Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-02-20 / 8. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1916 február 20. gondviselés küldte a magyaroknak ? Ki tagadná, hogy Széchenyi reformátori útját az isteni gondviselés Berzsenyivel és Kazinczyval egyengettette ? Mennyire igaza van Kölcseynek, mikor Kazinczyról mondott emlékbeszédében azt mondja, hogy Kazinczy is csak eszköz volt az isteni gondviselés kezében! Igen, nyilván látjuk Isten ujját, mikor gyönge emberek, különösen egy Kazinczy, akinek még anyagi javak sem álltak rendelkezésére, oly átalakulásoknak vetik meg alapját, amelyek századokra hatnak ki! S mit látunk mindjárt őseink beköltözésekor? Egyik vezérük idekalauzolta a. magyarokat, akik ellenségeiktől megszabadulván, e hazában biztos révpartra jutottak. A hálás nép gyönyörű költeményben örökíti meg, úgy fogja föl, mint aki Isten rendeléséből született, anyja álmáról Álmosnak nevezi; s midőn küldetését befejezte, mintegy az égbe szállt! A nép e költeményben tehát ugyanazt az igazságot fejezi ki, csakhogy költőileg; aki oly hatalmas dolgot tudott cselekedni, az csak Isten embere lehetett, nem közönséges ember. íme, így találkozik a nép józan esze és a bölcsek kutató értelme itt ép úgy, mint a mithologiában és a vallásbölcseleti elmélkedésekben. Ép oly mély bölcseleti és fenséges költői felfogás egyesül a költő Zrínyi munkájában is. Míg a magyarok Hunyadi alatt vallásilag és politikailag egyek voltak, addig diadalmasan megküzdöttek a törökkel. Mikor azonban meghasonlottak, elvesztették összetartásukban rejlő erejüket, a török mindjobban elhatalmasodott, mind többet bódított s a mohácsi vész után 15 évvel Magyarország szíve is az övé volt. Midőn a szigeti veszedelem nagy költője az első énekben az Isten ajkára azt adja, hogy az Isten azért bünteti a magyarokat, mert gyönyörködnek különb-különb'vallásukban s soha egyet nem értenek, tulajdonkép csak költőileg fejezi ki azt, amit a történetíró bölcsefptileg így mondana: az isteni gondviselés megjutalmazta a magyarokat Hunyadi alatt, mert összetartottak s bünteti Hunyadi után, mert politikailag és vallásilag meghasonlottak. Hunyadinak mélyen vallásos lelke kétségtelenül befolyásolta kortársait, de azért akaratuk szabadságát megtagadni nem leltet; mert jelleme lelkesedésre ragadta őket s szabad akaratukból követték őt mindenhová s ezért volt velük Isten is, meit az Ő céljával egyetértettek s innen van, hogy sokszor jelentéktelen sereggel arattak óriási diadalokat. A következő korszak politikai versengései ellenben bűnös szenvedélyeket keltettek, ezek vezették őket a bűnbe, amelynek borzasztó következményei el nem maradhattak. Nem lett volna-e épen az ellenkező dolog vérlázító, hogy a Hunyadiak alatt buknak, a Jagellók alatt pedig győztek volna ? íme ez a néhány példa a múltból világosan mutatja, hogy amint a természetben is vannak bizonyos törvények, úgy vannak a történelemben is; de amint a természetben nem foghatjuk föl Istent úgy, hogy teljesen tétlen, hasonlókép kézzelfoghatóig kimutathatjuk az Ő végtelenül bölcs intézkedését úgy az egyes emberek, mint egész nemzeteksorsában anélkül, hogy azt mondhatnók, hogy megszünteti az embet szabadakaratát. Igaz tehát, hogy igen, van fölöttünk Isten, Ő intézi sorsunkat, ő intézi a világ folyását; minden ügyünkbe ugyan nem avatkozik bele, de ott van kegyelme, ahol erényeink megérdemlik, olt van büntetése is, ahol bűneinkkel rászolgálunk, épúgy, mint a napsugár is behatol mindenüvé, néha csak gyenge világosságot eredményez, máskor világít, melegít, új életet kelt, csodákat művel. Ez a gondviselő Isten intézi ennek a véres világháborúnak a sorsát is. Gyönyörűen fejezi ki ezen gondolatot apostoli ősz királyunk, Ferencz József, a népeihez intézett háborús fölhívásában: »Az volt az én legforróbb vágyam — mondja —, hogy hátralevő éveimet, melyeket nekem még az Isten kegyelme nyújt, a béke munkáinak szenteljem és az én népemet a háború nehéz, súlyos áldozataitól és terheitől megóvjam. Azonban a Gondviselés tervében más volt elhatározva«. A leghatalmasabb királyok és hadvezérek sem tudják magukat a felsőbb kormányzás alól kivonni, mert »az emberek fölött egy magasabb akarat uralkodik, mint a népakarat, magasabb, mint az uralkodók akarata«. Ez a magasabb akarat vezeti ezen háborút szemeink előtt. Isten akarta-e tehát és idézte elő ezen világháborút? Önmagáért nem; itt vannak a bűnök, a bosszúvágy, az irigység, a hatalomvágy, a cselszövények és hazugságok, amelyek ezen háborúnak okai; ezeket nem akarta Isten, sem nem idézte elő. Ö a rosszat csak megengedte és a háborút, mint következményt és a rossznak büntetését. A háborút azonban, mint a népek fenyítő- és üdveszküzét, akarta és elő is idézte. A háború nem föltétlen végzése az égnek, hanem igenis feltétele. Ha ugyanis a földön minden az Isten szent akarata szerint menne, ha semmi bűn és igazságtalanság nem fordulna elő, akkor bizonyára nem is volna semmiféle háború. A föltételeket, hogy egy borzasztó háború rettenetességei álljanak elő, az emberek teremtik meg; Isten pedig engedi kifejlődni a hábo ' rút, ha az alkalmas idő elérkezett. Hogy az Úristen küldi így a háborút és annak borzalmas kísérőit, mint az éhséget, döghalált, a Szentírásból ismételten kitűnik. Mily félelmetes pl. Jeremiás prófétánál (29., 17.) az Úr következő kijelentése: »íme én küldök őreájuk fegyvert, éhséget, döghalált és olyanokká teszem őket, mint a hitvány, rossz fügék, amelyeket az ember nem tud megenni, mert oly nagyon rosszak. És üldözöm őket fegyverrel, éhséggel, döghalállal és hagyom őket a föld minden országaitól gyötörni és adom őket minden népeknek az átkozására, rémületére és gúnyjára és gyalázatára azért, mert nem hallgattak az én szavamra, mondja az Úr«. Igen, a Szentírás mutatja nekünk még több különböző helyen, hogy Isten a háborút egyenesen megparancsolja. így megparancsolja Jozsuenak, hogy Jerichó városát vegye be és Kánaán tartománynak különböző törzseit támadja meg. Gedeonnak megparancsolja, hogy a madianiták ellen vonuljon, Saulnak, hogy az arnalekitákat irtsa ki, pusztítsa el a föld színéről. S viszont a Szentírás bizonyítéka szerint gyakran adta át az Ő népét, az izraelitákat ellenségeik kezébe, hogy tőlük Istentől való elpártolásuk miatt megbüntettessenek. (Folyt, köv.) IRODALOM. Ukránia. Ezen a címen dr. Sztripszky Hiador nemzeti múzeumi őr szerkesztésében új, félhavi folyóirat indult meg, amely az oroszoktól célzatosan kisoroszoknak nevezett 30 milliónyi ukrán nemzet és a magyarság kulturális és gazdasági kapcsolatainak ismertetésére vállalkozik. Szemere Miklós már rég fölismerte a szomszédos ukrán nemzetnek reánk nézve való politikai értékét; ezért is tűzte ki ösmert, tízezer koronás pályadíját az ukránsággal való faji és történeti kapcsolataink megvilágítására. Ez a vérében velünk rokon nemzet régen szövetségesünk volt, a jövőben is az lehet; világhírű gazdag földje (Déloioszország) pedig a magyar iparnak és kereskedelemnek válhatik új emporiumává. Elnyomott voltában azt reméli mostan, hogy a háború befejezése után a magyar államiság súlyos szava hozzásegíti őt legalább nyelvi és lelkiismereti szabadságához s ezért a magyarság rokonszenvét kéri. E kettős érdektalálkozás adott alkalmat az Ukránia megindítására, amely a magyar-ukrán kölcsönös érdekeknek kiván szószólója lenni. Be fogja mutatni a magyarságnak az ukrán nemzet 1200 éves történetét érdekes tanulmányokkal, gazdag irodalmát művészi fordításokkal, népét és jeleseit illusztrációkkal; politikai törekvésein kívül pedig arról is beszámol, milyen tudományos, irodalmi és publicisztikai munkák vannak, amelyek a magyarságról ukrán nyelven szólanak. Az új folyóirat szerkesztőségének címe: I., Lógodi-utca 5., előfizetési ára pedig 16 korona. A magyar föld. Irta Weninger Mátyás. Szerző, ki nyugalmazott gazdatiszt s így a gazdasági életben bő ismeretekkel biró férfiú, e könyvében a magyar gazda azon tenni.valóiról ír, melyek reá a mai világháború után várnak. Általános gazdasági irányelveket állít fel, de főbb vonásokban azoknak gyakorlati alkalmazását is megmutatja. Tárgyát a gazdasági élet sokoldalúságára kiterjedő nagy érzékkel kezeli s különösen annak háborús vonatkozásai bírnak nagy értékkel. A könyvhöz Giesswein Sándor dr. írt tartalmas előszót s a Szent-István-Társulat bizományában jelent meg. Ára 3 korona; kapható minden könyvkereskedésben. Mária-Kongregáció. Hitbuzgalmi képes havi folyóirat. Szerkeszti Bangha Béla S. J. (Megjelen havonként egyszer). Előfizetési ára: tömegesen rendelve (20 példány) egy évfolyam 1 korona, külön rendelve 2 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Mária-u. 25. — Minden egyes száma változatos és igen érdekes tartalmú. Legújabb száma most jelent meg a következő gazdag tartalommal: Farsangi gondolatok. Martinovicli Sándor B. J. — Alapítsunk kongregációkat. — A szentmise titkai. Calderon de la Barca. Ford. Nóvák János I. — Apró esetek, kérdések és indítványok. — A tudós. (Elbeszélés) Szerafini Blanka. — Apostolkodási szövetség. Hitvédelmi csarnok. »Én szabadgondolkodó vagyok«. — Megfelelt.— Fogós kérdés. — Kongregációs élet. — Ifjúsági rovat: A Jézus Szive-tisztelet és az ifjúság. — Leányifjúság: Levelek egy leánykongreganistához. Laci bácsi — Hirek.