Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-07-30 / 31. szám

XI. évfolyam. Pápa, 1916 julius 23. 30. szám.' PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a oaoa-csothi esDeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lao megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos A Pápai KatHolikus Kör. A szrrKesziésért felelős Szentgyörgri Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Julius 30-ra. Zúgott a földön a háború vihara, bömböltek az ágyúk, villantak a kardok, kaszált a halál. Dús aratása volt. Ahogy lépett, dőltek a rendek és csak mentment tovább. Nyomában felzokogott az anyák ajkán a kétségbeesés. Felszállt a jajgató ima az ég Urához, parancsolja már vissza a rémet, a háborút. Aranycsillagokkal iveit kéklő felhőtrónján ült a Béke Fejedelme. Szomorú volt. Könnyes szemmel lenézett a földre. Sóhaj dobogtatta szivét: »Nem én kívántam, ti akartátok!« Trónjához jött az anyák imája: »Add vissza a békét, a békét!« zúgott a szavuk. »Hallgass meg minket, Béke Fejedelme, irgalmas sziveddel!« De ime, a sok ima elé nehéz, jeges felhő tolult, elzárta útját a kék felhőtrónhoz. S tombolt a háború tovább. Összegyűltek azután a papok, a püspökök. Térdre borultak, arany füstölőben illatos tömjént égettek, jajveszékelve zúgott az orgona: »Békét, adj békét!« De megakadt imájuk a fekete felhőben s kaszált a halál tovább. Fütyültek a golyók, sivítva szálltak a gránátok, suhantak a kardok. Nyomukban véres katonák rogytak térdre: »Békét, békét?« Ágyúgolyóként robbant imájuk az éghez, feszítette, emelte, szakgatta a felhőt, de hiába. Acélfalként állt az rendületlenül. Általános imarohamra gyűlt a nemzet. Nagy kilencedben, hatalmas processiókban. Sirt ki-ki, ha még emberi szive volt. »Hét hiába imádkozunk ? Jajszavunk nem hallja, nem érti senki? O, mivel engeszteljünk meg, haragos Ég?« Könyörgő szemek vágyva tapadtak a felhőre: Ó, menj odébb! S ime, oszlik, foszlik a fekete jeges felhő közepe; egyre jobban fehéredik, fényesedik. Aranysugár villogva töri át jégfalát s kibukkan középen napsugárban a Béke Fejedelme, Krisztus. Nyitott szivén villámbetükből ott a szó: Kiengesztelést ! Oda mutat balja; szent jobbja meg hívogat. Kiket? »Adjátok imáitokat az ártatlan gyermekek ajkára s meghallgatom. Engedjétek hozzám a kisdedeket!« Ölelésre tárja ki karját. Ezer meg ezer hófehér liliommá foszlik a felhő, a liliomok kelyhén gyermekszivek piroslanak, mindegyiken a szent ostya fehérlik, a szent ostyán a szó: Béke. * Halljátok, apák, anyák, egész Magyarország! Krisztus szólt XV. Benedek ajkával, Krisztus hivja, várja a gyermekeket. Vissza ne tartsátok őket! Fogjátok kézen a jövő reményeit, az ártatlan, liliomos lelkeket s vezessétek őket Krisztushoz. Ott vár, vár mindennap az Oltáriszentségben. Csak a gyermeki, ártatlan, forró szivek szeretete képes elolvasztani azt a jeges felhőt, kiengesztelni az isteni Szivet. Siessetek, hogy el ne késsetek! Julius 30.-án minden gyermek ott legyen! P. Felicián Pápán. Nagyságos és Főtisztelendő Móczik József, pápai kamarás, szentszéki tanácsos, esztergomegyházmegyei áldozár úr, a pozsonyi főhercegi udvar házi papja 25-tagu kitűnő fiuvegyeskarával holnap, vasárnap délután Pápán nagy templomi hangversenyt rendez, este pedig a Griffben matinét tart. A Pápa és Vidéke erről a szenzációs hangversenyről már néhány hét óta mindent megírt, amit előre le lehetett közölni, s alább a mai számban is bő részletekkel tájékoztatja olvasóit. E helyen most nem a hangversennyel, hanem magával P. Feliciánnal és jeles karával kívánunk foglalkozni, akik ma délutántól hétfő délig, vagyis csaknem teljes 48 órán át Pápa város falai kö2ött fognak tartózkodni. Rendes körülmények kőzött, ugyebár, nem olyan nagy dolog, hogy egy ámbár most világi papi dignitárius, de volt ferencrendi szerzetesi egyszerű nevével szerénykedő idegen néhány középiskolai deákkal Pápára érkezik és itt tölt egy-két napot. De rendkívülivé avatja mindezt az a körülmény, hogy most nem a pápai kamarás, nem egy csapat 10—18 éves iskolásfiú, hanem P. Felicián jő és a Felicián-kar. Eljő és hangversenyez. Harsogó hangcsőbe szeretnők bekiáltani: Halljátok meg, P. Félicián jön 1 Az a P. Felicián, aki már 30 esztendő óta évről-évre változó új anyaggal a karénekművészetet kultiválja; kultiválja pedig oly művészi tökéllyel, hogy nemcsak Pozsonyban, hanem eddig mindenütt, ahol csak megfordult, tehát az ország legnagyobb városaiban, sőt külföldön is, mint Lourdesben, de magában az énekkarművészet világközpontjában, Rómában, a Sixt'us-kápolnában csak bámulatot keltett. Halljátok meg tehát: P. Felicián jő, az a P. Felicián, kinek nincs szüksége arra, hogy világhírű karát Pápán is bemutassa, s aki egy fillért sem visz el a város falai közül, aki mindenüvé, ahová csak elment — hozott, élvezetet nyújtott s alkalmat szolgáltatott másoknak is, hogy jótékonyságot gyakoroljanak. Pápára is csak hoz. Hozza az ő aranyos, áldott, jó szivét; hozza a végtelen nagy szerénységét s végül elhozza művészlelkét, mely az előadás finomságában és az énekszinezés virtuozitásában oly annyira kicsiszolódott, hogy még nálunknál világlátottabbak is hiába keresnének ehhez hasonlót. Reméljük azonban, hogy valamit vinni is fog el Pápáról. Elviendi majd édes emlékét annak, hogy a pápaiak és a vidékről berándultak szinig megtöltötték ama helyeket, ahol énekkarának mennyei hangjai felcsendültek, és el fogja vinni a pápaiak — örök háláját. »Ave« tehát! Légy üdvözölve szerény falaink között! Ti pedig, szerencsés pozsonyi fiuk és ifjak, akik tolmácsolói lesztek művész vezetőtök éles műfelfogásának, mély zeneértelmének és páratlanul finom Ízlésének, legyetek szintén üdvözölve! Jól fog esni szemünknek, hogy Dunántúl Athenjében, a vakációban kihalt eme