Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-10-08 / 41. szám

.2. PÁPA ES VIDÉKE 1916 október 7. Bár maiunk sem lííttük, hogy oly közeli a katasztrófa, Él blzlunk Csoknyay fetjz felépülésében, múltkori liirünk nyomán nyájas olvasóinkat még sem éri oly váratlanul az ő halálának hire. Okt. 5 én hajnalban lehelte ki lelkét és ma, szombaton délután 4 órakor lesz eltemetve a kálvárián, miután elébb, reggel 9 órakor lelkeüdveért bemutatják az engesztelő szentmiseáldozatot a pápai plébániatemplomban. Mögötte marad a nagy — gyász. E nagy gyászban azonban nemcsak legközelebbi rokonai, nővérei és fivérei, ezek között dr. Csoknyay János, városunknak jelenleg katonai szolgálatot teljesítő tiszti főügyésze vesznek részt, hanem osztozik abban egy egész kis zenei világ. Mert tudnunk kell, hogy az elhunyt nemcsak városunk, hanem egy nagy vidék zenei világának egyik legkomolyabban képzett, a klasszikus zene megértésébén és interpretálásában egyik szinte utolérhetlen készültségü, kiváló tagja volt, aki amellett egy egész generációt nevelt az értékes és hamisítatlan zene táborának. Magánpraxisában éppúgy, mint városi zeneiskolánk zongoratanárnői minőségében következetesen megmaradt kipróbált szokásai mellett kiváltképen oly irányban, hogy növendékeivel megkedveltesse a mély, bensőséges, szivet-lelket egyaránt nemesítő klasszikus zenét és a zenepedagógia ujabb vívmányainak felhasználásával elérte azt, hogy növendékei éltek-haltak érte, mert tanultak tőle. Az a rajongó tisztelet, mellyel növendékei körülvették, több volt a köteles hálánál, több volt a szeretetnél is. Es nemcsak a növendékek, de a felnőttek, zenészek és laikusok egyaránt, ha most, hogy ott állanak a ravatalnál, felvonultatják lelki szemeik előtt Csoknyay Eliznek hangversenyteremi óriási sikereit, bizonyára meghatottan vesznek bucsut attól, aki életében mindenféle jótékonycélra mindig kész volt felajánlani művészetét, mellyel ugy el tudta ragadtatni a hallgatóit. Mai temetésén meg is fog látszani, hogy számtalan tisztelője volt, akik most osztoznak a családhoz tartozók mélységes gyászában. R. i. p! Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik a bennünket ért súlyos csapás által okozott gyászunkban, fájdalmunkban oly meleg részvéttel és baráti érzéssel viseltettek irántunk, hogy bánatunkat tőlük telhetőleg enyhítsék, és akik megboldogult nővérünk emléke iránti kegyeletből ravatalára virágot küldtek, részvétüknek szóval és Írásban kifejezést adtak, s kedves elhunytunkat utolsó útjára elkísérték, legyen e helyen is kifejezve legmélyebb hálánk. A Csoknyay-esalád. Erdélyi menekülteink közül azok, akik Csíkszereda vidékéről, vagy Ulefalváról származnak, jelentkezzenek szerkesztőségünkben, vagy nyomdánkban, miután valaki érdeklődik sorsuk iránt. Lapíelügyelőbizottsági ülés. — 1916 oki. 2. — A Páia és Vidéke iafjfelügyelŐb'ízottságja mult hétfőn este 6 órakor a Katii Körnél; mint laptulajdonóshak téli helyiségében ülést tartott. A gyűlésen, melyen Kalmár Károly elnökölt, dr. Bereczk Gyula, Arányi József, Botka Jenő, Németh Imre, Dragovics István, Tomor Árkád és Szentgyörgyi Sándor vettek részt. Az előző ülés jegyzőkönyvének felolvasása után elnök bejelenti, hogy a lap szerkesztője, Szentgyörgyi Sándor pápai karnagy, az 1916. évi pótszemlén alkalmasnak találtatvan, 1916. október 10-én tartozik hadbavonulni s habár a r. k. hitközség kérelmezte nélkülözhetetlenség cimén karnagyának a katonai szolgálat alóli felmentését, — miután eddig a kérvény elintézést nem nyert, a lapfelügyelőbizottság kénytelen szerkesztőről gondoskodni. Többek hozzászólása után a bizottság azt határozta, hogy Szentgyörgyi Sándort kiküldi Veszprémbe, hogy a főispáni hivatalban a kérvény sorsa felől érdeklődjék s érdemlegesen csak a kiküldetés eredménye szerint egy néhány nap múlva összehívandó ujabb ülésen fog dönteni, mert megtörténhetik, hogy a szerkesztő helyettesítése egyáltalán nem válik szükségessé. Ezzel a gyűlés véget ért. * Szentgyörgyi okt. 3-án Veszprémben járt és megtudta, hogy a főispán a hitközségnek a polgármester által is véleményezett előterjesztését még szeptember 13-án pártolólag küldte fel a honvédelmi minisztériumba. Megjegyezzük egyebekben, hogy időközben Szentgyörgyinek és alkalmasnak talált kortársainak a bevonulávi idejét a hadseregparancsnokság s illetve a kormány okt. 10-éről november 16-ára halasztotta s ezáltal az egész szerkesztőváltozási ügy elvesztette sürgősségét. (A szerk.) Adakozzunk a hadi rokkantak és árvák menházának. IRODALOM. — A' Sajtó. A Katholikus Sajtó Hölgybizottsága A Sajtó címmel új lapot indított meg, melynek első száma most jeient meg a következő tartalommal: Vezércikk: A sajtókérdés; második cikk: Gyűjtsünk a Sajtóvasárnapon; kisebb cikkek: Nagy emberek a sajtóról, A háború szítói, Napoleon, Őrtüzek, A magyar napilapok címmel; Tárca: Tükörképek a sajtó életéből. Már ebből is kitetszik a Kath. Sajtó ez uj organumának programja s csak azzal toldjuk meg ajánló ismertetésünket, hogy e havi közlöny kiadóhivatalának a címe: VIII, Baross-utca 34, a lap ára pedig egy évre 60 fillér. Egyes szám 2 filléren kapható. Tömeges rendelésnél (50-től felfelé) 20% engedmény. — A tuberkulózis és az ellene való védekezés. A világháborúval kapcsolatosan egyre többen foglalkoznak a tüdővész nagyarányú elterjedésének jelentőségével és a védekezés fontosságával. Dr. Friedrich Vilmos egyetemi magántanáf; főorvos á fenti cimmél érdékés tanulmányban fogíalRözik a tüdŐvész ellen váló védekezésnek problémájává! és könnyűn érthető mb'don ma^arázza a. (üdővész lépjed Ilinek okait és a védekezés leghathátÖ'sabb eszközeit.Tudott dolog, hogy a tüdővészt csak nagyarányú intézkedésekkel lehet korlátozni és azokat, akki e szörnyű betegséget megkapják csak költséges gyógymóddal lehet megmenteni az életnek. Dr. Friedrich Vilmos tanulmányának az a legnagyobb érdeme, hogy miután rámutatott az állam nagy kötelességeire, magát a lakosságot is kitanítja arra, hogy a lehetőséghez mérten hogyan védekezhetik legjobban a fertőzéstől. Természetes, hogy elsősorban a nép jólétének emelését s a lakásviszonyok javítását követéli a tüdővész terjedésének meggátlására. Ezek mellett a városi és megyei hatóságokat is figyelmezteti arra, hogy a kezükbe adott hatalommal milyen sokat tehetnek a tüdővész elhárítására. Ezért mindenképen figyelemre méltó a két íves tanulmány s helyes dolog volna, ha az arra illetékes hatóságok arról gondoskodnának, hogy a nép körében minéj nagyobb körben elterjedjen. — Kapható Budapesten, (VII., Erzsébet-körut 35), valamint minden könyvkereskedésben, ára 24 fillér. Hirer. Magyarok Nagyasszonya. — Az okt. 8-i ünnep 1916-ban. — Ez a szó a jelen világégés borzalmas sistergése mellett mint egy távoli liarang édes csengése biztatóan kong felénk a múltból. Az Atlanti Océántól a Fekete Tengerig ágyúdörgés és halálhörgés morajlik. Gyászol a ruha, gyászol a szív, gyászol az ó'szbeborult természet. De leginkább gyászol Hunnia, akinek kárpáti bérckoronájából legszebb ékköveit tépi-tapossa ki az áruló ellenség. Honszerelmünk egy fájdalmas jajszóban sikolt föl, amikor erdélyi véreinket látjuk enni a földönfutók késerű kenyerét és szorongó szívvel keresni hazájukban hazát. És mégis, e borzalmasan fönséges keretbe oly szépen, oly megnyugtatóan illik bele az az október nyolcadika: Magyarok Nagyasszonyának az ünnepe. Lelkünk elszenderűl. Visszaálmodjuk azt a dicső kort, amikor szent kirájyok őrködtek a magyar Sión várfalán, azt a lovagias kört, amikor máriás vitézek máriás lobogókkal űztékkergették a tatárt. Magyarok Nagyasszonya! Ez a szó történelmet jelent, egy gazdag forrást a kutató s?ámára, amely megfejti ezeréves fennállásunk titkát . . . Barát és ellenség elismeri, hogy kard foglalta el és kereszt tartotta fenn o hazát ... A magyar nép egy nagyratörő nemzet rendületlen bizalmával fordul a Nagyasszony felé, aki nemzetünk élete egén a vezérlő csillag és vallásos életünk középpontja. A magyar Máriakultusz áthatja egész közéletünket és