Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-10-14 / 42. szám

2. PÁPA ÉS VIDEKE 1917 október 14. ból előnyére válnék ugyan, de a városnak nagy kárára volna. Az azonnnali távozás hátrányait ismertetve, beismeri Gyurátz, hogy a polgármestert ujabban ért vádak leverőleg hathattak, de szerinte, aki nyilvánosság elé lép, az ily bírálatnak ki van téve. A bírálat egyben ellenőrzés, mely kell, hogy ébren­tartsa és fokozza a köztisztviselő kötelesség­érzetét, természetesen a bírálatnak épp azért megfontoltnak és mértéktartónak kell lennie, mert minden, ami túlzásba megy át, vétek. Mészárost 40 évi szolgálat után ismeri s nem emlékszik, hogy a háború előtt bármi tekin­tetben panasz hangzott volna fel ellene. A világfelfordulás azonban idegessé tette a tár­sadalmat. Ecseteli azt az ostromállapotot, melyben a vezető tisztviselők mostanában élnek s rámutat arra, hogy egy polgármes­ter, hacsak 100 Argus szeme nincs, az egy­mást követő, kiegészítő, hatálytalanító és keresztező kormányrendeletek labirintusában könnyen eltévedhet, innét származik azután a gyanú és a vád, ami joggal fájdalmasan érintheti a polgármesteri. Becsüljük meg az érdemet és fogadjuk el az állandó választ­mány javaslatát. (Hosszantartó éljenzés.) Antal Géza dr. a polgármester 1 hó­napi szabadságolása érdemében szólalt fel, mire a határozat kimondása után az elnöklő főjegyző Gyurátz Ferenc vezetése mellett, Antal Géza és Krausz J. N. képviselőtestü­leti tagokból álló küldöttséget felkért, hogy azonnal keresse fel a polgármestert, közölje vele a közgyűlés határozatát, s kérje meg, hogy a közgyűlést, melyet addig felfüggeszt, személyesen tovább vezetni szíveskedjék. Mintegy 5 perc leteltével a kiküldöttek élén Mészáros Károly a képviselőtestületi tagok harsány éljelzése között belépett a tanácsterembe és elfoglalva az elnöki széket a felfüggesztett közgyűlést újra megnyitotta, majd pedig kijelentette, meghajol a közgyű­lés egyhangú határozata előtt, nyugdíjaztatási kérvényét ezennel visszavonja, ellenben a felajánlott 1 hónapi szabadságot igénybe ve­szi, mert érzi, hogy erré szüksége van. Kéri a közgyűlést, hogy utódjának személyében igyekezzék megállapodni, mert ugy gondolja, hogy nemsokára ujabban és visszavonhatat­lanul kell kérnie a nyugdíjaztatását, miután erejét fogyni látja. Végül bejelentette, hogy a vádaskodások miatt maga ellen fegyelmi vizsgálatot kért, melynek befejezése után a hírlapi támadásokkal szemben bírói eljárást fog folyamatba tétetni. Apróbb ügyek. Szokoly Viktor aljegyző referádája alap­ján azután elfogadták az 1918. évi legtöbb állami adót fizető v. képviselők összeállítá­sára kiküldött bizottság jelentését. E szerint 87 rendes és 50 póttag lesz. Az első rendes tag Wittmann Mihály, az utolsó özv. Alt­städter Jakabné. Freund Ferenc főszámvevő előadásában egyhangúlag elfogadták a családi pótlék, a beszerzési előleg és a beszállási költség te­kintetében bemutatott tanácsjavaslatokat, mi­után azokat ugy e pénzügyi bizottság, mint pedig az állandó választmány elfogadásra ajánlotta. A vágóhid ügye. Révész Arnold főmérnök ismerteti a vágóhid javításáról szóló ügyet, melyre nézve az állandó választmánynak az á javaslata, hogy 7,500 K költséggél állíttassák helyre a vágóhid, melyet műszaki bizottsággal vizs­gáltasson meg s deríttesse ki, .kit terhel a mulastásért a felelősség? (Polgármester fel­olvassa Moltezer főmérnök táviratát, hogy jövő csütörtökön jön.) Győri Gyula kivánja, hogy először a bizottság szemléje tártassék meg s csak az­után fogjanak a javításba. Szerinte a mér­nök számítása és a történtek beállítása csak szemfényvesztés. Ő nem szavazza meg egyéb­ként a javítási költségeket sem, felelősséget egyáltalában nem vállal s a bizottsági szemle eredményét bevárandónak tartja. Polgármes­ter felvilágosítja Győrit, hogy külső tataro­zást kellett végezni a vágóhídon, a belső javítások azonban a szemle után maradnak, Révész kijelenti, hogy a maga részéről kö­telességéhez hiven járt el. Sarudy György bevallja, hogy ő kérte a javítások sürgős eszközlését s most már a kérdés megoldása a helyes mederde terelődött. A fő a vágó­hid megmentése. Keresztes Gyulának kéte­lyei vannak, hogy a tervezett papirtető tar­tós-e ? mire Révész a dohánygyárra utal. Végre polgármester szavazásra teszi fel a kérdést, mire a közgyűlés az áll. választmány javaslatát egyhangúlag elfogadta. Részvénytársaságba belépés. A Veszprémvármegye uj főispánja, dr. Rainprecht Ántal kezdeményezésére alakuló­ban levő állatbevásárló és husértékesítő r.­társaság felhivásat, hogy a varos jegyezzen megfelelő részvényeket, Csoknyay Károly, v. főjegyző ismertette és hosszabb referádában melegen ajánlotta a belépést. Az áll. vá­lasztmány vonatkozó javaslatával szemben e tnaga részéről nem 10, hanem legalább 100 részvény jegyzését látja a város tekin­télyéhez mérten szükségesnek. Számitásai szerint az igy befektetett összeg, 20,000 K, hamarosan, szinte 1 nap alatt megtérül, mert a város lakossága állandóan és olcsón el lesz látva hússal. Krausz J. N. csak az esetben hajlandó részvényjegyzést elfogadni, ha a r. t. köte­lezi magát olcsó hus szállítására. Révész Ar­nold főmérnök szerint műszaki szempontból a r. t. terve kivihetetlen, ha csak nem Pá­pán lesz a központ, miután a mi hűtőkam­ránkat és berendezésünket fagyasztókészü­lékké könnyen át lehet alakítani. Győri Gy. viszont csak ugy áll a terv mellé, ha az a háború után is életképes. Erre Csoknyay fő­jegyző kimutatja, hogy a háború után még 8—10 év kell e téren is a normális állapo­tok visszatéréséig. A marhák már kifogynak. (Egy hang: De még mennyi van!) Figyel­meztet, hogy a részvénytársaság a tiszta hasznot a hadiárváknak ajánlta fel s 50 évre alakult. Kende Ádám dr. dacára annak, hogy a r. t. drágán szándékozik venni a marhát s mindamellett olcsón adni a hust, miután rentábilitásl nem lát, ilyen számítást a felhíváshoz nem is csatoltak, nem szavazná meg a hozzájárulást, de a főispán mozgal­mát honorálni óhajtja s az áll. választmány javaslatát elfogadja. Majd Keresztes Gyula szólalt fel, s a közgyűlés állandó figyelme mellett vázolta a gazdák, az állattartók ne­héz helyzetét, melyet a takarmanyinség te­remtett. Kimutatta nemességét az oly akció­nak, mely a gazdaközönség támogatására irányul, de egyben a szegény lakosságnak is előnyöket viv ki. Ajánlja, hogy legalább 10,000 K-t fektessen a város e vállalatba. Sarudy György érdekes számításokat füz a főjegyző ama kijelentéséhez, hogy a befek­tetés egy nap alatt megtérül. Állandó de­rültségben tartotta a közgyűlést ötletes po­lémiájával s különösen a szalmából széna­csinálás, további az ókorból és az irodalom­ból vett példákkal, legkivált pedig azzal a kijelentésével, hogy már egy hete nem evett hust (F. ):. Pedig, de szép fizetése van!), többször megnevettette a városatyákat. 20 ezer K-t szavaz meg. Szavazásra kerülvén a sor, névszerinti szavazással Keresztes Gyula indítványa háromnegyedrész szótöbbséggel elfogadtatott s egyben Kende Ádám dr. ve­zetésével a v. főjegyző, v. főmérnök, Keresz­tes Gyula és Kluge Endre dr- tagokból álló bizottság küldetett ki, mely hivatva lesz a főispánnal s illetve az alakuló r. t.-gal az összeköttetést megtartani s a várost ott kép­viselni. Egy-két illetőségi ügy tárgyalása előtt elnöklő polgármester bejelentette, hogy a vármegyei törvényhatóság Pápa város tanácsosi állásának betöltése érdemében hozott ama határoza­tunkat, hogy a háború alatt Böhm Zoltán dr. vezesse a hivatalt, a v. tiszti főügyész feleb­bezése folytán megsemmisítette. Gyurátz és Kende felszólalásai után, akik kimutatták, hogy a törvényhatóság formahibát követett el a határozat meghozatalában, kimondotta a közgyűlés, hogy a határozatot megfeleb­bezi, mire a közgyűlés véget ért. SZIHHÁZ. Lezajlott az utolsó színházi hét is. Mi­kor e sorokat irjuk, Patek dr. társulata már Győrött folytatja azt a pályafutást, melyet nein egészen dicstelenül városunkban kez­dett. Pápa szinházkedvelő publikuma e rövid néhány hét előtt alaposan rácáfolt arra a véleményre, hogy a dühöngő világháború ide­jén fölösleges egy színtársulat szórakoztató szereplése, majd minden este zsúfolt ház nézte végig az előadott darabokat, még ak­kor is, ha a műsoron álló operett vagy színmű nem is érdemelt valami nagy érdeklődést, támogatást. Most, mikór a búcsúzó társulat­tól elválunk, lehetetlen le nem szögeznünk néhány tanulságot. A társulat először is nem állt azon a kellő színvonalon, melyet Patek dr. társulatától méltán elvártunk. Volt a tár­sulatnak több megbecsülendő, kiváló tagja, kik tehetséggel és ambicióval játszottak, de néhány beigért erőt hiába vártunk: elmarad­tak, valószínűleg az igazgatóság hibáján ki­vül. Elmaradt néhány előre hirdetett újdon­ság is, melyekre az idő rövidsége és a hiányzó tagok miatt nem kerülhetett sor. Selejtes operettek, kétes értékű vígjátékok, színmű­vek mellett volt néhány hosszabb életű darab is műsoron, de sajnálattal nélkülöztük az egészséges, magyar levegővel telített, művé­szi alakítást kívánó színműveket; kár, hogy pl. a népszínművet teljesen kikapcsolták mű-

Next

/
Thumbnails
Contents