Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-06-18 / 25. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1916 augusztus 148. szózat legyen, mely bűnbánatra int, ez az égő fáklya világosság legyen, mely fölfelé vezet, a sok derék vitéznek halála hathatós figyelmeztetés legyen arra nézve, hogy egy jó hazafihoz nem illő lanyhaságokat, erkölcsi kihágásokat kerüljük és legyen bátorságunk az önlegyőzés harcát megkezdeni és győzelmesen befejezni. Mert: Önmagát legyőzni a legszebb viadal, Önmagát legyőzni a legszebb diadal! P. Czirfusz Viktorin O. F. M. Búcsúzás. — A pápai bencések diszpozíciója. — Lapunk legutóbbi számában szűkszavú hírben megemlékeztünk Hajdú Tibor dr. pannonhalmi főapát úr ő Méltóságának a Szent Benedek-Rend személyi változásait magábafoglaló rendeletének a pápai rendházra vonatkozó részéről. Ma visszatérünk e hírünkre s néhány őszinte szóval megörökítjük gondolatainkat és érzéseinket, miket a diszpozíció keltett bennünk. Kelemen Krizosztom Nyalkára megy lelkésznek. Nem töltött Pápán egy évtizedet sem, de évtizedek múlva is kamatozó alapok megrakásában és fejlesztésében oly tevékenységet fejtett ki, hogy egyhamar nem akadunk párjára. Nem számítva mintaszerű tanári működését, bár e minőségében a sokkiváló rendtag között is az elsők közé tartozott; nem említve végtelen kedves, nyájas megjelenését, mellyel a legnagyobb népszerűséget tudta magának megszerezni: a közügy, különösen pedig a katholikus ügyek minden felvetődő alkalmát mindig két kézzel ragadta meg, hogy azután szellemi erejének és kitartó munkabírásának latbavetésével irgalmatlan következetességgel segítse dűlőre vinni azt, amit jónak tartott. A katholikus körök és egyesületek életében vezető szerepet vitt. A katholikus hitközségnek megalkuvást nem ismerő elöljárósági tagja volt, s mint ilyen a legkényesebb és legnehezebb ügyekben szívesen exponálta magát. Beszélt a meggyőzés hangján; írt a bizonyítás fegyverével; fáradozott és dolgozott, míg csak dűlőre nem vitte a jó ügyet. A Pápa és Vidéke szorgalmas, ékestollú munkatársát bírta benne, akinek nagy osztályrész jut abból az elismerésből, melyet olvasóközönségünktől eddig kaptunk. Mátrai Guidó Tényőre kerül ugyancsak lelkésznek. Az a néhány év, melyet Pápán töltött, mint a márványkőbe vésett aranybetű ragyogni fog nagyon sokáig. Ha mást nem mondanánk róla, mint hogy a munkásnők egyesületének elnöke volt, már ezzel is obeliszket állítanánk, mely a jövő nemzedék számára emlékét őrizné. Mátrai azonban nemcsak a nőkérdés ügyét karolta fel a legnagyobb odaadással, hanem szakismereteit és munkabírását bevitte a város minden kulturális vagy jótékonycélu egyesületébe. Felolvasásai, szabad előadásai, melyeket kitűnően sikerült vetített képekkel kisért, elsősorban tanulságosak, de élvezetesek is vottak. A Pápa gs Vidéke Mátrainak sokat köszönhet. Lapunknak ő volt a fizikusa és matematikusa. Nevét ritkán írta cikkei alá s így sokan tán nem is sejtették, hogy mennyit dolgozott. Ezen íelül még a korrektura nehéz, mert egy cseppet sem élvezetes tisztségét is kiváló buzgalommal látta el. Blaskovich Piacid mindössze két évet volt Pápán, honnét most Esztergomba megy tanárnak. Tanári működésének elbírálása nem tartozik ránk, annyit azonban elmondhatunk, hogy a diákok között egyike a legnépszerűbb tanároknak volt. Növendékei rajongtak élte. Kevés szabadidejét a főgimnázium könyvtárának szentelte, melyet kezelésére bíztak. Csendes visszavonultságban a tudománynak élt elsősorban. Akik ismerték, bizonyára nagyrabecsülték; a legmélyebb tisztelet és hű emlékezet kiséri őt új működési helyére is. Az új erők: Grubich Lázár, Hollós lldefonz és Pataki Mór most kerültek ki a pannonhalmi főiskolából. Mindhárom újmisés. Grubich a sopronmegyei Császárfalu, Hollós a vasmegyei Pörgölin és Pataki a zólyommegyei Gyetva szülötte. A személyi változás, mint a Rendnél általában szokás, csak augusztus l én áll ugyan be, s hogy már ma búcsúzunk a távozóktól, szerény jele akar lenni annak, hogy mily végtelenül sajnáljuk veszteségünket, mely lapunkat érte. (Sz. S ) INNEN-ONNAN. „Befellegzett". Igen! — a cigányromantikának — befellegzelt . . . Vége tehát a régi henye életnek, a naplopásnak, a csavargásnak, mert itt van a becsületes munka ideje. Ez elől nem lehet sein nyergen, sem szőrén ülve meg a lovat elnyargalni, mint ahogyan a hajdani pandúrok elől szöktek ezek az ingyenélők, népünk gavallérságán élősködők . .. Végtére is a cigánykérdés radikális megoldásával az illetékes forum egy feneketlennek látszó rákfenét vágott ki a dolgozó magyar nemzet testéből, amely századokon keresztül tartotta rettegésben, foglalkoztatta rémes események rendezésével az emberi elméket. Amik még most szóvárnyosan ittott előfordulnak, ellenszegülések, támadások, azok már csak utolsó, mérges fellobbanások. Azok a bilincsek, amelyeket ma a cigányöklök ráznak nagy csörgéssel, egy nagy halom égbekiáltó bűnnek búcsúharangjai . . . így is még évtizedek kellenek majd ahhoz, amikor mindre békés feledés borulhat, hogy csak a mesék és a legendák alakjaiként éljenek a jövő nemzedék számára. Fáraó nemes ivadékainak ez a végzetük, amely talán haladást jelent a kulturális uton is, ahol az a kultúra gyűjti az erőket, amely nem tür útjában olyan elemet, mely őt befogadni nem képes, vagy inkább nem akarja. Nem hisszük, hogy ez az intézkedés is a most folyó nagy nemzeti munka megosztásának jegyében történt, mivel minden kéz munkájára égető szükség van, hanem végleges . . . Ez az országos intézkedés, amely a cigányok ügyét rendezi, városunk tanácsának nem kis fejtöréssel járó ügyét oldotta meg vagy vitte a könnyű megoldás felé . . . Félegészség:. Egy -újabb gordiusi csomó mutatkozik a láthatáron. Ma már a modern háborúban azonban nincsenek olyan bonyolult kérdések, amelyeket okkal-móddal meg ne lehetne fejteni. így vagyunk a pápai közegészségünkkel is, amiről kritikát nem írhatunk. Olvastam valahol egy közmondást a minap, amely így szól: »A tisztaság félegészség!« Eszerint akkor a tisztátalanság félbetegség, nemde? Nézzük végig az utcát, ahol olyan sok apró gyermek játszik gondtalanul — elhagyatottan. Legtöbbnek szülője a poros műhelyben, a lélegzetfojtó gyárban robotol napkeltétől-napnyugtáig a mindennapi betevő falatért; a mai lélekölő drágaságban a »falat« ra elfogy a keresmény teljesen s a hygiénia követelményei kielégítetlenül maradnak, így nem kerül már szappanra sem, szurtosan maradnak a porontyok s minden ragályos nyavalyához hajlam terem az apróságokon. Mivel a megélhetésért való tülekedés lefoglalja a családfőket, a kisebb családtagok gondozatlanul maradnak, úgyhogy az »utca gyermekei« nem a legépületesebb látványt nyújtják; ennek azonban főképpen a mérhetetlen szappandrágaság az oka, amin jótékonysági uton kellene segíteni. Legjobb volna házilag készíteni szappant, hozzá az anyagot gyűjtés útján megszerezni és azt kis adagokban, ahol szükségesnek látszik, kiosztani. Ezelől nem hiszem, hogy elzárkózna városunk közönsége, mert a tisztaság közérdek, az enyém úgy, mint másé . . . Csertői. Iskolaszéki ülés. Ma d. u. 4 órakor r. k. iskolaszéki ülés lesz a következő' tárgysorozattal: 1. Jelentések a bezárt iskolai évről. 2. A Wittmann-féle iparvágány létesítése a hitközség érdekkörét illetőleg. 3. Egyes hivatalos átiratok. 4. Az új főgondnok eskütétele. 5. Az új iskolai tanévre kőszén és fa megrendelése. 6. A mult évi számadásról a számvizsgálók jelentése és a pénztár átadása. 7. Ideiglenes hitközségi adószedőnek megbízatása. 8. Szalmásy György belvárosi iskolaszolgának felmentési ügye. 9. Gondnoki előterjesztés az épületek tatarozásáról. 10. Indítványok. Heti naptár. A veszprémegyházmegyei Directorium alapján. Junius 18. V. Szentháromság-vas. 19. H. Juliánná sz. (Gerváz és Protáz vt.) 20. K. Szilvér pápa és vt. 21. Sz. Alajos hv. 22. Cs. Űrnap. 23. P. nyolcad (Vigília). 24. Sz. K. János (nyolcad). 25. V. P. u. II. és Urnapnyolcadi vas. (nyolcad, Vilmos apát, K. János nyolcada). Szentségimádás: Halimba, Nyirád, Káptalanfa, Zalaszegvár, Gógánfa, Zalagyömörő, Csabrendek (és Balatonberény), Sümeg.