Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-02-27 / 9. szám

52. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1916 február 20. Az isteni gondviselés és a háború. — Irta: Preiner István. — 4. (Folytatás). Miként akarhatja és parancsolhatja meg Isten a háborút ? Hát a háború nem bűnös dolog ? A háború magában véve nem bűn, inkább szerencsétlenség. Bűnös csak az, ami a háború előidézésénél magában véve rossz volt, és ami rossz a háború következtében elkövetve lett. Ezen bűnös adhaerentiákból láttak az emberek a háborúhoz, amely sok jóval összekötött rossz, egy fájdalomteljes műtét, egy szenvedéses kúra, ameíyet az isteni gondviselés a bűnös emberiségnek rendelt és rajta végrehajt. Hogy Isten, mint a háború oka, mint jön tekintetbe, azt nemrég egy német püspök (Keppler) a következőkép magyarázta: »Az 1914. év aug.-tól kezdődő világháború okai és szerzőiről egykor a történelem fog ítéletet mondani. Mi nem félhetünk egy igazságos Ítélettől. Azonban mi tudjuk azt is, hogy itt nemcsak véges okokkal és emberi szerzőkkel kell számolni, hanem elsősorban az Isten gondviselésével. Mi erősen hisszük, hogy egy oly rettenetes beavatkozás az emberiség életébe, amilyen egy háború, csak Isten engedélye és rendelésével és csak az O legszentebb akaratából következhetik be. O magasabb szándékból annyiban enged a gonosz hatalmának szabad kezet, hogy az egy ily rettenetes világégést csak meggyújthat«. Ahogy közreműködött Isten keze ezen világháború kitörésében, úgy működik közre a háború egész tartama alatt is. Az Isten a győzelmet és vereséget megosztja s mint mindenült, úgy a háborúban is Ü az utolsó oka a történéseknek. Bizonyos ugyan, hogy megvannak az egyik oldalról a győzelmek, másik oldalon a vereségek közelebbi természetes okai is; azonban ha mi — kik távolról szemléljük a dolgokat, mindig a sorrendet követjük az eseményekben s azok okaiban, egyszer mégis eljutunk a végső okhoz, az Istenhez. Mert hisz' az O akarata utóvégre is, hogy a különböző természetes okok úgy illeszkednek egymás mellé, hogy azokból az egyik félre győzelem, a másik félre vereség származik. A másik gondolat az, hogy a háború fenyítő eszközül is szolgál a gondviselő Isten kezében. Jóllehet a háború nem bűn, de bűnös dologból származik és az isteni igazságosság büntető eszközül alkalmazza reánk bűneinkért. »Mi nem félünk — mondja a nagy német püspök, Keppler — a háborút Isten büntetésének mondani, amely a népekre ki lesz mérve, ha bűneik mértéke betellett és vezeklés után kiált«. »A háború büntetés először azokra nézve, kik azt vétkesen előidézték; azután azok fölött is, akik mint az Ítéletvégrehajtói tűnnek föl; azokra nézve is, akik mint győzők kerülnek ki a rettenetes küzdelemből; itélet fölötted is drága hazám; mi ezt a gyermek nagy fájdalmával mondjuk, mellyel kénytelen az anyának szemrehányást tenni, —- annak égő, sajgó fájdalmával, ki magát bűnrészesnek és felelősnek érzi. Mi nem akarunk nyilvános vádat emelni hazánk ellen, azt azonban őszinte mellveréssel és alázatos »Mea culpával« el kell ismernünk, hogy a külső kultúra erkölcsi és szellemi fejlődésének minden előrehaladása dacára, a lelki-élet, eme benső kultúra — visszafelé és lefeléhanyatlott az utóbbi időben. Illetékes helyről elég panasz, intelem, figyelmeztetés hangzott ei, nem volt semmi gyümölcse; és íme ekkor tör le reánk a háború minden iszonyatosságával, áldozataival, halálos aggodalmaival. Isten a hitetlenséget, a dicsőített önkultúrát, az Isten és Anyaszentegyház nélküli modern vallásos érzést a háború Ítélete elé állította és az itélt is«. Itt még a nagy nevű német püspök rámutat azokra a rettenetes állapotokra, amelyek a háború előtt uralkodtak minden téren. Az emberek nagy tömege járt-kelt Isten nélkül, botorkált sötétségben a hit ragyogó világa nélkül, üres volt a szíve — üres a lelke s minden örömét a fékevesztett erkölcsi életnek bűzhödt pocsolyájában kereste. Művészet, irodalom, színház, legnagyobbrészt ennek a legalacsonyabb élvezetkeresésnek a szolgálatában állottak. Hozzájárult ehhez még az a tátongó ellentét a széles néprétegek között, az osztályharcok, a vallási- és politikai viszályok, a forradalmi érzület a nép alsóbb rétegeiben, amellyel már nem ismert többé sem isteni, sem emberi tekintélyt. És ez így volt nemcsak Németországban, de valójában az egész világon, nálunk Magyarországban is. De már tovább ez így nein mehetett. Ezek a felfordult állapotok egy magasabb hatalom beavatkozását tették sürgősen szükségessé. És hát ez a felsőbb hatalom az Isten be is avatkozott a népek életébe, hogy büntessen s büntetésével fölrázza az emberiséget. Van az Istennek kifogyhatatlan büntető hatalma; Vizözönnel nem akarja többé elpusztítani a világot, mert ezt megígérte, hát bünteti másképen az elfajult emberiséget. Megengedi a világháborút, hogy az emberek egymást gyilkolják, pusztítsák. Fölöslegesnek tartom itt a háború borzalmait lefesteni; ismerjük azt vagy tapasztalatból, vagy a szem- és fültanuk előadásaiból, vagy a harctéri tudósítók híreiből, akik az ö híreiket gyakran e szavakkal zárják: »Ti nem tudtok magatoknak fogalmat alkotni a háború fúriájának borzalmas pusztításairól, amelyek a mezőket, virágos réteket feldúlják, szétszórják, nagy városokat és kicsike falvakat földig lerombolva romhalmazzá változtatnak, embereket és állatokat tépnek szét iszonyúan«. De elég ebből! Érezzük mindannyian többé- vagy kevésbbé az isteni Bírónak fenyítő kezét, aki nem hagyja a bűnt büntetlenül, hanem a büntetés által is bánatra és javulásra szólít. (Folyt, köv.) Heti naptár. A veszprémegyházmegyei Directorium alapján. Február—Március 27. V. Hatvanadvas. 28. H. — 29. IC. — 1. Sz. — 2. Cs. — 3. P. — 4. Sz. Kázmér hv. (Luciusz pápa és vt.) 5. V. Ötvenedvas. Szenlségimádás: Nemestördemic, Gyulakeszi, Diszel, Tapolcza, Lesenczetomaj, Nemesvita, Keszthely és Karmacs. HÍREK— Személyi hirek. Sinkovits Nándor, kaporszentbenedeki plébános volt káplánja, Németh lm re látogatására mult kedden és szerdán Pápán tartózkodott. — Dr. Happ József, szatmárnémeti főgimn. tanár, katonai érdemkereszttel kitüntetett t. főhadnagy félévi szabadsága leteltével Bébről bevonult Lévára. — Concha Győző. A mult hetekben meleg ünneplés vette körül egyik legkitűnőbb egyetemi tanárunkat, ki egyben neves politikai iró és akadémikus is: Concha Győzőt. Mint kis diák itt járt a bencés gimnáziumban. Hetven éves jubileuma alkalmából az egész ország ünnepelte. Ebből az alkalomból a bencés főgimnázium nevében Teli Anasztáz dr. igazgató üdvözölte, mint az intézet büszkeségét. A napokban hosszú levélben köszönte meg az üdvözlést és hálás szavakkal emlékezik meg arról az intézetről és arról a rendről, melynek utmutatása nagy tudásának alapjait megvetette s munkásságra nevelte. — A Pápai Keresztény Munkásegyesület közgyűlése. Mult vasárnap tartotta a Pápai Keresztény Munkásegyesület beszámoló közgyűlését. Csak beszámolót tartott, tisztújítás nélkül, minthogy a tisztviselőknek, még inkább a tagoknak nagy része katonai szolgálatot teljesít. A közgyűlés érdekességét a központ két kiküldöttjének, dr. Ilódy Árpádnak és Székely Jánosnak megjelenése és szereplése is emelte. Tomor Árkád egyl. elnök rövid megnyitó beszédben vázolta az Egyesület háborús életét; a vezetők minden törekvése arra irányult, hogy a tagokban megfogyatkozott Egyesület fönnmaradjon arra az időre, midőn régi tagjai újra visszatérnek, mert a keresztény szociális elvek akkor kezdhetik meg átalakító munkájukat a társadalomban; köszönetet mondott végül az elnök a Keresztény Önsegélyző-egyletnek, mely a legválságosabb időben sem vált meg az Egyesülettől, hogy a házbér terhének részben való átvételével anyagi gondjain könnyítsen. Mdtz Mihály pénztáros a Munkásegyesület anyagi helyzetét tárta föl, mely a mostoha körülmények ellenére is kielégítő, Madarász József pedig 120 hadbavonult tagról tett jelentést, kik közül hárman hősi halált haltak. Majd Hódy Árpád dr. szerkesztő, mint az Orsz. Ker. Szoc. Szövetség megbízottja szólt a közgyűlésen megjelentekhez; a keresztény szocializmusról beszélt, mely egyedül képes a munkásosztály helyzetén javítani; ennek éltető lelke a krisztusi szeretet, melyet az újabb idők materiális felfogása teljesen mellőzött; ehhez kell visszatérnünk, ha a ránk váró nagy társadalmi feladatokat meg akarjuk oldani. Á gondolatokban gazdag, lelkesítő beszéd után Székely János központi főtitkár előadása következett; a háború okain kezdte, melyek között legjelentősebbek a gazdasági okok; majd a mi gazdasági életünket vette birálat alá s rámutatott ama bajokra, melyek a háború folyamán annyira kiélesedtek, melyeken lassú átalakítással segíteni kell; a segítő eszközök nagy része már rég ott van a keresztény szocializmus programmjában, melyet a békés idők beálltával fokozott buzgalommal kell megvalósítani. Székely János a rokkantak ügyében kifejtett mozgalom ismertetésével zárta beszédét, melyre lapunk következő számában még visszatérünk. Végül .Tomor Árkád mondott köszönetet a közgyűlés budapesti vendégeinek és a megjelent érdeklődőknek. — A pápai dohánygyár köréből. Schneider József doh. aligazgató egészségének helyreállítása céljából négy hónapi szabadságot kapott. Az aligazgatói teendőket ezen idő alatt Varga György doh. tiszt végzi.