Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-10-29 / 44. szám

1916 október 29. PAPA ÉS VIDEKE 3 az ünneplők, így a v. tanács Mészáros Károly polgármesterrel az élén, továbbá Baranyay Zsigmond és Harmos Zol­tán, a társintézetek igazgatói, a Taka­rékpénztár igazgatósága és felügyelő­bizottsága dr. Kluge Endre alelnökkel teljes számban, a Takarékpénztár teljes tisztikara Iiiss István főkönyvelővel az élén, továbbá a részvényesek, végül Karlovitz Adolf legközelebbi család­tagjai- és rokonaival. Hunkár főispán nyitotta meg az ünnepélyt. Gyönyörűen irta körül Kar­lovitznak fennemlített érdemeit, szép sza­vak kíséretében személyesen tűzte fel mellére a lovagkeresztet. Karlovitz meghatottan válaszolt. Szerényen védekezik az ellen, mintha neki különösebb érdemei volnának, de a kitüntetést előlegezésnek tekinti, s ez­után igazán érdemeket akar szerezni, hogy a királyi kegy e nem várt meg­nyilvánulására csak kissé is méltóvá váljon. Ezzel a rendjelátadás hivatalos ak­tusa befejezést is nyert s csak magán­nton üdvözölték és ünnepelték a jelen­voltak a népszerű elnököt és vezér­igazgatót. Délben Karlovitz a főispán tiszte­letére díszebédet adott, melyen váro­sunk notabilitásai közül igen számosan voltak hivatalosak. A novemberi hurcolkodás idejét Mindenszentek ünnepére való tekintettel Pápa város területére a rendőrkapitány november 2-ában állapította meg. Felhívás a Pápai Vöröskereszt-Egylet támogatására Evenként halottak napján a csalá­dok felkeresik a temetőt s kegyelettel emlékeznek meg a minden halandók útján már odaért s ott pihenő kedve­seikről. Szeretetüknek kifejezéséül ez alkalommal virágkoszorúkat szoktak he­lyezni a sírokra. E koszorúk azonban hamar elhervadnak, a változó idő ha­tása alatt nyom nélkül széthullanak. Áldásosabb munkát végez a sze­retet, ha a hervatag virág helyett ne­mes célra nyújtott adománnyal hoz ál­dozatot a megdicsőültek emlékezetének. A Vöröskereszt-Egylet céljai isme­retesek. Ezen egyesület a háború vi­harában levert drága élet megmenté­sén, a harctérről sebesülten, betegen visszaérkezett vitézeink ápolásán, szen­vedéseik enyhítésén, egészségük vissza­állításán munkálkodik. A haza védelmé­ben megsebesült, az idő viszontagságai által súlyos betegségbe esett sok ezer honfi emlékezik hálával, tisztelettel a Vöröskereszt-Egyletek kórházaiban ta­lált menedékről s jóltevő, nemes rész­vétről. Bizalommal ajánljuk Vöröskereszt­Egyletünk pártolását a nagyérdemű kö­zönség figyelmébe. Kérjük a temetőt látogató családokat, szíveskedjenek a halotti koszorú megváltását, mint részvét­adományt felajánlani a helybeli Vörös­kereszt Egyletnek céljaira. Jótettük lesz a hervadatlan koszorú szeretteiknek em­lékén. A koszorúváltságot, mint szives adományt a nemes célra, az egyesület hálás köszönetével átveszi Lángráf Zsig­mond úr, mint a Pápai Vöröskereszt­Egylet gondnoka. éjszaka-éjszaka után a fekete népség nyo­mában, s csak igen ritkán sikerül a ravasz kompánia egy-egy tagját elfogni. Igy történt, hogy a noszlopi erdőben hosszas keresés után rátaláltak Horváth Gyuri cigányra. Még csak 25 esztendős, de már egy sor bűn jelöli élete útját, mint a fekete­árnyu jegenyék a csillagtalan éjszakán. A katonaélet nem Ízlett sem neki, sem három társának, megszöktek. A nyarat elég válto­zatosan töltötték. A gazdátlan falusi házacs­kák itthon szomorkodó asszonynépsége arra ébredt, hogy lova, lószerszámja, ruhája, élelme eltűnt, mint a kámfor. Junius 5-étől 10-éig 4 megyét is bejártak, s 6 községnek voltak váratlan, nem szívesen látott vendégei. — A kolompos hát megvolna, de hoi a három társa? Keresik őket a csendőrök, de hiába. Végre egy jel! Junius 16-án este érte­sítést kapott a szalóki őrs, hogy a ci­gányok, lopott lovaikat szekerük elé fogva, Nórápról Nyárád vagy Mihályháza felé me­nekülnek. Az őrmester és szakaszvezetője nekivágtak az éjszakának, hogy a békés fal­vak rémeit kézrekerítsék. Az országúton csend volt, csak vala­honnan messziről hangzott halkan a csengő hangja. — Pápáról jönnek a hetivásárról! . . . Cigány nem jár csengőszóval. — Igya csend­őrök. Az út két-oldalán akácok vastag tör­zsei őrködtek, bütykös fejükről lágyan om­lott le a zöld, üde lomb. Beljebb a vége­látatlan rozstábla terjeszkedik, magasan nőtt száron himbálózó kalász ide-oda fordulva, rejtelmesen suttog társainak. A csengőszó közeledik. A két csendőr gyorsan behúzódik a fatörzsek árnyába. A kocsi őrülten vág­tatva, mind közelebb ér, s az élesszemű őrmester pillanat alatt felismeri a cigányo­kat. Átugorva az árkon, harsányan kiált: — Megállj, mert lelőlek ! A lovak ágaskodnak, s a kocsis biz­tatására mennének is tovább, de a csendőr fegyvere éri mindkettőnek a fejét, s a 2 lopott jószág s a 3. lógós is követi a csend­őrt, aki minden erejével huzza a kocsit az árok felé, hogy a bennülőket így könnyeb­ben kézrekeríthesse, A cigányok zagyva nyelvükön éktelen zsivajba törnek ki, a lovak megvadulva ágaskodnak. Az egyik ló elülső lába súlyos ütést mér a csendőrőrmester mellére, s be­töri egyik bordáját. A kocsi, a lovak ke­resztülgázolnak rajta, de ő még utolsó ere­Takarékoskodjunk a viaszanyaggal, mondja a belügymi­niszter s a vallás- és közoktatásügyi miniszter már is mekereste a főpász­torokat, hogy saját hatáskörükben in­tézkedjenek a viasztogyasztásnak (a mennyire lehet) korlátozása dolgában. A zirci apát, mint értesülünk, már el is rendelte, hogy székesegyházában a gyertyafogyasztás a lehetőségig le­szállíttassék. Ezzel az intézkedéssel kapcsolatban újra a nagyközönséghez is fordulnak az egyházi hatóságok, hogy tekintse haza­fias áldozatnak, ha ezidén a sirok ki­világítását Halottak napjának előestéjén mellőzi. Még hatósági rendelet sem ártana e tekintetben, mert — sajnos — a mi népünk régi szokásaitól nem szeret megválni s csak kényszer utján lehet még kézen fekvőleg okos dolgokra is rábírni, ha emberemlékezet óta mindig az ellenkezőjét űzte. Nem a kegyelet eltörléséről van hiszen szó, csak a kegyelet lerovás ed­digi módjának beszüntetéséről, illetve megváltoztatásáról. Néhány természetes virág elhelye­zése ugyan ma is megengedhető, de a pazar kivilágítás, meg a drága mű­koszoru ideje egyelőre lejárt. A sötét sírok fényes bizonyságot fognak tenni arról, hogy kik értették meg a Haza sorsát intéző vezetők okos jével is a cigányok közé ront, s megragadja az egyiket. Ujján éles harapást érez, majd rettenetes dördülés ... a cigány rálőtt tá­madójára. A lövés eredménytelen, de a vérző őrmester aléltan bukik le, már nem birja tovább. Társa segítségére siet, a három cigány pedig a sok lopott jószágot hátra­hagyva, a rozson át egérutat véve, eltűnik. Hosszas ápolás után kapta vissza egész­ségét a bátor csendőrőrmester. Neve: Bálint János, a nemesszalóki csendőrőrs parancs­noka. Önfeládozó munkásságát a kerületi parancsnokság dicsérő okirattal ismerte el. Bálint János a háború kitörése óta tel­jesíti már ily lelkiismeretesen nehéz hivatá­sának kötelmeit. A szép kitüntetés méltó embert ért, s mindenki örül rajta, aki feltudja ismerni a bátor csendőrőrmester cselekedeteiben a kul­tura, a közbiztonság lelkiismeretes, buzgó harcosát. Koszorú helyett adakozzunk jótékonycélra!

Next

/
Thumbnails
Contents