Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-01-30 / 5. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1916 január 23. és a gyámpénztár állapotáról, valamint a villanytelep üzeméről. Megszavazta a közgyűlés a v. tisztviselők és alkalmazottak háborús drágasági pótlékát összesen 26.650 K 60 f összeg erejéig, melyet államsegély útján a kormány fog fedetni. A tárgysorözat eme pontja kedves alkalmul szolgált, hogy a városatyai minőségben jelenlevő dr. Antal Gézának, Pápa város országgyűlési képviselőjének, aki tudvalevőleg előadója volt az állami pótlékról szóló törvényjavaslatnak a Házban, a. képviselőtestület köszönetet szavazhasson a Vi tisztviselők érdekében tett sikeres fáradozásáért. Friebert Miksa bérletszerződését hat évre megújították, Szente Gyula (Korona-vendéglő) bérszerződését pedig felbontották. Ezt a két határozatot névszerinti szavazással egyhangúlag hozták meg. özvegy Bognár Jánosné nyugdíjfelemelés iránti kérelmét elutasították. Végül megtagadták Moravetz István pápai illetőségét, mire a közgyűlés véget ért. A P. H. kritikusának. A P. H. mult heti számában a Patronage hangversenytől irt referádában egy úr, nemcsak a jelen időkben, de máskor is feltűnő epésséggel, sőt mondjuk ki, gorombasággal támad dr. Strommer beszédének. Nem szándékunk vele polémiába keveredni, a közvélemény már megelőzött minket Ítéletével úgy a nagystylü szónoklatra, mint a mérges kritikára vonatkozólag és ebben meg is nyugodhatnánk. Ám, mint hirlap, mint a pozitív kereszténység fundamentumán álló orgánum, amelyen ezen bázisunk szigorú figyelembentartása dacára sem vádolhat azzal senki, hogy bárkit, vallási meggyőződéseért egy gondolattal is bántottunk volna, vagy ha érdemes tettről, kiválóságról kelle megemlékeznünk, ebben bennünket a vallásfelekezeti hovatartozás kérdése vezetett volna, — mondjuk, mint újságlap, nem tehetjük, hogy néhány megjegyzést elhallgassunk, amelyeket megnem tenni nekünk lehetetlen. Hol mondta Strommer, vagy csak hol mondott egy olyan szót is, amelyből az volt érthető, hogy a »nem keresztényeknek« a szeretet nem törvénye, hogy ez kizárólag a kereszténység monopoliuma ? Mondta igenis, hogy a nővédelem nemcsak szociális, de ethikai kérdés és feladat is egyszersmind. Mondotta, hogy nem elég a nőknek állást, szolgálatot, munkaalkalmakat szerezni, de mellettük kell állani mindig, folytonos támogatással, vezetéssel, hogy a tiszta, erkölcsös élet utján megmaradjanak. Bele kell vinni a patronage munkájába a szeretetet, bele szóval a keresztény gondolatot. És ez lehet az, ami a kritikus urat olyan igazságtalan, olyan szokatlanul éles, a vendégjogot, s az általa sem tagadható nagy kvalitást sem respektáló támadásra izgatta. Hogy ki merte mondani ezt a szót — keresztény. De mondta-e csak egy szóval, hogy a nem keresztény hitfelekezetek hívei, (aláhuzzuk ezt az utolsó szót) nem képesek erkölcsileg kifogástalant nyújtani. Nem értette-e meg, vagy ne'rii is ákarta tán megérténi, vagy végül, vájjon nein ezért szisszent e fel éppen, hogy az eme gondolatkörbe vágó fejtegetések nem a bármely vallás hivői, hanem a minden vallás hitetlenei címére szóltak, a »progresszív« irányzat részeseiére, akik szintén foglalkoznak társadalmi és humanitárius akciókkal, de kizárólag az anyagi segítés és támogatás szempontjából, s az ethikai oldalakkal nem törődnek, vagy ha igen, az még sokkal na gyobb veszedelem; mert az ő erkölcsi nézeteik, az ő erkölcstanuk egyenes negációja annak, amit általánosan elfogadott, de nem irányzatos gyűjtőnéven, keresztény morálnak nevezünk. Vagy soha nem hallott a szenvedelmes cikk megirója keresztény civilizációról, keresztény kulturáról, keresztény társadalomról, s több ilyen sokszázados kifejezésről, amelyek még eddig még az ellenséges táborban sem mellőzhetők, mert nem helyettesíthetők. És ilyen kifejezéseket, ezeket a szentesített terminus technikusokat ne lehessen használni élőszóban keresztény országban (ez is általánosan elfogadott kifejezés) egy tulnyomólag keresztény városban ? Szomorú lenne, ha már idáig jutottunk volna. A »felekezetiesség« sokaknál oly kézügyben fekvő vádjára kettő a megjegyzésünk. A zsúfolásig megtelt teremben minden vallású előkelőségnek voltak képviselői. Vájjon hallotta-e ezek közül csak egy is, hogy ott akár a keresztény, akár a nem keresztény hitfelekezeteket megemlítő, azok, bármelyikének érzékenységét érintő szó esett. Cikkírót még is egy ilyennek kell tartanunk, de ha úgy hallotta, ha úgy fogta fel, mint nem minden rabulisztikától mentes Írásában közreadja, akkor ő az egyetlenegy, de ő is félreértette. A másik megjegyzésünk, hogy amikor kereszténységről beszélnek, az nem »felekezetieskedés«, mert a kereszténységet az ő hetedfélszáz millió hívével talán még sem egészen illendő és találó, felekezetnek nevezni. A mi végül a társadalmi békét és szükséges egységet, és különösen most illeti, azt hiszem mindenki, aki azon az estélyen (a melynek fele jövödelme épen egy nem keresztények által kezdeményezett hazafias, nemes és időszerű akció alapjára volt szánva), jelen volt immár —- mint legelői is mond tuk, — eldöntötte, hogy ki veszélyezteti az ünnep illusztris szónoka, vagy a kritika irója-e ? Lehetséges azonban, hogy ez utóbbi ezt nem koncedálja, be nem ismeri. Ez azonban csak azt bizonyítja, hogy a halhatatlan félszemű rabszolga: Aezopus, a többi közt a farkasról meg a bárányról szóló meséjét a minden idők embere számára irta. Egyebekben béke velünk! Egy jelenvolt világi. Az iskolai félév. Hazánkban, mint a legtöbb kulturállamban, a tanév két félévre oszlik. Az első félév holnap jár le és ez alkalomból a tantestület Értesítővel közli a szülőkkel, hogy gyermekük milyen előmenetelt tétt az eddig végzett tananyagban. Az Értesítők kiosztása, rendesen iskolai szünettel febr. 1-én történik. Heti naptár. A veszprémegyházmegyei Directorium alapján. Január—Február 30. V. Vizk. u. IV. vas. (Martina sz., vt.) 31. H. Péter hv. 1. K. Ignác pk., vt. 2. Sz. Gyertyaszentelő Boldogasszony. 3. Cs. Balázs pk., vt. 4. P. András pk., vt. 5. Sz. Ágota sz., vt. 6. V. Vizk. u. V. vas (Titusz pk., vt. és Dorottya sz., vt.) Ujholdvasárnap. Szentségimádás: Várpalota, Ősi, Peremarton, Lepsény, Enying, Dég, Lajoskomárom és Mezőkomárom. HÍREKEsterházy Marianna grófnő. A pápa—ugodi hitbizomány új ura, Esterházy Jenő gróf, mióta a nagy birtokot örökölte, még nem jött el Pápára, hanem felkérte nővérét, Marianna grófnőt, hogy lakjék állandóan pápai várkastélyában és addig is, míg személyesen meg nem jön, sőt azontúl is, mint a kastély úrnője vezesse a terjedelmes uradalom belügyeit, elsősorban pedig elégítse ki azokat az igényeket, melyeket a város és vidéke a grófi családdal szemben támasztani szokott. Marianna grófnő ezt a nehéz megbízatást azzal a finom eleganciával teljesíti, mely a felsőbb köröknek általános tulajdona ugyan, de Marianna grófnőben rendkívül nagy műveltséggel és végtelenül kedves nyájassággal párosul. Városunk előkelőségei egymásután tették tiszteletüket a kastélyban, és e viziteket a grófnő a napokban viszonozta. Elegáns fogatán Wüest felügyelő kíséretében meglátogatta az összes előkelőségeket, különösen pedig azokat, kiknek kezében összpontosulnak a hivatalos vagy társadalmi ügyek irányítására szolgáló szálak. Kőrútjában megnézett minden kultúrintézményt és látogatásai alkalmával melegen érdeklődött minden iránt, ami nemes és szép. Impressziói általában igen kedvezőek voltak, de ahol hiányt tapasztalt, nyíltan hangoztatta a pótlás szükségét. Különösen a polgármesterrel folytatott beszélgetés és a mizeriek kórházában való megjelenés nagyobb horderejű kérdések eldöntésében súlyosan fognak esni a latba, miután a grófnő a leszürődött tapasztalatokat fivérével közölni fogja, Esterházy Jenő gróf pedig bizonyára értékelni fogja azokat. — Személyi hirek. Dr. Hanauer Á. István, c. apát, a budapesti Szent-Imre-kollegium igazgatója mult kedden este Pápára érkezett, hol néhány napot töltött. — Hevesi Bernát, bakonybéli jószágkormányzó szintén a fenti idő alatt tartózkodott Pápán. — Hevesi István, t. tábori lelkész szabadsága leteltével ismét visszatért a galíciai harctérre, illetve egyik front mögötti Feldspitalba, melynek ő a lelkésze. — Tanfelügyelőnk szabadságon. Dr. Vértesy Gyula, veszprémvármegyei kir. tanfelügyelő, kiről nemrég megírtuk, hogy beteg, mint most értesülünk, súlyos betegségéből felépült ugyan, de egészsége teljes helyreállítása céljából szanatóriumi kezelés Végett hosszabb szabadságot lesz kénytelen igénybe venni. Tanügyi köreink bizonyára sajnálattal vesznek tudomást népszerű tanfelügyelőnk gyengélkedéséről és a vármegyei közoktatásügytől való huzamosabb távolmaradásáról.