Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-07-09 / 28. szám

4. PAPA ÉS VIDÉKE 1916 julius 9 Halálos fürdés. — A pápai áll. tanítóképző gyásza. — A pápai m. kir. áll. el. népiskolai tanítóképző-intézet tragikus körülmények között vesztette el a mult héten egyik derék nevelőjét, Bacsinszky Ferencet, aki alig egy tanévet töltött az intézet szolgálatában. Bacsinszky a nevelőtársával, Koncz Lajossal mult kedden, 12 óra tájt szokott helyükre elment, hogy megfürödjék. A Tapolcának földmives-iskola mögötti részében, a legelső kabinnál levetkőzött és bement a vizbe, úszni kezdett és a még mindig vetkőző Koncztól mindinkább távolodott a város irányában folyó s ezen a helyen kanyarodó Tapolcában. Koncz, aki gyengébb uszó, a kabin környékén végezte el a fürdését és a máskor'is hosszabb úszógyakorlatokra távozó társával nem igen törődött, annál kevésbé, mert abban az irányban beszédet hallott s így feltette, hogy az eddig még vissza nem tért Bacsinszky tán ismerős fürdőzőtársakra akadt. A képezdében 1 órakor van az ebéd ideje. Koncz, miután fürdését már megelégelte, de az ebéd ideje is közeledett, kiszállt a vizből, felöltözködött és társát nevén szólítva, többször hangosan abba az irányba kiáltott, amerre az távozott volt. Miután Bacsinszky nem válaszolt, se vissza nem tért, a part mentén mintegy 120—150 lépésig elment és a közbeeső kabinok mentén fürdőzők között kereste társát, majd pedig kérdezősködött. Senki sem látta azonban. Bacsinszky, aki hivatalában fiatalsága mellett is nagyon komoly volt, künn az életben, sőt éppen nevelőtársával szemben sokszor megengedett magának ártatlan tréfákat. Így, mint kitűnő uszó, lebukott a viz alá, s viz alatt úszva, nád vagy sás között kibújva, látatlanná tette magát, s a kétségbeesetten kiabáló társának a szavára nem felelt, illetve csak 10-—20 perc múlva bujt megint elő nevetve. Koncz hajlandó volt feltenni, hogy Bacsinszky ezúttal is meg akarja tréfálni, s talán majd otthon fogadja már nevetve; miután az idő is itt volt már, hazament ebédelni. Mivel azonban Bacsinszky nem volt otthon, jelentést tett az intézeti igazgatónak s anélkül, hogy megebédelt, most már rosszat sejtve, visszatért a fürdőhelyhez s kereste újra a társát. Hosszas keresés után egy pózna segélyével megtalálta Bacsinszkyt a viz fenekén. Kihúzta, mentési próbát tett vele, de Bacsinszky már életjelt nem adott magáról. Mielőtt a holttestet az intézetbe szállították, dr. Cseh-Szombathy v. főorvos, az intézet orvosa konstatálta, hogy Bacsinszkyt szívszélütés érte, még pedig rögtön a fürdés első percében és rögtön elmerült a vizben. A katasztrófa, illetve tragikus halál hire gyorsan terjedt el a városban, de persze, mint szokás, túlozva és nagyítva, mindenütt a legigazibb részvétet keltve. Az igazgató intézkedésére a hatóság, a miniszter és a család azonnal értesíttetett és megkezdődtek a temetésre az előkészületek. A család csütörtökön Kassáról Pápára érkezett. A szegény apa és anya és a közeli rokonok mély megilletődése fájdalmas látvány volt még azokra is, akik a szerencsétlent tán nem is ismerték. Hát még a tantestület és fiatalkorú jóbarátainak egész serege mily bánattal szemlélte a szülők gyászát és érezte a maga mély fájdalmát is. Csütörtökön délután 4 órakor, a Kegyelet vállalat rendezésével a kormány és család együttes költségével temették el a szerencsétlen véget ért fiatal nevelőt a pápai alsóvárosi sírkertben. A koszorúk egész halmaza fedte a koporsót. Az egész tantestület és igen sok tanférfiu, pap, tanuló és egyéb ismerős jelent meg a temetésen. A menetben is igen sokan vettek részt. Künn a temetőben Jankó László tanár szép beszédben elbúcsúztatta a fiatal kollegát, akinek most, egy pár hét múlva kellett volna bevonulnia katonának s most ime a hadiszintér helyett az örök béke hónába szállt. A tragikus véget ért fiatal, alig 20 éves nevelő emléke sokáig fog élni közöttünk. Ny. b! INNEN-ONNAN. A Kossuth Lajos-utcai szappangyár. A kevésbé informált közönség, akiket útjuk a Kossuth Lajos-utcában visz, amikor a volt Matus-féle ház előtt haladnak el, nem is gondolják, hogy a most is régi nagyságú szappanosüzlet mögött milyen nagy és jól kifejlesztett munkaképességű gyár húzódik meg. De annál nagyobb érdeklődéssel kisérte a környék lakossága a nevezett üzemnek a valósággal csak a házi szappanfőzés kereteit meghaladó — 2—3 ember dolgozott — méretből a mai gyári nagyságot meghaladó fejlődését, ami érthető, hisz amint az üzem nagyobbodott, olyan mértékben vált a közegészség kárára a szappantermelésnél előálló nagymennyiségű füst, korom és bűz, a hiányos csatornázás folytán a lerakodó szenynyes lé. Ha hozzátesszük azt is, hogy a szappant ma nem a régi kevésbé könnyengyúló anyagból készítik, hanem az ennek hiányában használt anyag könnyen gyúl is — tehát a gyár állandó tűzveszéllyel fenyegeti — példa a még nem régi tűzeset — a szük Szent László- és Kossuth-utcák lakóit, akik tehát az elmúlt hetekben beadvánnyal fordultak a városi tanácshoz, amelyben köztisztasági, közegészségügyi és tűzbiztonsági szempontból kérik a gyárnak a város valamely külső pontjára való kitelepítését. A tanács foglalkozván az üggyel s a tények megállapítására kiküldte az illetékes közegeket, akik, különösen a rendőrség buzgó munkája révén bebizonyosodott, hogy míg szombaton szünetelt a gyár, addig vasárnap, a vasárnapi munkaszünetet elrendelő törvény ellenére is — hétköznapi erővel folyt a munka. De már előbb köztudomásu lett, hogy az üzem a munkásvédelem ügyében is önkényes intézkedést produkált s lelkiismeretfurdalás nélkül tűrte, hogy a hosszú, 16—18 órás munkaidő alatt a foglalkoztatott gyenge erői energia, a fiatalkorú munkások egészsége mint bontott kéve fogyjon napról-napra. Amint értesültünk, a Kossuth-utcai szappangyárnak a megadott iparengedély alapján nem volt joga ekkora terjedelemre és üzemképességre, 45—50 munkással (hetenként 3—3'/

2 vaggon szappan a termelés) fejleszteni a főzdét, tehát mint ilyentől a telepengedélyt meg lehet vonni. Mi teljes egészében magunkévá tesszük a közönség ama óhaját, ami a Kossuth-utcai bűzgyárnak kitelepítésében nyilvánul meg és addig felszinen tartjuk az ügyet, amíg végleges, kielégítő elintézést nem nyer, annál inkább, mert nem tűrhető, hogy a város gócforgalmában, kereskedővilágunk kellős közepén a fejlődő életet egy kapzsi élelmesség egy véletlen, de emlékezetes pillanatban tűzveszéllyel megbénítsa — amihez már egy alkalommal közel voltunk, tehát a második hasonló alkalom kikerülésére gyorsan kell a csomóbontáshoz fogni s ez nemcsak törvényes, hanem emberséges intézkedés fog lenni . . . Csertői. A vaszari nagy tűz. Mult szerdán délután Vaszaron nagy tűzvész pusztított. Gyermekjáték nyomán kigyúlt egy ház és néhány óra alatt 42 lakóház, a hozzátartozó melléképület s csaknem minden benne levő holmi leégett. A nép a földeken dolgozott. Segítség csak nagy sokára érkezett. A kár a 100.000 K-t is meghaladja. Bélák Lajos főszolgabíró iskiszállt s a tűzről jelentést küldött a kormánynak, a vaszari r. k. templomot pedig bezáratta, mivel az megrongálódott és a benne való tartózkodás életveszélyesnek látszik. Részletek közlésére csak a hivatalos jelentések beérkezése és betekintése után vállalkozhatunk, mert a tűzeset keletkezéséről, okairól,., dimenzióiról sok mindenféle ellenőrizhetlen hír van forgalomban. Egy azonban bizonyos, hogy nagy gyermeknépességü község nyáron nem maradhat gyermekmenhely nélkül, mert úgy jár, mint most Vaszar. Ez az óriási csapásegyébként a vaszariak iránt minden szomszédos község lakosságában mély részvétérzetet keltett és Pápán is csak sajnálattal beszélnek az iszonyúan sújtottak — újabb nyomoráról.