Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-11-25 / 48. szám

2. PÁPA ÉS V1DEKE 1917 november 25. Kérelem a Közönséghez! Az elkövetkezendő békeidők nemzeti társadalmának nem lehet fontosabb és egyben magasztosabb hivatása, mint minden erővel és mindenekfelett menteni a most oly rettenetesen pusztuló embert, a mi nemzetünk fenmaradásának is elsőrendű érdeke. A magyar posta személyzete ebből a munkából méltóképen óhajtja kivenni a részét a háború végtelen szenvedéseinek enyhítésére »Országos Postás Kórház«-at akar létesíteni, hogy a harctéren küzdő s a tábori postáknál es távirdáknál szolgálatot teljesítő, valamint az itthoni emberfeletti háborús munkában megroppont ezreinek visszaadhassa az egészségét. A háború okozta rendkívül súlyos megélhetési viszonyok a magyar postások anyagi erejét is kimerítették. Képtelenek a saját erejükből összehozni azokac az anyagi eszközöket, amelyek nagy és nemes céljuk megvalósításához szükségesek. Az a mélyen gyökerező rokonszenv, amelyet a postások a közönség részéről mindenkor élveztek, bátorít fel arra, hogy a magyar postaszemélyzet nevében az »Országos Postás Kórház«, valamint üdülőtelepek megteremtéséhez a nagyközönség anyagi támogatását kérjem. Bizton hiszem, hogy a postások iránti meleg rokonszenvnél fogva, nemeslelküséggel juttatott adományával támogatni fogja a beteg postások ezreinek megmentésére irányuló emberbaráti akciómat. Minden adományt nyilvánosan nyugtatok. A magyar postaszemélyzet országos központi hadsegélyző bizottsága: Budadest, Főposta-palota II. 18. Budapest, 1917. nov. hava. Follert Károly s. k. m. k. posta- és távíró vezérigazgató. Heti naptár. A veszprémegyházmegyei Directorium alapján. November—December 25. V. Pünk. u. XXVI. vas. (Katalin sz és vt) 26. H. Szilveszter apát (Péter pk vt) 27. K. — 28. Sz. — 29. Cs. Vigília (Szaturnin vt) 30. P. András apostol 1. Sz. Szűz Mária szombati ünneplése. 2. V. Ádvent I. vasárnapja (Bibiána sz) Szentségimádások: Noszlop, Devecser, Halimba, Nyirád, Káptalanfa, Gógánfa, Csabrendek és Sümeg. NB. Dec. 1-én, mise után záródik az egyházi év. Fehérneműt a hadseregnek. A magyar nemzet mindenkor fényes tanújelét adta áldozatkészségének, Válságos időkben nemcsak fölöslegéről tudott lemondani, hanem a szükségesről is. A most dúló világháború, mely annyi vér- és anyagi áldozatot kiván, ismét igazolta, hogy értékesebb javak megmentése végett a magyar mindig készséggel ad, még ha adományát nélkülözések árán adja is. A Hadsegélyző Hivatal ezen áldozatkészségben bizva fordul most újra az itthonmaradottakhoz, hogy segítsenek esőben és fagyban küzdő katonáinkon, kiknek fehérneművel és alsóruhával való ellátása szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik; elfogad mindenféle férfi- és női fehérneműt, harisnyát, inget, lábbelit, szoknyát, törülközőt, asztalkendőt, ágyneműt, mindenféle fehér, szines, tarka vászon-, pamut-, karton- és barchet-holmit, amely elsóruhaként viselhető, vagy alsóruha készítésére, illetőleg javítására alkalmas. A szükséges fehérnemű gyűjtése városunkban ma, vasárnap délután 1 órakor kezdődik. A város különböző utcáin kocsik gyűjtik össze a felajánlott fehérneműt. A gyűjtést a két főgimnázium s a tanítóképzőintézet magasabb osztályú növendékei eszközlik, a kocsikat pedig a helybeli huszárezredtől kért legénység kiséri. Az adományokról mindenki elismervényt kap az átvevő bizottságtól. Hisszük, hogy a felszólítás nem talál süket fülekre, mert ezt teljesíteni nem jótékonyság, hanem kötelesség; ez az áldozathozatal csak csekély törlesztés lesz abból a nagy adósságból, mellyel minden itthonmaradott az érettünk szenvedő hős katonáknak tartozik. A főispán Vaszaron. Pápán tartózkodásából kifolyólag uj főispánunk, mint mult számunkban már említettük, néhány környékbeli községet is meglálogatott, igy többek között Vaszarra is elment, hol a községházán Kapácsy Pál körjegyző lendületes üdvözlő beszéddel fogadta. A hivatalos ügyek elintézése után a főispán a plébánián is tett látogatást, s a vendégszerefő házigazda, Töreky Árpád, szentszéki ülnök, a Ferenc József-rend lovagja a főispán tiszteletére este vacsorát adott, melyre a főispán kíséretén kivül a község és a környék előkelősége is hivatalos volt. Gyászroyat, I. Ferenc József emlékezete. Most egy éve elhunyt, öreg királyunk lelki üdveért a pápai helyőrség kérelmére Pápán a plébániatemplomban nov. 20 án volt a Requiem, melyet az e napra eső szentségimádás püspöki engedéllyel történt áttételével Kriszt Jenő esperes káplánjai segédletével d. e. 9 órakor celebrált a plébániatemplomban. A tisztikaron kivül a hatóságok képviselői és a kath. tanintézetek is részt vettek a gyászmisén, mely alatt a r. k. polg. iskola teljes énekkara énekelt. Az ország többi részében nov. 21-én volt a gyászistentisztelet, még pedig, mint a napilapokból ismeretes, mindenütt a katonaság és hatóságok részvételével. Elhunyt gazdatiszt. Hosszas szenvedés, egy látszólag szerencsésen sikerült fájdalmas műtét kiállása után, mintegy lábadozás közben váratlanul elhunyt Pápán Graffits János gazdatiszt, legutóbb özv. Ihász Lajosné kiterjedt lőrintei birtokának intézője. Graffitsot, kinek a családja Pápán lakott, még abból az időből, hogy Mihályiék gecsei bérletében volt intéző, városunkban és környékén igen sokan ismerték és e rokonszenves, gavallértermészetű, a régi tipikus pipás gazdatisztek becsületes fajtájából származó »János bácsu-nak itt is számtalan tisztelője volt. Halála igazán széles körben keltett őszinte, fájdalmas részvétet. Özvegyet és két leánygyermeket hagyott hátra, utóbbiak közül Ilona özvegyasszony, Gyöngyike ellenben a r. k. polg. isk. IV. o. növendéke még. Egyik testvére, Imre, a pápai k. járásbíróságnál irodatiszt. Temetése mult csütörtökön d. u. volt, s a szertartást Kriszt Jenő esperes végezte segédlettel. A szertartásnál közreműködött az áll. tanítóképző énekkara is. Ny. b. Hál any ilatkozat. Mindazoknak, kik szeretett férjem halála alkalmával úgy engem, mint család om többi tagját a részvét bárminő jelével felkeresték és ezzel mérhetlen fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ez uton mondok mély köszönetet. Özv. Graffits Jánosné. Faa Dezső — elesett. Hősi halált halt hazájáért egyik köztiszteletben álló pápai uri család szép reményekre jogosított sarja, Faa Mihály építőmesternek alig 19 éves, reál-érettségizett tüzérkadett fia, aki az olasz offenzívában lelte halálát — e hó 3-án. A szomorúhirt, melyet Róth Kálmán hadnagy, Faa Dezső kebelbarátja közölt a szülőkkel, az egész városban a legőszintébb részvéttel fogadták az emberek, akik most sietnek annak megfelelő kifejezést is adni. Félő azonban, hogy ez mind nem lesz képes megszüntetni a bánatos család mélységes fájdalmát. Akik csak ismerték az ifjú hőst, meg fogják érteni mily nagy veszteség érte a szülőket, akik legidősebb gyermeküket vesztették el e szomorú, és minden patriotikus vonatkozása mellett is nagyon sajnálatos katasztrófában. Nevezett hadnagy a levelében többek között azt irja, hogy bajtársát ellenséges gránát vitte el tőlük Asiagánál, s hogy »hősiességével elfelejthetetlen példát mutatott a hazáért való feláldozásban s nemsokára biztosan a hősiességnek egy hordható jelét isfogja kapni . . .« Szép, de igen gyászos emlék lesz ez a poszthumusz-érdemrend,, az igaz, de még fájdalmasabb sebet üt a szülők és szerető testvérek szivén a hadnagy híradásának a következő része, mely szerint »szegény bajtársunkat a zűrzavarban el sem temethettük, nem sikerült szegény Dezsőt a visszavonulásnál magammal vinnem s azt hiszem, hogy a város közelében temették el. Tegnap (XI—12) ismét elfoglaltuk a várost, de Dezső holttestét megint nem találtuk. Mindent meg fogunk tenni, hogy sirjának helyét kitudakoljuk ...« Tehát még arra is kevés a remény, hogy legalább haló porában viszontláthassák a kedves fiút, s hogy hazai földben, pápai sírkertben legyen elte-