Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-09-03 / 36. szám

1916 szeptember 10. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. Jánosné Schiliga Katalin ősi-i, Horváth János r. kath. tanító vindornyalaki, Hofinger Ferencz kisbirtokos küngösi, Sternád Lajos urad. szíjgyártó tótvázsonyi, Weisz István és neje urad. erdó'ó'r porvai és Jankovics Imréné Németh Mária lázi-i lakosok, kik egy-egy hadi árvának részint ingyen tartására, részint örökbe fogadására vállalkoztak. A vármegyei árvaszéknél 1916. junius 30 ig 558 hadi árva lett nyilvántartásba véve, kik közül 514 az anyánál, 15 kirendelt gyámnál, 16 egyéb hozzátartozónál, 6 jótékony családnál, 2 jótékony társadalmi egyesületnél, 5 a gyermek menhelyen van elhelyezve. Mindenesetre megnyugtató jelenség, •— hogy a hadi árvák legnagyobb része anyai felügyelet alatt van s csak csekély azon hadi árvák száma ez idő szerint még, kik a társadalom segélyére vannak utalva, de ép ez utóbbiak sorsának biztosítása vár a társadalomra, miért is fel kell hivni a nemes emberbarátok figyelmét arra, hogy a hadi árvák száma napról-napra szaporodik s igy az a csekély összeg, mely a segélyezésre ez idő szerint rendelkezésre áll, hamar ki fog merülni. Adakozzunk tehát a hadi árvák javára, gyűjtsünk jótevőket, örökbefogadókat, enyhítse ki-ki tehetségéhez mérten a hadi árvák nyomorát s mentsük meg a jövő Magyarország fenntartóit és oszlopait. Az adományok a m. gyámpénztárí kekezelő veszprémi m. kir. adóhivatalba, »Hadiárvák részére« megjelöléssel küldendők s a jótevők Veszprém vármegye árvaszékénél jelentkezzenek. Kelt Veszprémben, 1916. évi aug. 10'. Veszprémvármegye árvaszéke. Takách Ádám, vármegyei árvaszéki elnök. Átmászik a drótakadályokon és beszalad az állásba. Azután a második, harmadik negyedik. Most szünet. Százados ur szalad a jobb szárny felé, hogy mielőbb beszélhessen a foglyokkal s közben azt a parancsot adja, menjen ki egy járőr, hivja-be a többit. — Már indul is, feleié zászlós ur, kinek szakasza körletén játszódik le az egész. Egy két pillanat már a drótnál van járőrünk és hason csúszva igyekeznek az oroszok felé. Most megálltak. Észrevették őket s kezdenek integetni nekik. De azok nem jönnek. Azt gondolták mi akarjuk őket megtámadni és szuronyt szegezve szalad kettő egyik járőrünk felé. A járőr vissza. Egyik emberünk elesik, majd felkel, de a drótnál nem tud tovább jönni. Ugy hozzák be, a felső lábszárát lőtték keresztül. A bakák közt morgás támad, majd a tüzérség lő közéjük néhány gránátot. Ismét lótás futás, egyik vissza, másik oldalt, de ugy látszik menekvés nincs. Százados ur tüzelni még sem enged. Oda megy a jobb szárnyra s nem törődve a veszélylyel, felemelkedik, sapkával integetni kezd az oroszoknak. Azok megmozdulnak ismét, kezdenek egyenként szállingózni befelé. Utóbb nagyobb csoportban, sőt egy A föld édes gyermeke. Az aratás után elmúlt a cséplés is. A magyar gazda fanyar arccal eregeti, vizsgálja ujjai között a kicsépelt, zsákba gyűjtött gabonát. Itt rozsdás, amott üszkös, másutt fejletlen, vézna. A tiszta, ép gabona az idén fehér holló. A hosszú munka után, a keserű csalódások sóhajával van tele a levegő. Azoknál, akik hamar kétségbe esnek, bizonytalanná válik, szertefoszlik a jövő édes reménye. Amikor a mai termést látják, ez a gondolat fonforeszkál állandóan agyukban. Á tavasz reménysége, a nyár végén — a jövő reményteljes bimbóit hullatta el. Sokan pedig azt keresik, vájjon miben rejtőzik e bajok főforrása? Egyik a háborút, a másik az időjárást okozta. Egy földmívest, akit egyszer egy kaputos ember megkérdezett, hogy miért burjánozik olyan dús gazdagságban, erősen a gaz és minden fünemü akkor, amikor a gabonanemüek sokszor, sőt legtöbbször alig hoznak jó termést, még a leghozzáértőbb és a leggondosabb kezelés, termelés mellett is. A gaz növényekre senkisem gondol mégis dúsan tenyész és hozza gyümölcsét. A gabonát aggódó figyelemmel ápolják és mégis ellenkező az eredmény. A kérdezett a maga természetes észjárásával ilyen feleletet adott: — A fű, a föld édes gyermeke. A gabona és minden erőszakosan elvetett növény, csak mostoha. A föld nem válogat. Mindent megtűr gyomrában — és megemészt. De a gaz, az ő gyermeke s a táplálásnál azé az elsőség. Ilyen viszonyok között természetesen a kényes gabonanemek elsebesült zászlóst is hoznak magukkal. De most egy meglepő dolog történt. Az öröm leírhatatlan, hisz ami künn maradt 5 emberünk is jön az oroszokkal. Alig, hogy beérnek azokat rohanja meg mindenki. — No édes fiaim,hogy tudtatok megmenekülni?, kérdé azonnnal százados ur, mire egyik értelmesen beszélni kezd. — Mikor odaért tábori őrs állásunkhoz az orosz rajvonal, csak ültünk nyugodtan elkészülve mindenre, de nem bántottak bennünket, mert az egyik fiu tudott horvátul velük beszélni. Rögtön azt kérdezték, milyen csapat áll velük szemben. Mi megmondtuk, hogy magyarok. Azután jött a második, harmadik, negyedik s végül az ötödik rajvonal, mely már tüzérségünk tüzelése miatt nem tudott előbbre menni, egy részük befeküdt hozzánk az árokba és beszélgetni kezdett. Már akkor azon gondolkodtak, hogy adják meg magukat, mi természetesen felajánlottuk, hogy vezetjük őket. És most itt vagyunk. — Jól cselekedtetek fiuk, majd gonoskodom arról, hogy kitüntetést kapjatok, feleié a százados ur. A nap már lemenőben volt, a bakák pihenni tértek, csak a figyelők maradtak helyeiken, egy csoport meg arra várt, hogy satnyulnak a mostoha időjárásban, betegek lesznek, mostoha gyermekei a földnek. Hogy ez nem volt mindig így, az igaz. Méltán sóhajthatják vissza az emberek a régi jó időket. De amikor így sóhajtozunk, szálljunk lelkünk mélyére, lelkivilágunk, gondolkodásunknak és érzelmeinknek útvesztőibe vizsgálódni, majd meglátjuk, hogy ott nincs ugy, amint volt régen. A jótól olyan mértékben távolodtunk el, hogy ha pártatlanak vagyunk, nagy távolságot állapíthatunk meg. Rossz emberek — rossz termés. Férges fa nem hozott még egészséges gyümölcsöt. Aktuális ez ma, amikor az aratás és cséplés után, még mindig vágja a rendet a csontos kaszás, a föld másik értékes gabonájában -— az emberek soraiban. Mi magunk vagyunk az okai a mai állapotoknak. A mi lelkivilágunk az Ur gabonás földje. Ebbe Krisztus az ő kínszenvedéses kálváriájával elvetett egy jó magot, az örök békességnek, a felebaráti szeretetnek a magvát — az evangéliumból sarjadzó hitet, az istenfélelmet. A gyermekkor tavaszi reménységével női ez a palánta, aminek kalászában egy boldog élet ajtaja van elrejtve. És ezt a megérésig az emberi szabadakaratnak kellene ápolni. Nagy része azonban az embereknek elfeledkezik róla. Elhagyja. Engedi hogy a gaz elnyomja. Engedi, hogy fajtalan semmi növény legyen belőle. Nagymérvben, az Isten gabonás földjén — az emberek lelkén — egy lidérc láng imbolygott a háború előtt. S ez a láng, az anyagias hitetlenség volt. Ez a fény vakká tette az embereket ... s megszülte ezt az emberietlen, barbár világnak a képét ellenségeink agyában. Ezt a torzképet azután hegyibénk boriteljesen besötétedjék és eltemesse azokat a szerencsétlen halottakat, kiket a cári önkény hajtott a legrettenetesebb támadásba. Hogy tényleg milyen súlyos veszteséget szenvedtek másnap pontosan megállapítottuk a foglyok vallomása alapján. A 20-ik honvéd gyal.-ezred öt és nyolcadik századja ellen 2 orosz ezred támadott. Az egyikből a 317-ik ezredből maradt 1 tiszt és 87 ember, a 320-iki ezredből századonként 50—60 ember. Ez az arány áll a tőlünk balra levő 31-ik honv. gyal. ezrednél is. Nem lehet csodálkozni ezek után, ha az orosz offenzíva a megsemmisülés utján van. IRODALOM. Mária-Kongregáció. Hitbuzgalmi képes havi folyóirat. Szerkeszti Bangha Béla S. J. (Megjelen havonként egyszer). Előfizetési ára: tömegesen rendelve (20 példány) egy évfolyam 2 korona, külön rendelve 3 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Mária-u. 25. Szent Ferenc Hírnöke. Szent Ferenc harmadik rendjének lapja a katholikus valláserkölcsi és társadalmi élet ápolására. — Szerkeszti és kiadja: Tréfán Leonárd Ferencrendi áldozópap Kolozsvár. — Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal.