Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-07-23 / 30. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1916 augusztus 176. életbeléptetett rendelettel korlátokat emelt a sertéshússal való üzérkedésnek s most már valami kis halvány reményünk lehet arra, hogy valamikor olcsóbb sertéshúst is ehetünk, a pápai hatóság pedig legyen azon, hogy azok a cikkek, amiknek itt úgyszólván bölcsője van és bőségben teremnek — a zöldségfélék, méltányos árakkal jelenjenek meg a piacon. Mindazonáltal megkívánjuk, hogy az őstermelők érdeke se' legyen az ármegállapításánál sértve, csak a túltengést, az üzérkedést kell ezzel meggátolni és a közvetítő kereskedelem, az úgynevezett kofáskodás káros hatását — ezek az árfelhajtók — ellensúlyozza. Tehát követeljük a maximális árak felállítását, de ezek az ármegállapítások, hogy az egyoldalúság vádja kizárt legyen, a termelők és a fogyasztók képviseletének bevonásával, azok figyelmes meghallgatása után történjenek . . . M. J. Értesítők ismertetése, ii. R. k. főgimnázium. A pannonhalmi Szent Benedek-rend pápai kath. főgimnáziumának az 1915—16. iskolai évről szóló Értesítőjét közzéteszi: dr. Teli Anasztáz igazgató Az Értesítő (nyom a pápai főiskolai könyvnyomdában) 90 oldalra terjed és 3 fényképutánzattal van díszítve. Bevezető értekezésül Kelemen Krizosztom megirta Vaszary Kolos emlékezetét. A tanév folyamán elhunyt hercegprímás, a Rendnek egykori népszerű főapátja, mint A művészek közt e magában álló jelenség titka a gyermekek iránti, gyengéd, krisztusi szeretet, finom psychologiai érzék, kimeríthetetlen türelem, szóval az a páratlan egyéni rátermettség, mellyel Pater Felicián rendelkezik. Mikor ez az istenadta talentumú művész és szerető pedagógus odaáll a pódiumra, egy-egy pillantásával, egy-egy arckifejezéssel, kezének alig észrevehető lejtéseivel dirigálásba fog, akkor a kis, dalos gárda szinte eggyé, egy élő figyelemmé és a sok zengő ajk egy embernek, egy önmagából csodálatos hangokat előcsaló nagy művésznek ajkává olvad egybe. És szól a sopran fuvolaszerű, lágy, majd az üveg kristályos csengésébe átcsapó zenéje, az altnak meleg, bensőséges bugása, és kiegészül a bassus érces tömörségével, méltóságosan rezgő, de mindig mérsékelt erejével. Mint egy fölséges orgonának, harmonikus muzsikája hullámzik fülünkben a kiséret nélküli ének, hogy az inspirált művészek álomvilágába ringasson, hogy a költészet bűbájos italával megrészegítsen, végnélküli élvezésének szomjúvágyát fölszítsa önfeledt lelkünkben. Hallottam Felicián gyermekkarának remek előadásában a Zichy Géza Rákóczi kar-át, Weber Békahangversenyét, Schubert ismeretes, keszthelyi születésű volt s ott is járt iskolába. Kelemen földije és ugyanannak az intézetnek volt növendéke s mint irja, részesült is a hercegprímás bőkezű adományában, mint gimnázista. Ékes tollal irta meg mindazt, amit a nagy halottról mások még meg nem irtak. Azután következik az Értesítő egyik legfontosabb része: Iskolánk és a háború. Itt az igazgató, hivatkozva az erre vonatkozó miniszteri rendeletre, a háború egész tartamára terjeszkedik ki és vonatkoztatja azt az intézet történetéhez. S itt nem csupán arról tesz említést, hogy a gimnáziumi épület e tanéven át is hadikórház volt, hanem a háború és iskola között támadt egyéb vonatkozásokról is szakavatott tollal irja meg, hogy mi történt. Egy passzust e fejezetből érdemesnek tartunk szószerinti leközlésre: »A tanári kar mind a mult, mind a jelen iskolai évben az iskolán belül mindent elkövetett, hogy a nagy eseményeknek a tanulókra való hatását erkölcsileg lehetőleg gyümölcsözővé tegye. E szempontból már az iskolai év elején elhatározta a tanári kar, hogy az ifjúságban a reményt, a bizalmat és a lelkesedést mindig ébren tartja és őket a kedvezőtlen háborús hitekkel szemben a csüggedéstől megoltalmazza. Azért nemcsak az egyes előadási órákon, hanem a nyilvános összejövetelek alkalmával is katonáink vitézségét és hősies önfeláldozását lelkes szavakkal magasztalta s az ifjakat a sebesült és beteg katonák iránti tiszteletre és áldozatkészségre serkentette. Különös kedvező alkalmul szolgáltak erre a vasárnapi szentbeszédek, amelyeket a templomban tartottunk. A háború elejétől fogva részt vettünk a pápai korházakban elhalt katonák temetésén felekezeti különbség nélkül és énnekkarunk gyászénekekkel és imádsággal adózott az elhunyt hősök emlékének. Azon kivül mind a Hársfá-ját, Liadow dalát Gyulai Pál szövegével (Kis kertemnek rózsaszála), a malom zakatolását (Vineta), s a kápolna kis harangjának kedves csengését utánzó énekeket. Megbámultam a csiszolt előadást, a hangoknak zavartalan egybeolvadását, a híven színező hangutánzást, a bravúros hangmutatványokat, de a lelkem mélyéig mégis templomi énekük hatott meg. Része van ebben az egyéni hangulatnak, a jókedvet irigylő, komor jelennek, de szerintem tárgyi oka is van. Ezeknek az érintetlen lelkű fiúknak üde csengésű énekművészete, mely hijjával van a férfias érdességnek és a sikító női hang élességének egyaránt, úgy illik azokhoz az áhitatot fakasztó, imádságos énekekhez, hogy önkéntelenül magukkal ragadják a hallgatót. Mély meghatottsággal élveztem Mozart légiesen finom Ave verum-át, D umont-nak las súdó időmértékben elhaló Kyrie-jét. Nem hallgathattam a meghatottság könnye nélkül a Szüzeknek szent Szüze, Mária Isten temploma (P. Felicián komp.) kezdetű, gyönyörű Mária-énekeket, Müller-nek Osalutaris hostiaját, melyben oly szépen interpretálta az énekkar az Oltáriszentség áhitatos imádását s a benne bizakodó, erős lelkesedést. Oly nehéz ezeknek" a bájos összhangú énekeknek andalító varázsa alól kivonnunk mult, mind a jelen karácsony estéjén sebesült katonáink számára, akik gimnáziumban voltak elhelyezve, karácsonyi ünnepet tartottunk amelyen az igazgató magyar, Blazovich Jákó tanár pedig szláv nyelven mondott beszédet és a katonákat megajándékoztuk, az ifjúsági énekkar pedig karácsonyi énekeket zengedezett, Az igazgató több alkalommal az egész ifjúsághoz beszédet intézett, hogy őket áldozatkészségre, kötelességtudásra és kitartásra buzdítsa«. E fejezet keretében az igazgató — nagyon helyesen — felvette mindazokat a beszédeket, miket a háborúval kapcsolatos ünnepélyeken, hangversenyeken, búcsúztatásokon és más hasonló alkalmakon a tanári kar egyes tagjai mondottak. Valóságos remekművei ezek a retorikának. Itt van elhelyezve két kép. Az egyik a hadbavonult tanulók csoportképe, a másik egy már hősi halált halt volt növendék, Tarján József arcképe. Az iskolai év egyéb eseményei cím alatt többek között a személyi változások foglalnak helyet. Eszerint Hevesi Bernát* Agatsin Gyula, dr. Niszler Teodóz távoztak Pápáról. Ekamp Rajmund pedig szabadságoltatott. Helyükbe Vörös Balduin, Kovács Adolf, Barcza Leander és Zempléni Tivadar jöttek ide. (Tudtunkkal még dr. Lovas Elemér is eldisponáltatott, Holler Konrád pedig idehelyeztetett, erről azonban, nem tudni mi okból, nem találunk feljegyzést. A szerk.)« Boksay és Zsilavy világiak ez évben is katonáskodtak. A kongregációk működéséről szóló jelentések után, egy csoportképpel illusztrálva, az iskolai ünnepélyek műsorai következnek. Azután beszámol az Értesítő az ezidén újonnan életbeléptetett katonai tanfolyamról és közli a felsőbb hatósági rendeleteket. A tanári testület dr. Teli Anasztáz igazgató vezetése alatt Vörös Balduin, Komagunkat, hogy már rég elhangzott az ének, mikor keresgélni próbáljuk harmónikus szépségük elemeit. A mesteri vezetés, az öntudatos fegyelem, az énekdarabok leikés átélése,, a minden nyerseségnélküli csiszoltság, de mindenek-fölött a hangoknak biztos és finom eltalálása s mindvégig fönntartása, meg a szövegnek és dallamnak egybeolvadó, lágy harmóniája azok az elemek, melyekből boncoló elménk a reá tett, egységes hatást eredeztetni próbálja. A kitűnően begyakorolt énekesek hangszálainak egyenlő rezgése, lélekzetvételük egybevágó beosztása, finom zenei hallásuk a mester szuggeráló tekintetére mindig tisztán és biztosan kicsalja és érvényre juttatja azt a hangot, mit a komponista elképzelt. Ehhez a biztos intonáláshoz, öntudatos énekléshez szegődik testvérül az alaknak és tartalomnak előbb említett összhangja. Mint a napsugarakból font palást borul a gyermek-képzelet, a mesevilág tündér alakjainak finom idomaira, úgy olvad össze és egészíti ki egymást az egyes versszakok hangulata szerint váltakozva a költői tartalom és hangokból szőtt öltönye, a zenei kifejezés művészete. Pater Felicián énekkarát már sok magyar város élvezte és jutalmazta viharos tapsokkal, lelkes és poétikus, ujság-i beszámo-