Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-12-02 / 49. szám

2. PAPA ES VIDEKE 1917 december 2. Pénzünk nagy romlásának, ami állandóan fokozza a drágaságot, az az oka, hogy az ország lakosainak egyes rétegei még mindig nem érik fel ésszel a hadikölcsön előnyös oldalait és pén­züket más kevésbbé jövedelmező cé­lokra fordítják. Ezért kénytelen az ál­lam a jegybanknál felvett' függő köl­csönnel pótolni a hiányt, ami nagyon megszaporítja a bankjegy mennyiséget, ami viszont a pénz értékét állandóan rontja. Tihanyi Márkus. Városi közgyűlés. — 1917. nov. 27. — Pápa város képviselőtestületének mult keddi rendkívüli közgyűlése alkal­mával amúgy elég szép, tehát tetszetős látvány tárult volna az elfogulatlan szem­lélő és hallgató elé és ha elég terünk volna ahhoz, hogy az elhangzott beszé­deket bő részletességgel közölhetnó'k, bizonyára nyájas olvasóközönségünk szive is dagadhatna attól a nemes versenytől, mellyel buzgó városatyáink a tárgysoro­zaton levő pontok közül különösen azo­kat karolták fel megkülömböztetett igye­kezettel, amelyek a népjólét és a vá­rosi közvagyon jegyében állanak. Hiszen még azok a felszólalók is, akiknek tán téves felfogásuk volt, temperamentumuk egész hevével szálltak sikra vélt igazuk mellett s mert a legjobb szándék ve­zérelte őket, elnézésre számíthatnak, habár a szóvita tüzében más körülmé­nyek között tán súlyosabb elbírálást ki­váltó túlzásokba csaptak át. A nagy parlamenti harcok idejé­ből emlékünkben maradt miniatürképpé rajzolódott igy a közgyűlés, melyen elég sürüen hangzottak el visszautasítások, rendreutasítások, személyes kérdésben való felszólalások, és a mi ezeknél saj­nálatosabb, nyílt gyanusitgatások, vádak, lebecsülések, de végül, ami éppen visz­szataszítónak is tetszhetett, még sérté­sek is. Lám azonban, mint fennebb mondottuk, a városi közvagyon meg­mentéséről volt akkor szó, vagy a sze­gény néposztály felsegélyezésének mód­járól, s ha tökéletesen nem is illik rá erre a szokatlan vitaformára az a köz­mondás, hogy a »cél szentesíti az esz­közöket«, egy kis jóakarat alkalmazá­sával ez egyszer szemet szabad huny­nunk még az olyan szó felett is, mint a milyen pl. a »hecckáplán«. Megnyitás. Mészáros Károly polgármester 3 órakor megnyitotta a közgyűlést s miután jegyző­könyvhitelesítésre felkérte Grátzer, Blau, Ács, Kerpel és Csajthay városatyákat, felolvastatta a mult közgyűlés jegyzőkönyvét. Napirend előtt. Blau H. a Petőfi- és Kossuth-utcák sar­kán levő Kluge-féle ház átalakítására a ta­nács részéről kiadott építési engedély miatt interpellált. Szerinte helytelenül cselekedett a tanács, mert nem ragaszkodott az építési szabályrendelet előírásához, de meg a szé­pészeti és építészeti bizottság előzetes véle­ményét sem kérte ki. A főmérnök és a polgármester vála­szait, miután abban az az igéret is foglalta­tott, hogy a kérdéses ház kisajátítását leg­közelebb napirendre tűzik, tudomásul vették. Dr. Hoffner S. interpelláció alakjában tiltakozik ama megszokott eljárás ellen, hogy épitési engedélyt kérők azonnal építkezésbe kezdenek, s a helyszinén megjelenő bizott­ságokat szinte már befejezett tények elé állítják. Polgármester erre nézve is megnyug­tatólag válaszol. Sarudy Gy. szintén ilyen építési ügyet, Klein József Széchenyi- illetve Zöldfa-utcai házépítését hozza szőnyegre. A főmérnök válasza után a polgármes­ter újra kijelentette, hogy mindezeket a dol­gokat a tanács elé viszi és ez ügyben ren­det fog teremteni. Sarudy Gy. egy ujabb felszólalásában indítványt tesz arra nézve, hogy a már-már boszantó formát öltő dohánymizéria meg­szüntetésére a képviselőtestület tegye meg a kellő lépéseket. Hivatkozik Ugod község példájára, hol behozták a jegyrendszert, fel­említi Lengyel pénzügyőri biztostól nyert imformációit és indítványozza, hogy a köz­gyűlés irjon fel a pénzügyminiszterhez a dohánytermelés engedélyezéseért, s kérje Nógrágmegyéhez hasonlóan, hogy mindenki legalább 20 négyzetölön saját szükségletére dohányt termelhessen. Polgármester az indítványokat a leg­közelebbi közgyűlés napirendjére igéri ki­tűzni. Napirend. Lelkes éljenzéssel vették tudomásul az uj veszprémi püspök úrnak, Rott Nándor dr.-nak a város üdvözletére küldött szép kö­szönő levelét s ugyancsak megelégedéssel fogadták a főispán úrnak legutóbbi pápai tartózkodása alkalmával a város részéről ki­mutatott ragaszkodásáért kifejezett elisme­rését. Szokoly v. jegyző elreferálja avágóhid­ügyet. Felolvasván a kiküldött szakértőbizott­ság jegyzőkönyvét, a referens ismerteti az állandó választmány javaslatát, mely a há­ború utánra kivánja halasztani a javítási mun­kálatokat. Polgármester felvilágosításul megtoldja a referádát azzal, hogy az új közvágóhíd terve, habár szakemberek vizsgálták felül s ugy a kisebb, mint a magasabb fórumok jóváhagyták, nem volt jó s jóformán ezért van a sok baj az alig 6 éves épülettel. Révész főmérnök szerint a javítás most 40, a háború után csak 15 ezer koronába kerülne. Sarudy azonnal akarja javíttatni. Győri nem bizik a szakvéleményekben s hogy a mérnök el akarja odázni, ebben ame­rikázást lát, a mérnök annak idején a tanács megbízása dacára nem hivta el Molterer szak­értőt, ez kötelességmulasztás, s ellene fe­gyelmit kér. (A szakértőkről szóló mondata miatt polgármester rendreutasítja Győrit). Révész hevesen replikái, az egész támadást személyes ügynek tartja s hecckáplánkodás­nak nevezi. (Dr. Bereczk Gyula (hittanár) a hecckáplán szót visszavonni kéri, amit Ré­vész meg is tesz.) Dr. Antal szerint Győri a főmérnök ellen tehet ugyan feljelentést, de most a vágóhid megmentéséről van szó. Ajánlja, kérdezzük meg a szakértőket, hogy a főmérnök javasolta halasztás nem jár-e veszéllyel ? Elfogadja egyébként az áll. vál. javaslatát. Révész és Hajnóczky felszólalásai után még Győri élt a zárúszó jogával, mire polgármester bezárta a vitát és szavazásra tévén fel a kérdést, a nagy többség elfo­gadta Antal indítványát, hogy t. i. a szak­értők újra megkérdezendők. Győri a mérnök ellen kért fegyelmit, de a szavazásnál egye­dül állott fel, a képviselőtestület többi tagja a szavazásnál ülve maradt. Gyors egymásutánban megszavaztak 100 ezer K-t a VII.- hadikölcsönre, Cseke Zoltán beteg v. alszámvevőnek még egy fél­évi szabadságot adtak, s visszaállították a városházán a régi munkaidőt. Ez utóbbi kér­désnél Halász azt akarta, hogy 8-tól 2-ig járjon a segédszemélyzet irodába, de Antal kimutatta, hogy most nincs itt az ideje a hivatalalos órákat redukálni. Azután 3600 K-t szavaztak meg a fogyasztási adókezelők ru­hasegélyére, felemelték a napidíjakat (elő­adóknak napi 10, segédszemélyzetnek 5, rendőröknek 4 K-val) és névszerinti szava­zással (Győri 1 nem szavazata ellenében) csaknem egyhangúlag elfogadták a v. tanács­nak a Szladik-árvaház bérbeadása tekinteté­ben Régner Pállal kötött szerződését. Majd pedig Török Mihály, v. irnok, a segélyiroda vezetője és a főjegyzői teendők ideiglenes ellátásával megbízott tisztviselő ügyes referádában tiszta, átlátszó képet nyúj­tott a mult élelmezési évről fennmaradt tiszta jövedelem hovafordításáról, illetve az erre vonatkozó javaslatokról, melyek szerint a szóban levő 33 ezer koronával vagy a tisztviselők jutalmaztassanak, vagy a szegé­nyebb néposztályoknak a hatósági liszt té­tessék olcsóbbá, vagy cipő és ruha vásárol­tassák a szegény iskolásgyermekeknek. A maga részéről az utolsót, a cipővásárlást ajánlja. Az igazgatók 469 gyermeket irtak össze, de 40 K-val számítva, akár 800 nak is jutna cipő a megmaradt pénzből. Hajnóczky attól tart, hogy a cipőt, úgymint a napokban a káposztát, majd áruba bocsájtják. A liszt mellett van, sőt ugy sze­retné, ha cipőt is lehetne adni, meg olcsóbb lisztet is. Blau feltétlenül csak az összeirt 469-nek adna cipőt, a többit lisztre kell for­dítani. Csoknyay főjegyző szerint a lisztaján­latra a város ráfizetne 37 ezer koronát s igy csak úgy lehetne eljárni, ha egyformán minden lisztből adnánk olcsóbbat a népnek. Grátzer kevesli a nyereséget, szerinte több­nek kellett volna maradni (Csoknyay Károly: 20 ezer a nyultelepre ment!) A lisztár le­szállítását kivihetetlennek tartja, s mivel félő, hogy cipőt sem lehet beszerezni, inkább fát, meg szenet adna a szegényeknek. Eisler vi­szont nemcsak az elemi iskolásoknak, hanem a kis ovodásoknak is akar cipőt adatni. An­tal dr. szerint bár a legigazságosabb volna

Next

/
Thumbnails
Contents