Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-02-13 / 7. szám

40. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1916 február 20. egy szóbeli megbeszélésre is. A kormányhoz beterjesztendő' memorandumunkon most dolgozunk. A pápai társadalom szintén honorálja törekvéseinket. Gyűjtésünk már ma is szép összeget eredményezett; kérésünk csak elvétve talál hideg visszautasításra, a túlnyomó többség szívesen fogad bennünket: a háború áldozatainak segélyezését emberi kötelességének ismeri el. Dr. Rosenthal József. Az isteni gondviselés és a háború. — Irta: Preiner István. — 2. (Folytatás) A nagy természet, a régi népek hite és az evangelium világosan tárják elénk, hogy az egész világmindenséget egy hatalmas fenső Lény teremtette s nemcsak megteremtette, hanem gondját is viseli, amennyiben kormányozza és föntania a világot. És pedig kormányozza bizonyos rend és célszerűség szerint, amely rendet és célszerűséget mindenütt megtaláljuk a világban. Ez a rend és célszerűség nem felületes és külső valami a világban, hanem ennek minden részét teljesen átjárja. Az élő minden része úgy van alkotva, hogy benne és fajában rend és cél szerűség legyen. Sőt az élettelen is egész benső mivoltában olyan, a parányok és erőik is olyanok, hogy alkalmasok legyenek a nagy világot megalkotni s az élőlénynek helyet, anyagot és táplálékot nyújtani. A világ nagy épülete nemcsak szépen van megalkotva, hanem jól, célszerűen készültek a kövek és a téglák is, vagyis az egész anyag, melyből ez a nagy épület áll. Nyilvánvaló azért az a következtetés, hogy a világ értelmes, bölcs és hatalmas lény műve, ki azt nemcsak rendezte és célokra irányította, hanem erre a rendre és ezekre a célokra teremtette is. llykép a világon uralkodó rend és célszerűség végtelenül értelmes, bölcs és hatalmas rendező és teremtő Isten ismeretére vezet. Már most az isteni gondviselésbe vetett hit, vagyis, hogy minden cselekedetet és történést az élő, személyes Isten kormányoz és igazgat a nagy világmindenségben, ezekben a nehéz napokban milliók számára erős kitartást kölcsönöz és nagy vigaszt nyújt, viszont azonban az is igaz, hogy ezen hitökkel százezrek megzavarodva állanak a háború borzalmainak véres áldozatai elé s szivükben, lelkükben önként felmerül a kérdés: Miért engedi meg Isten, akinek tudta s akarata nélkül az evangelium szerint egy veréb sem esik le a háztetőről, — a háború borzalmait ? Miként egyeztethetők össze a háború kimondhatatlan szenvedései, borzalmai és igazságtalanságai az Isten szeretetteljes gondviselésével ? Ilyen és hasonló aggodalmas kérdések nehezednek sokaknak lelkére. Lássuk tehát miként egyeztethető össze az isteni gondviselés a háború borzalmaival ? Mikor ez a rettenetes világháború kitört és egyik háborúüzenet a másikat érte, midőn a javakorbei férfiaknak milliói vonultak a véres küzdelembe, hogy acélos izmaikkal, érc mellükkel és vérük hullásával védjék az édes haza szt. földjét, sok-sok ember mintegy megtántorodva hitében Így kiáltott föl: miként engedhet meg Isten ilyes dolgot, ha Ő kormányozza a világot? Sőt még ilyen kifejezéseket is hallottunk egyik-másiktól: »Mostanáig szigorúan vallásos voltam, azonban én nem tudok többé hinni Isten létezésében, mert ha lenne Isten, úgy ezt a rettenetes háborút nem engedte volna meg«. Nos, aki ilyent tud mondani, az nem volt igazán vallásos és elárulja az ő kislelküségét. Egykor a nagy német hadvezér Moltke hívőbben és szellemesebben itélt a háborúról és Isten gondviseléséről, mint azt az 1881-ik évben kelt levelében írja egyik helyen: »A háború az Istentől megteremtett világrendnek egyik eleme. Az emberek legszebb, legdicsőbb erényei virágoznak ott ki, mint a bátorság és lemondás, kötelességtudás és áldozatkészség; a katona odaadja életét. Háború nélkül az emberiség elposványosodnék és elvesznék a materializmusban«. Igen, úgy van! A háború is egy eleme, egy alkatrésze az isteni világtervezetnek, Istentől öröktőlfogva előrelátva, az isteni gondviselés tervében öröktőlfogva elhatározva. Ez nem áll ellenmondásban az isteni gondviseléssel, sőt a legjobb összhangzásban van vele. És ez előttünk egészen világos lesz, ha mi a háborút a gondviselés fényében vizsgáljuk. Ide nem is kell valami különös okoskodás, alkalmazzuk csak a gondviselésről eddig mondottakat ezen speciális esetre. A háború t. i. egy szenvedés, talán a legnagyobb szenvedés, mindenféle testi és lelki fájdalmak és kínok összessége és teljessége a legnagyobb foka és halmaza, amely nemcsak egyesekre, hanem egész nemzetekre és országokra ránehezedik. A háborút azért nem is lehet máskép elbírálni, mint a szenvedést általában. Róla is elmondhatjuk, egészen az isteni gondviselés igazgatása, kormányzása alatt áll. És ezen igazságot a következő három pontban akarom megvilágítani Az Úristen igazgatja a háborút kezdetétől egész végezetéig. Az eddigi fejtegetéseimből világosan következik, bogy Isten kezéből jön minden. Ez áll a háborúról is. Ha az ember a világháború okai után kutat, akkor a háború okainak egész sorozata tárul fel előttünk. Beszélnek az angol irigységről, a francia bosszúvágyról, az orosz hatalmi törekvéseiről, a japán álnokságról, az olasz hűségesküszegéséről és a szerb gyilkos orvtámadásairól. Mélyebben tekintve a dolgokat, a háború alapokát az európai népek gazdasági viszonyaiban látjuk, nevezetesen a technikának és iparnak fellendülésében, — különösen Németországban, — a nagy hatalmak versengésében és a létért való küzdelemben. Mások ismét rámutatnak bizonyos emberekre, akik részint ügyetlenségük, részint ravasz cselszövőjátékuk által a háborút előidézték. Bármiként legyen is azonban, mindenesetre a világháború okainak és szerzőinek kutatásánál nem szabad elfelednünk, hogy az Úristen irányít és kormányoz mindent, hogy a királyok szíve s általában minden ember szíve a Szentírás szerint, Isten kezében vannak, mint a patakok. (Folyt, köv.) Heti naptár. A veszprémegyházmegyei Directorium alapján. Február 13. V. Vizk. u. VI. vas. 14. H. Bálint áld., vt. 15. K. Fausztin és Jovita vt. 16. Sz. — 17. Cs. — 18. P. Simeon pk., vt. 19 Sz. Máriaszombat. 20. V. Hetvenedvas. Szentségimádás: Palóznak, Balatonfüred, Tihany, Aszófő, Vászoly, Balatoncsicsó, Zalapetend és Taliándörögd. Mi történt? — Egy adótiszt tragikus lialála. — Erdős Jenő, zirci k. adótiszt mult vasárnap itthon volt Pápán, a Flórián-utcában lakó szüleinél. Atyja, István, azelőtt csizmadiaiparos volt, jelenleg azonban vendéglős. A szülők, testvérek és rokonok mindig igen örültek a 28 éves, nőtlen, rokonszenves adótiszt jövetelének s most is a családi körben oly kellemesen, s oly hamar telt el az idő, hogy a vendég az utolsó vonatalkalomra halasztotta elutazását. Hétfőn reggel szolgálata lévén, a vasárnap és hétfő közti éjjelen a félkettős vonattal Győrön át szándékozott visszautazni állomására, Zircre. Varga György, pápai kir. dohánygyári tiszt, ki unokatestvére, iskolatársa és legjobb barátja volt, szintén Erdőséknél töltötte az estét és éjféltájban, miután még a Hungáriakávéházban megittak egy feketekávét, kikísérte barátját a vasútállomásig, ott azonban, miután előző éjjel lakodalmon volt, még a vonat beérkezése előtt, búcsút véve, visszatért a városba és lefeküdt. Ami ezután történt, azt homály fedi. Hétfőn reggel, midőn pitymallott, a szomszédos vaszari állomástól Győr felé mintegy 200 lépésnyire, a vaszari vasutszemélyzet egy borzasztóan összecsonkított holttestet talált a sinek között. Megállapították a nála levő arcképes igazolvány nyomán, hogy a szerencsétlen ember nem más, mint Erdős Jenő. Hogy miként történhetett a katasztrófa, arról senkinek ínég csak halvány sejtelme sincsen, és a vaszari csendőrség, a vaszari elöljáróság, a pápai járás- és szolgabiróság s általában a hivatalos fórumok a körülményekből csak valószínűnek tartják, hogy az adótiszt véletlenül eshetett ki a kocsiból, az esés következtében a szomszéd vágányon megüthette fejét és elkábulhatott és egy tehervonat elgázolhatta. Holtteste négy részben feküdt szanaszét. A vaszari elöljáróság és csendőrség elvégezte a maga dolgát, a hivatalos szemle után a holttestet ideiglenes koporsóba tetette és bevitette a faluba. A szülők, értesülve fiuk tragikus haláláról, nyomban megtették a szükséges intézkedéseket és a holttestet Pápára szállíttatva, itt a kálváriái temetőben örök nyugalomra helyeztették. Említenünk sem kell, hogy az eset hire hamar elterjedt és hogy a gyászbaborult család iránt városszerte a legmelegebb részvét nyilvánult meg. A temetésen is óriási közönség vett részt. De mit enyhíthet ez a mélyen elszomorodott szülők és testvérek igazolt fájdalmán ? És mégis, kell, hogy megvigasztalódjanak a szülők, hisz Isten akaratában meg kell nyugodniok. Az ifjú pedig nyugodjék békében!