a nép, annak is a fehérnépje ideges, nagyon is ideges ma már. Ma egy asszony, akinek az ura, egy-két fia a harctéren tölti az egymásután következő hosszú esztendőket, egy asszony, aki a mai drágasághoz mérten aránytalan kis hadisegélyből kénytelen fenntartani saját magát és neveletlen gyermekeit s még emellett a családfőt is helyettesíteni, egy aszony, aki soha se ment el az urak elé, testben és lélekben egyaránt magsanyargatva kénytelen odáállani, hol nagyon sokszor hiába kér cédulát vele együtt sok úriember is, bizony könnyen ideges lehet és idegességében könnyen elragadtatja magát kérése helyett követelésre, szerény várakozás helyett türelmetienkedésre Ezek megállapítása után igen kérjük mindazokat, akiket illet, hogy a közönség e részének vagy veleszületett szögletességében, vagy éppen az idegesség keltette feljajdulásában ne lássanak olyan motívumokat, melyekre gorombasággal és tettlegességekkel kell válaszolni. Kérjük különösen a főmérnököt, hogy türelmesen, a lehetőségig udvariasan, de mindenesetre mindig a felizgatott kedélyekre megnyugtatólag ható, intelligens emberhez méltó módon bánjon el a közönséggel, melynek kertből