Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-02-04 / 6. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1917 február 4. mindenütt! Mennyi tehetség, mily sok szép remény vész el ezekben a fiukban, mett nincs, aki taníttatná, a jövő számára felneveltetné őket! Pedig már csak az idegeiben elpuhult társadalom feltámasztása végett is ajánlatos volna egy oly nemzedék nevelése, amely friss energiát, új életéről hozna a közélet beteg szervezetébe. Az a kérdés már most, hol szerveztessék meg a várva-várt fiú-internátus. E kérdést illetőleg minden tekintet első sorban a Szentilonay-ház felé irányul. Igaz, hogy az alapító ez intézményt a szegények számára hagyta, ám a nagykiterjedésű' házban egy fiúinternátus kényelmesen elhelyezhető volna anélkül, hogy az alapító szándéka, a szegények gondozása megszűnnék, avagy rövidséget szenvedne. De nem fejtegetjük tovább a megszervezés helyének gondolatát. Ezt azokra bizzuk, kiket a kérdés legközelebb érdekel. Csak azon forró óhajunknak adunk itt kifejezést, hogy álljon készen mielőbb a pápai kath. fiú-internátus, neveltessenek abban a szegény, de tehetséges fiuk egy lelkes pap vezetésével, aki midőn végigtekint a rábízott növendékek sorai felett, s látja szorgos munkájának az eredményét, hálatelt szívvel mondhassa az apostollal: »gaudium meum et corona mea vos estis.« —

s. Városi közgyűlés. F. hó 30-án volt városi közgyűlés, melyen a háborús állapotok dacára sokan voltak. Mészáros Károly polgármester afgyülés megnyitása után a jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte Kerpel Gusztáv, Giczi Gábor, Keresztes Gyula és Horváth József képviselőket. A mult gyűlésen felvett jegyzőkönyv felolvasása után nyomban felállott dr. Böhm Zoltán, az árvaszéki ügyek ideiglenesen megbízott vezetője és megköszönte, hogy a közgyűlés őt bizta meg a nevezett tisztséggel. Miután esküt nem tehet, nyilvános fogadalmat tesz, hogy a reábízott- ügyeket épp oly pontosan és lelkiismeretesen fogja vezetni, mint az esküt tett egyén. pontjaként szerepelt Kovács Károly városi rendőr nyugdíjazása. Orvosi, rendőrkapitányi és egyesek véleménye szerint is rendőri szolgálatra alkalmatlan, miért is a közgyűlés egyhangúan nyugdíjaztatása mellett szavazott, évi 54C korona nyugdíjigénnyel, amely azonban, ha a felsőbb hatóság a nyugdijszabály• zatot a rendőrlegénységre és a városi szolgákra is kiterjeszti, reá is visszaható erővel bír. Utána a v. főszámvevő beterjesztette a város 1917. évi költségvetési előirányzattervezetét, melyszerint a háztartási alap költségvetése: 523.811 K 35 fillér a szükséglet, 230 854 K 32 f a fedezet, eszerint a hiány 292 957 K 03 f; a községi közmunka alap költségvetése: 9471 K fedezet mellett ugyanennyi a szükséglet; a kövezetvám költségvetése: 17.600 K a fedezet, ugyanennyi a szükséglet; a vízvezeték költségvetése: 53.200 K a fedezet, 37.836 K 72 f a szükséglet, eszerint 15.363 K 28 f a felesleg. A beterjesztett költségvetést a pénzkincset, gazdasági tőkét, melyet oly közönyös lélekkel hagynak fejlesztés, kamatozás nélkül, elszorul a szive és sokszor oly kifejezésekre fakad, melyek semmiképen sem hízelgők azokra, akik e hanyagság felelősségét, viselik. Nem csoda, hogy a kapzsi román lélek zavartalanul szövi reményeit és szeretné magáévá tenni a szomszédos kincsesbányát, mely szépségével, nagyszerűségével temérdek gazdasági előnyeivel elősegítené nemzeti álmáinak beteljesedését: a NagyRománia megteremtését. Mert a románok ismerik ezt az országot. Nem kiméinek pénzt, fáradságot, hogy beutazzák, lássák és gyönyörködjenek benne. ízlésük nem megvetendő. Erdély az az ország, melyért érdemes lelkesedni és birtokáért érdemes pénzt, fáradságot, áldozatot hozni. Micsoda szép hegyek, elragadó völgyek, mesébe illő szakadékok, szirtek, festeni való tájak! Mennyi gyógyító viz, mennyi egészséget adó iszap, mennyi nemes érc rejtőzik a természet e csodás országában. Erdélyben nem uhatkozkatik az ember, amerre csak lép, mindenhol csodás természeti alkotások kisérik. Ott van a kovásznai pokolsár, mely csúz, köszvény és az idegbántalmakra valóságos istenáldás. Ott van a borszéki szénsavas viz, a szárhegyi márványhegy, mellyel a földhözragadt parajdi és szentmiklósi székelyek utcáikat kövezik, mialatt a világpiacon Carrara veri a nagydobot. Hát a málnási savanyúvíz, a szovátai forró sóstavak, vagy a Gyergyószentmiklós közelében levő Gyilkos-tó. Pedig e természeti csodák csak árnyalatai a valóságnak. Ott vannak a kissármási gázkutak, a marosujvári sóbányák, melyekben évenkínt 800,000 métermázsa sót bányásznak. Ha mindezekhez hozzávesszük Hunyad vasbányáit, Petrozsény kőszénhegyeit, Abrudbánya, Zalatna,Verespatak, Nagyág, termés aranyát: tisztán áll előttünk a székely föld értéke, gazdagsága, melyet a román dögkeselyű szeretne karmaiba kapni és az anyaország kebelétől elszakítani. De közéig a veszély órája, sivít a déli szél, tornyosulnak a felhők kelet felől kisért a román betörés réme, azért feledjük a multat, pótoljuk hanyagságunkat s ha az ádáz ellenség átlépi Erdély megszentelt földjét: Magyarország életét teszi rá hogy e föld a mienk maradjon. Ijesztő sötétségben robog vonatunk. Aludni nem lehet, mert nincs hely hová az ember fejét lehajtsa. Gondolataim nem engednek álmot szemeimnek. Kinyitom az ablakot s belebámulok a rémes éjszakába. Megborzongtam. Pedig csak a gondolataim voltak rémesek, az éjszaka csendes volt. A mozdonyból kilövelő szikrák valóságos tűzesőt mutattak s mire újból csendes dübörgéssel siklottunk tova, jól láttuk, hogy a Hargitán pasztortüzek égtek. ügyi és gazdasági bizottság január hó 10-én tárgyalta. A bemutatott költségvetést a közgyűlés elfogadta. Módosítás a tanügyi kiadásoknál volt, ahol Keresztes Gyula azt indítványozta, hogy az irgalmas nővérek kisdedovóinak 600 K városi segélyét 1000 koronára emeljék. Megokolta azzal, hogy az irgalmas nővérek kisdedovóájába jár a legtöbb gyermek és a mai drágaság mellett a 600 K még fűtőanyagra is kevés. Az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Közélelmezési ülés. Mészá ros Károly polgármester elnöklete alatt január 31-én közélelmezési gyűlés Ezután következett a tárgysorozat elsó^volt, amelyen elég szép számmal voltak jetagok. A gyűlés megnyitása után Gyurátz Ferenc interpellált a nagyközönség összeverődése miatt. Ahelyett, hogy a cukorjegy szétosztása a közönség zaklatása nélkül történnék, most a tél idején még nagyobb kellemetlenségnek van kitéve, mert félnapokat kell eltöltenie és csikorgó hidegben eredmény nélkül. Az interpellációra Révész Arnold mérnök felelt, akinek számítása nem vált be. Ugyanis kidoboltatta, hogy mely utcabeliek hány órára jelenjenek meg, de a közönség egyszerre lepte el a városháza udvarát, később az egész utcát. Szerinte ez nem fog többet előfordulni. Az elnök bejelentette, hogy sürgönyileg fordult orvoslásért a közélelmezés főnökségéhez, hogy a városból a hizott libák elszállításának az elejét vegye, onnan azt az értesítést nyerte, hogy indokolt esetben a rendőrség előzetes engedelme után az összevásárlásr és az elszállítást letilthatja. Következett a legfontosabb tárgy, a város közönsége részére a zsirbíztosítás. Két ajánlat érkezeit be: Hochschorner és Horváth ajánlata. Mind a kettő elég előnyös volt a közönségre, de a bizottság Horváth István ajánlatát fogadta el a város húsellátása körül szerzett eddigi érdemeiért. A zsirt 11 koronáért fogja a városnak szállítani', azontúl gondoskodik húsról is. Máját, tüdőt 1 koronáért árusítja, a vastagbeleket pedig szappanfőzésre ingyen átadja. A nyugdíjas tanítók és tanítóözvegyek segélyezése. Az »Országos Hadsegélyző Bizottság« elhatározása alapján, az e célra rendelkezésre bocsátott fedezet keretén belül módomban van az 1875. XXXII. és 1891. évi XLIII. t. c. hatálya alá tartozó nyugdíjas tanítóknak (óvóknak) és tanitó özvegyeknek a támogatására leginkább ráutalt egyrészét 100 és 80 koronára egyszersmindenkori segélyben részesíteni. Ezért a segélyért hatósági bizonyítvánnyal igazolt teljes szegénység esetén bélyegmentes kérvényben a következő egyének pályázhatnak: 1. azok a tanítóözvegyek és 16-ik életévüket még be nem töltött, teljesen szülőtlen árvák, akik valamely kellék hiánya miatt önhibájukon kivül ezidőszerint özvegyi nyugdíjat, illetőleg árvagyámpénzt nem kapnak;