Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-12-03 / 49. szám

XI. évfolyam. Pápa, xgx6 december 3. 49. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a páoa-csóthi esperesi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért felelős : Grátzer János. Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 12. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Advent kezdetén. A kinyilatkoztatás Krisztussal s az apostolokkal befejeződött. A megváltás műve ma is folyamatban van. Ha széjjelnézünk ezen a földtekén s szemügyre vesszük a vergődések, a küzdelmek sokféleségét, melyek népeket, nemzeteket emelnek, majd porba sújtanak; ha látjuk a társadalmi bajok megszámlálhatatlan sokaságát, az emberiség egyedeinek kifogyhatatlan jajszavát: érezzük, hogy a megváltásra ép' oly szüksége van a világnak, mint volt akkor, midőn az emberiség bukásának, erkölcsi sülyedésének megismerésére jutva így fohászkodott: »Egek harmatozzatok onnan felülről és a fellegek csepegjék az igazat; nyilatkozzék meg a föld és teremje az Üdvözítőt!« Az áteredő bűn következménye volt mindjárt az első emberpár kiűzetése a paradicsomból és a testvérgyilkosság, mellyel Káin Ábel testvérének az életét vette. Ezeket követé az emberek között felmerült egyenetlenség, kölcsönös gyűlölet és féltékenység, melynélfogva a hatalmas a gyengét elnyomta, rabszolgájává tette. A legműveltebb népek, mint az egyiptomiak, perzsák, görögök s rómaiak, összes tudományukkal, bölcseleti rendszereikkel még annyira sem jutottak, hogy az Istenről tiszta fogalmat alkothattak, az emberi társadalom osztályainak helyes viszonyát megjelelhették volna. Hiábavaló volt a különféle áldozat, mert a kiengesztelődést, a békét Isten és ember között egyedül a prófétáktól megjövendölt Messiás hozhatta meg, aki azt mondotta magáról: »Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek; nem mint a világ adja, adom én nektek.« Ma is a béke után sóvárog az emberiség: a nemzetek, a társadalmak és az egyesek. S különösen hangzik bár, de való igaz, hogy a békét az emberiség azon része várja ma leginkább, mely a Krisztustól hirdetett béke feltételeit igen jól ismerheti: a kereszténység szellemétől megvilágított s melengetett Európa, mely ahelyett, hogy a kivüle álló egészen vagy félig vad népeket is a kultúra áldásos otthonába kalauzolná, önmagával jő meghasonlásba, s ádáz tusában pusztítja fiait, azoknak millióit, a technika mindazon eszközeível, melyeket emberi ész s tehetség valaha kigondolt. Honnan a keresztény Európának ezen eltévelyedése ? Vagy végképen feledésbe ment Európa keresztény nemzeteinél, hogy létük biztonságát, jövőben várható boldogulását Krisztusnak köszönhetik ? Ugy látszik, a feltett utóbbi kérdésre igennel felelhetünk. De ki kell mondanunk azt is, hogy Európának ma főleg azért van oka a megváltás, a béke utáni sóvárgásra, mert elvetette magától amaz alapokat, melyeken népek, társadalmak és egyesek életfeltétele nyugszik: a vallás, kivált a Krisztus nyújtotta vallás erkölcsi elveit, parancsolatait, amelyek hiányában nincs áldás, nincs biztos haladás; hanem van visszafejlődés, politikai s társadalmi felfordulás, koronák porbahullása, nemzetek eltiprása, van könny és gyász mindenfelé. A földi életnek eme zűrzavarában nincs egyéb hátra, minthogy a jó Szókratesszel várjuk azt az égi Követet, aki majd véget vet a háború rémes pusztításainak, s mint a béke fejedelme eligazítja a népek közt támadt egyenetlenséget. De ha Ő megjelent, álljon mindenki melléje; hallják meg szavát, kövessék utasításait a nagyok és kicsinyek egyaránt! Vannak nagyhatalmak, melyek gyarmatlakó népeket, kis nemzeteket elnyomtak, gazdaságilag kiszipolyoztak. Adják vissza ezeknek az életképes és jobb jövőre hivatott nemzeteknek elrabolt szabadságát! Mennyivel van több joga az élethez Angliának, mint Írországnak és mennyivel több az Oroszbirodalomnak, mint Lengyelországnak avagy Ukrainiának ? Az elnyomott nép végre is bosszúért kiált az égre, s bármely nagyhatalom is odajut előbb-utóbb, ahová a történelem tanúsága szerint nem egy nagyhatalom jutott, mint egy Titanik, a — megsemmisülésbe. A társadalmi életnek is Krisztus szellemében kell megujulnia. Mennyi itt a cím s az alkalom a visszaélésre! Mig a harctéren elhull vagy megrokkan a nemzet fiainak legjava, az itthonmaradottak jelentékeny hányada, mint dendi-had, kávéházak, mozik, léha színdarabok látogatásával tölti az idejét. Vannak, akik a háborút egyszerű üzletnek tekintik, amely csak arravaló, hogy belőle meggazdagodjanak; ismét mások irásos elismerést, hálanyilatkozatot várnak olyan teljesítményekért, amelyek reájuk nézve egyszerű — kötelesség. A Messiás megjelenésekor az angyalok így énekeltek: »Békesség a földön a jóakaratú embereknek!« Tartós békére a földön azonban csak úgy számíthatunk, ha a szeretet és igazságosság ösvényére lép az egész emberiség. Másként a hatalmak, ha meg is kötik a formális békét, az csak ideigtartó lesz és alkalom arra, hogy egy újabb háborúban még nagyobbszabású vérontás legyen a folyománya. A jóakaratú emberek pedig a háború vérzivatarában is érzik az Ür békecsókját. Ok tudják, mert meg vannak győződve arról, hogy ha Vele szenvedtek, Vele meg is dicsőíttetnek. Az idei adventi szent időben énekeljük több élőhittel, lelkesebb bizalommal, mint bármikor az Egyház hivő seregeivel: ». . . jöjj el édes Üdvözítőnk!« (S-P)