Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-07-22 / 30. szám

2. PÁPA ÉS VIDEKE 1917 julius 22. fedezhesse s ne kelljen mindenét dobra ütnie. Ezen tényében én nem a rokon kezét látom, hanem a jegyzők méltányos ügyét nagyon is szivén viselő főbírót. Ki tudja, melyik órában ér bennünket hason sors, s ha tudjuk azt, hogy családunk csak ennyi méltányosságban is részesül, bizonyára könyebbé válik a véggel való küzdelem is, ép ezért csak elismeréssel fogadhatunk ilyen intézkedést. Ezekben a javasolt helycsere célszerűtlensége is adva van. Figura kartársnak ehelyütt meg azt a tanácsot adhatom, tárja fel bizalommal főbiránk előtt helyzetét, amit már velem ismertetett, én erősen hiszem, hogy főbiránk a tőle megszokott éles látásával megfogja találni a helyes megoldási módot. Végül neked is ismeretlen kartárs köszönetet mondok azért, hogy a jegyzők ügyéért sikra szálltál, de reménylem, hogy az elmondottak után te is más színben látod az ügyet s elismered, hogy a jelen viszonyok között másként tenni helyesen nem lehetett. Fodor Gusztáv pápai járás jegyző-egylet elnöke. Tekintetes Szerkesztő Úr ! Pápa és Vidékének julius 1-i és julius 8-i számaiban megjelent két cikk »Bélák Lajos pápai főszolgabíró úr figyelmébe« és »Nyilatkozat« aláírva a takácsii elöljáróság, arra indítanak, hogy én is hozzászóljak a fennforgó ügyhöz, mert a fenti két cikk sine nobis, de nobis tárgyal és azok tónusa épen nem használ sem a közügynek, de a magánérdeknek sem. Kérem tehát, szíveskedjék alábbi soraimnak b. lapjában helyt adni. Véleményem szerint, amint a jul. 1-i számban megjelent cikk nem érinthette a pápai járási főszolgabíró úr tekintélyét, ha az nem födi az igazságot, annál kevésbbé védheti meg a főszolgabíró úr tekintélyét a julius 8-iki számban napvilágot látott cikk, amelynek írója minden alapos ok nélkül gyenusít és sértő kifejezésekkel illet olyan egyéneket, akiktől a cikk nem származott, de »kölcsönkért idegen járásbeli jegyző úrra« sem szorultak, ha a maguk ügyének dűlőre vitelét akarják. Engedje meg a takácsi-i érdemes elöljáróság, hogy nyilatkozatukat elvitatom tőlük és annak szerzőjéhez fordulok soraimban, aki azt irta. A tisztelt cikkíró, midőn az első közleményt orvtámadásnak minősíti, orvtámadást intéz mások ellen, hogy csupa önzésből saját érdemeit szaporítsa azelőtt, aki nem szorult az ő védelmére. Másrészt míg a tisztelt cikkíró a takácsi-i jegyzőség betöltését a maguk gondjának tartja, addig kegyes gondoskodásával más községeknek jegyzőit a legsértőbb kifejezésekkel illeti alapos ok nélkül, hogy a község polgárainak irántuk érzett tiszteletét kisebbítse. Legyen meggyőződve a tisztelt cikkíró, hogy a takácsi-i elöljáróság ítélőképességét a homokbödögei körkörjegyzőség elöljárósága és képviselőtestülete nem fogja kölcsönkérni, ha jegyzőt akar választani. A homokbödögei h. körjegyzőnek nincs szüksége orvtámadásra, sem aknamunkára, sem köztisztességbe ütköző alapozási módra, mert mindkét községének elöljáróságát és képviselőtestületét együtt találta abban a kérvényben, melyet a főszolgabíró úrhoz intéztek, hogy a választást tűzze ki, együtt találta abban a küldöttségben és levélben, mely Jákói Géza és dr. Antal Géza urak pártfogását kérte a két község kérelmének támogatására a járás főszolgabírójánál. Mi tehát tisztelt cikkiró olyan jegyzőt fogunk tisztelni »a jegyzői iroda piedestálján,« aki ezt érdemélte ki községei elöljáróságánál és képviselőtestületénél. Mi tehát nagyon is nyílt és tisztességes eszközökkel dolgozunk tisztelt cikkíró úr és e soraimban is az elöljáróság és képviselőtestület nevében arra kérem a főszolgabíró urat, hogy a község érdeke-, de helyettes jegyzőnk érdekében is a homokbödögei körjegyzőségben a választást mielőbb kitűzni szíveskedjék. A takácsi-i érdemes elöljáróságnak pedig azt ajánlom, ha máskor nyilatkozatot adnak ki, úgy válasszák ki nyilatkozatuk iróját, hogy mikor az igazságot védelmezni akarják, ne üssék agyon az igazságot. Nagytevel, 1917. jul. 12. Kostyelik Kajetán c. r. lelkész. Értesítők ismertetése, i. Róna. kath. hitközségi iskolák. A pápai róm. kath. hitközség Pápán egy polgári leányiskolát, ismétló'iskolával kapcsolatos elemi fiu- és leányiskolákat és egy ovodát tart fenn. Az 1916—17-i tanévről ezúttal sem adott ki az iskolaszék nyomtatott Értesítőt, valamint már tavaly sem tette ezt, miután a háború következtében felmerült hitközségi túlkiadások miatt jobbnak látta e szerinte felesleges anyagi áldozatot meg nem hozni. Mi azonban ezek dacára is helyénvalónak találjuk a hitközségi iskolák elmúlt tanévéről a fontosabb adatok felsorolását és ismertetését, hogy ezzel legalább e helyen örökítsük meg a jövő számára mindazt, ami megörökítésre érdemes. A tantestület élén mint igazgató a pápai plébános, Kriszt Jenő, a Ferenc Józsefrend lovagja, pápai kerületi esperes és tanfelügyelő áll, aki nem tanít ugyan, de vezette külön-külön a polgári iskola, a fiúiskola és a leányiskola tantestületének értekezleteit, látogatta az iskolákat és intézte úgyis mint iskolaszéki elnök az iskolák kül- és belügyeit. A polgári leányiskola vezetése az irgalmas nővérekre van bizva. Itt a hittant Dragovics István hittanár tanította, a reáltárgyakat pedig Ersing Hilda, Florkievitz Ágnes, Kiss Gonzaga, Sági Aloyzia (egyszersmint osztályfőnökök), továbbá Tolonits Alfreda, Hiller Annuntiata és Lakos Szerafina irg. nővérek, nemkülönben a kézimunkát Kresztics Mariska világi, végül az éneket Szentgyörgyi Sándor, ugyancsak világi, a hitközség egyházkarnagya, aki azonban nov. 16.-tól febr. 16-ig katonai szolgálatot teljesített. A rendes növendékek száma 194 volt. Ennyi növendéke fennállása óta még soha sem volt ezen intézetnek. Habár a növendékek között sokan voltak a menekült családok gyermekeiből, mégis leginkább az iskola jó hirnevének folytonos terjedésének tudható be ez a haladás. A fiúiskola nagyobbrészt a belvárosi elemi iskolában volt elhelyezve, hol azonban idén is csak délután folyt a tanítás, miután már 3 tanéven át a hitközség a délelőtti órákra átengedte az épületet a r. k. főgimnáziumnak, melynek tanintézetét a hadügyi kormány katonai szükségkórház céljaira foglalta le. Itt a tantestületet dr. Bereck Gyula, hittanáron és Kreutzer Ferenc káplánon, mint hitoktatón kivül Grátzer János igazgatótanító, Mátz József, Tauber Géza tanítók, Fekete Magda, Migály Mariska és Somogyi Anna tanítónők, továbbá Krancsák Julia és Orbán Mariska helyettestanítónők alkották, kikhez csatolható Pintér Gyula tanító, aki a felsővárosi iskolában elhelyezett egy fiúosztályt tanította. Megemlítjük, hogy a tanév elején több héten át helyettesként Hindler Erzsébet oki. tanítónő is működött a belvárosi iskolánál, melynek tantestületéből Turner Nándor, Zsilavy Sándor, Pados Antal és Kecskés Lajos tanítók hadbavonultak, Mayer Lajos meghalt, két állás pedig még az elo'ző tanévekből nyugdíjazás és eltávozás következtében megürült, eddig azonban még betöltve nem lett. A leányiskolát a zárdában találjuk elhelyezve s csak egy osztály van a felsővárosi iskolában. A zárdában Varga Blanka, Rothgänger Firmina, Füstös Emilia, König Emerika, Filó Fidelia, Daubner Auguszta és Bukovy Anzelma irg. nővérek, Mátz Margit oki. tanítónő és a felsővárosiban Takách Olga r. tanítónő tanítottak, mig a hitoktatást a zárdában Dragovics István hittanár és Németh Imre káplán, a felsővárosiban pedig dr. Bereczk Gyula hittanár látták el. Az alsóvárosi iskola ezidén is katonai kórház, mint már 3 év óta, ott tehát nem folyt a tanítás. Az ovoda vezetése Csulen Laura irg. nővérre volt bizva. Fontosabb esemény még, hogy márc. 31-én az iskolaszék a jövő tanévre felmondta az iskolát a főgimnáziumnak. (Str. S.)