Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-07-16 / 29. szám

XI. évfolyam. Pápa, 1916 julius 23. 30. szám.' PÁPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A papai Kathplikus Kör es a oaDa-csothi esDeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: A Pápai Katbolikus Kör. A szersesztésért felelős Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. \ kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. P. Felicián és énekkara Pápán. Nagyságos Móczik József úr, pápai kamarás, szentszéki tanácsos, esztergomegyházmegyei áldozár, aki ezidőszerint Frigyes főherceg udvari papja Pozsonyban, s akit volt s.zerzeteskorából akkori rendneve után ma is még P. Felicián név alatt ismernek és tisztelnek, az énekkarmú'vészet egének egyik legtüneményesebb csillaga. Alig 20—25 tagu fiukarával, melynek képzését és fejlesztését a legnagyobb karmesteri talentummal úgyszólván a művészi tökélyre emelte, már bejárta az ország nagyobb, sőt kisebb városait és előadásaival mindenütt a legőszintébb bámulatot keltette. Akik kitűnően képzett énekkarok produktumaiban tudnak gyönyörködni, azok bizonyára örömmel vesznek tudomást arról, hogy P. Felicián ez év jut. jo.-án Pápán fog hangversenyezni. Egy később megállapítandó helyen és órában valamely helyi jótékony cél javára Sopronból jövet városunkban is bemutatja országhires, dicskoszoruzott énekkarát s innét Celldömölkre megy át. Egyelőre csak erinyit tartottunk szükségesnek megemlíteni, egyéb részletek jövő számunkra maradnak. Sietünk azonban már előre kijelenteni azt, hogy örökké bánhatja, aki e hires énekkar előadásának meghallgatását — amihez most oly könnyen juthat — elmulasztja. Erkölcsi tőke és a háború. Legelőkelőbb egyházi nagyjaink sűrűn nyilatkoztak erről a tárgyról az őszi és téli gyűléseken. Kiemelték, hogy a háborúban a győzedelmes erő nem a nyers emberanyag, hanem az emberek szívében lendítő erkölcsi tőke. A szellem erkölcsi ereje előbb-utóbb győz. Ezen szellemi fölény többlete nálunk van, azért győzünk. De honnét az erkölcs ? Mert az erkölcs is gyermek, gyümölcs; hol az apja és anyja, hol a termelőfája? A magyar püspöki kar állandóan megnevezte kijelentéseiben az erkölcsi'tőkét, a gyermeket szüleivel együtt; nevén szólította az egészséges erkölcs gyümölcstermelőfáját is. Bátran kimondották, hogy a nemzet erkölcsi tőkéjét a szivek mélyén ápolt vallásoság gyűjti össze. Világi nagyjaink nem így. Dicsérték a gyermek elévülhetetlen érdemeit a háború nemzetmentő viaskodásában, de elhallgatták az atya és anya nevét, sőt a vallást — tán gróf Apponyit kivéve — nem is említették. Pedig csak a teljes igazság — az igazság; igen jó volna, ha a front mögötti arcvonalon e tekintetből is az ellenséget, az erkölcsi tőke pusztítóit fején célozni és eltalálni tudó hősök a teljes igazság legyőzhetetlen fegyverével küzdenének, megvédnék a gyermek szüleit, érdemkeresztet — a legeslegelsőbbet tűznék térdrehullva áldott kebleikre. A teljes igazság nevében valljuk csak meg, hogy szövetségeseink többet emlegetik a gyermek atyját, anyját is. Hős katonáink dicsérete felett magasztalják első sorban a szülőket, s forróh kezet csókolnak a hős gyermek — a honmentő erkölcs legyőzhetetlen atyjának, anyjának, a vallásnak, a hitnek, Istennek. Vagy tán van erkölcs vallás nélkül ? Erről sokat regél a háború fronti krónikása. Legtitkosabb feljegyzéseit is épen azok olvashatták, akik a gyermek mellett a szülőt meg nem látják, beszélnek erkölcsről s hallgatnak a vallásról. Rózsát szedni rózsafáról lehet, gyümölcsöt is csak gyümölcsfáról, gyermeket szülő nélkül elképzelni ki tud ? A hős katona lendítő ereje — a szivében égő hazaszeretet. A hazaszeretet pedig megszületett a természetjog és törvény kőtáblájának IV. parancsából, megindítóan széppé lett Jézus szent szemének hazájára harmatozó könnyeiből, a keresztrefeszítésre is kész hős férfiúvá ; edződött Jézus mártír Szive golgotai gyakorlóterén. Csapjuk földhöz a tízparancsolat kőtábláját, törüljük ki még utolsó nedűjét is Jézus könnyeinek emlékezetünkből, ne akarjuk, hogy Jézus hős Szive ihlesse szíveinket Istenért, királyért, hazáért, küldjük azután ezeket a katonákat a frontra, majd meglátjuk, hogy mi leszen! Megbánta Mózes is hogy egyszer sz. haragjában odacsapta a kőtáblákat. Felment ismét a hegyre s bűnbánó szívvel hozott egy másikat s azt az ótestamentomi szentségházban a frigyszekrényben helyezte el s hűen őriztette. Istenem! De mennyire nem lát az a hazafi, aki nem okul Izrael népe pusztulásán. Hát nem akkor volt-e ez a nemzet legyőzhetetlen hős a tízszeres ellenséggel szemben, amikor még a tízparancsolat szent volt előtte ? S nem akkor adta-e el magát, hazáját, Istenét pénzért a pogány idegennek, amikor teljesen földhözcsapta, összetörte, megtagadta a kőtáblát, de bűnbánat árán Istenhez térve újat magának nem szerzett ? Mondjuk csak ki nyiltan és bátran; dicsérjük meg egyszer igaz magyar őszinteséggel a szülőt is. Igen, vannak hőseink, mert voltak hős szüleik; vannak hős gyermekeink, mert sziveinkben lendít az erkölcsi tőke. De az erkölcsi tőke a vallás, a tízparancsolat. Ne akarjunk fából vaskarikát csinálni. Amint bölcsen nem húztunk fából sövényt az oroszok ellen, hisz tudtuk, hogy nem ökrök: úgy ne akarjunk tízparancsolatnélküliségből sem erkölcsi tőkét csinálni. Mert az ilyen erkölcs ökör ellen megvédhet, de nem az eszes ember ellen. Lám azok ott túl nyugaton, a szerencsétlenek még az iskolákból is kidobták a kőtáblát, s mégis folyton az erkölcsről irtak, kiabáltak az egész világnak. De most, amikor jő a mi erkölcsünk ellen az ő erkölcsük majdnem az : ő egész »erkölcsös« világjokkal, hát a