Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)
1916-06-11 / 24. szám
142. .PÁPA ÉS VIDÉKE 1916 május 28. belül a legtöbb helyen hasonló jelenetek peregtek le. Még mielőtt a szigorú emberek tovább mentek volna, alig észrevehetően elébük kerül egy öreg, nagy kendős anyóka: — Még nem találták meg a leányomat? — Egy anya, aki leányát keresi az éjszakában, aki még eddig nem került »hurokra«. Az anyóka, mielőtt tovább bicegne, sóhajtva teszi hozzá: »Ezt is elrontották, pedig jó leány volt«. Azután lassan megindultak, de az aszszony és a rendőrök is más-más irányba, míg a történet színhelyén egyedül maradtam mélyen gondolkodva; folyton bántott e két mondat: Mit keres maga itt? — Még nem találták meg a leányomat? Mind a kettő egy fogas problémában összpontosul, abban a kérdésben, "amely mostanában, különösen a háború óta foglalkoztatja intenzivebben az illetékes köröket. Sülyedünk, be kell ismernünk, mert ellenkező állításunkat megcáfolnák a tények — az erkölcsrendőrség lajtstroma. Az utóbbi időben a rendőrség radikális, erőszakos uton törekszik megoldani a morál gordiusi csomóját, s ezért dicséret illeti, de nem elégedhetünk meg ennyivel, hanem ehhez szükséges még az erkölcsi testületek szelid, lélekmentő> megnyerő társadalmi munkája is, hogy amaz sikerrel járjon. Azért kell ezeket a testületeket támogatni, hogy munkaképesek lehessenek, mert különben ama radikális kezelés mellett is szaporodik az éj leányainak száma, mert a lélek hiányzik, amit csak a keresztény nővédelem adhat meg. Addig amíg a közömbösek ezt meg nem értik, még sok változatban lesz hallható : Mit keres maga itt? — Még nem találták meg leányomat ? — s a fájdalommal telt anyai szív panaszos siráma: . . . pedig jó leány volt . . . volt . . . volt ... — Borzasztó, hogy csak »volt« — és ezt nem igen lehet visszacsinálni, csak megelőzni legfeljebb. Csertői nem változtatjuk, nem regenerájuk. Ez az a pont, kedves hallgatóim, hol mi keresztény szocialisták a világ minden szocialistájával szemben állunk. Hiába reformáljuk a gazdasági életet, ha első sorban önmagunkat nem reformáljuk, sohasem leszünk boldogok. Talán a mindennapi nagy darab kenyér, vagy a mindennapi hófehér kalács mellett nincsen boldogtalanság ? Talán a méregcsüpp mézzé válik, ha mézbe csöppenik ? Szükséges a mindennapi kenyér, de még szükségesebb a derült, boldog élethez az Isten kegyelme. Enélkül üres, cinikus az élet. Önreform, isteni kegyelem pedig vallás nélkül nem létezik. Az égig magasztalt kultúra jelen katasztrófájából ezt a föleszmélést, Istenheztérést reménylem én. Kedves hallgatóin), ma még véres valóság a háború, de eljön az idő, midőn megenyhült fájdalommá, sajgó emlékezetté szelídül. Már ma kezdjük meg, hogy akkor teljesen megvalósíthassuk ez elébb rajzolt, szebb jövendőt. Ha egytől egyig hősei leszünk e szent munkának, akkor a nehéz csatákat kipihenő hőseinknek idegen főidben porló csontjai felől áldást lenget felénk az alkonyi szellő; akkor megbékül korán elszállt lelkük, meit méltókért, mert nem hiába haltak. Gondolatok. — Irta: Boda Béla őrmester. — Kórágyamon mozdulatlanul pihenek, fájdalmaim kissé csillapulnak. Üres óráimban visszapillantok a tenger szenvedés skáláján lemorzsolt 21 hónapi harctéri szenvedéseimre. Pár hete már, hogy gondos női kezek figyelmes ápolása alatt a kórház szokatlan levegőjét szivom, s még mindig álom előttem ez az élet, ez a környezet, e szokatlan figyelem, bánásmód és kiszolgálás. Hogy miért? Megmagyarázom. 21 hónapi élet nagy idő, szokásai, szenvedései felejthetetlen nyomot hagynak a lélekben, testben egyaránt. Kezdem a nyugalommal. Érről beszélni sem lehet 1 A katonának, ki fronton van, sem éjjele, sem nappala nem nyugodt. Ágyról, kényelmes levetkőzésről szó sem lehet. Volt idő, amikor 4—5 hónapig blúzom volt a hálóköppeny, s cipőmet csak nappal fűztem ki pár órára. Ezzel szemben ? Oh Isten 1 Ma padlós szobában, ágyban, párnák közt, kényelmesen pihenek. Igaz, hogy néha még felrettenek éjjel s bakancsomat tapogatom, de teljesen felébredve kellemes meglepetés ér. Csend és nyugalom, sőt még őrszemre sincs szükség, csupán egy fegyvertelen kórházi ápoló nyújtózkodik ott a terem padján, s helyettesíti a harci riadó akkordjait hangos horkolásával. Éj van! Körülnézek a kórágyakon! A legtöbb bajtárs pihen, gondolataik bizonyára otthon, a kis családi tűzhely körül járnak, s kedveseik ajkára forró csókot lehel az egyik ölömében — mert érkezik, s fájdalomkönynyeket hullat a másik — mert búcsúzik . . . Ni, ott egyik álmában beszél; halljuk csak: »Bajtársak, bajtársak, segítség... ne hagyjatok itt .. . a lábam, jaj a kezem . . .« Ismét csend és tovább alszik. Szegény bajtárs, még mindig a harctéren van gondolatban, még mindig kinozzák régi emlékei. Ni, ott egyik üldögél! Csak az egyik lába van meg, a másikat Tarnopolnál hagyta. Beszélgetünk. — Miért nem alszik ? — kérdem. — Nagyon fáj a lábam, őrmester úr. — Látom maga könnyezik, bajtárs, miért ? — Van okom reá, kérem. Egyik lábamat a harctéren elveszítettem, de azért boldogan siettem haza, hogy szeretteim körében lehessek. Szivemet meghoztam a harctérről, s mi tagadás benne, lángoló szeretettel imádtam egy leányt, kinek itt van a levele kezemben, melyben arról értesít, hogy férjhez megy egy özvegyemberhez, ki, mert birtoka van, fel van mentve. A hajnali napsugár beszűrődött a kórterem ablakain s bajtársam fakó arcán rezgésbe hozta csillogó . . . könnycseppeit. Egy ideig bámult a felkelő nap sugaraiba. Később mankóját felemelte s avval fenyegetett napnyugat felé, közben érthetetlen neveket mondogatva. Hanyattdőlt s elcsendesült.További kérdéseimre nem válaszolt. A kakasok megszólaltak. Az ég kiderült, megélénkült a kórterem, csevegtek, beszélgettek a katonák, csupán egy ajk maradt szótlan, kinek derűs, ifjú napja lenyugodott. Helybeli előfizetőinkhez lapunk kiadóhivatalának igen nagy kérése volna. Ugy jártunk ugyanis, hogy a lapkihordó bevonult katonának, felesége pedig megbetegedett. Magát a lapkihordást a kis fiuk ugyan el tudja intézni, de már az előfizetési pénzek beszedését meg sem lehet rá bizni. Ezért azzal a kérelemmel fordul a kiadóhivatal a pápai előfizetőkhöz, hogy postautalvány útján teljesítsék fizetéseiket, legyen az akár előfizetés, akár pedig hirdetési díj, vagy hátralék. A postán nyerendő feladóvevény nyugta gyanánt szolgálhat. Megjegyzi azonban a kiadóhivatal, hogy ily 'természetű fizetések leróhatok személyesen is, s különösen d. u. 2 és 5 óra között bármely napon szívesen tartózkodik otthon a hivatal vezetője, hogy a pénzt átvegye és a nyugtát átszolgáltassa. Erős a reményünk, hogy a háború okozta körülményekből származó, de t. előfizetőink részéről is bizonyára indokoltnak talált eme szerény kérelmünk, dacára annak, hogy megterheljük vele előfizetőinket, nem fog visszatetszést szülni. Nagyon természetes végül, hogy ez csak ideiglenes intézkedés, melyet a körülmények javulása esetén ismét a régi, előfizetőinkre kényelmesebb eljárásnak a visszaállítása fog nyomon követni. PÁPA ÉS VIDÉKE szerkesztősége. Heti naptár. A vcszprémegyházmegyei Directorium alapján. Junius 11. V. Pünkösdvasárnap. 12. H. P.-hétfő. 13. K. P.-kedd. 14. Sz. Kántorbőjt (nagy Vazul pk., hv., dr.). 15. Cs. — (Vitus s tsai vt.) 16. P. Kántorbőjt. 17. Sz. Kántorbőjt. 18. V. Szentháromság-vas. Szentségimádás: Dabrony, Felsőiszkáz, Devecser, Somlóvásárhely, Somlószőllős, Noszlop, Tüskevár és Halimba. NEDVES FALAK r Watpro'of-fal. \/l7EQ DIMPCI/ Bái milynemü VIZ.LO rll\lutl\ ác sV éA k ö/"'ves munkák, betonés vasbeton munkák, teljes építkezések szakszerű kivitele és tervezete CZIFRA JÓZSEF építész, a Watproof művek képviselője Pápa, Anna-tér 9. Telefon 123-
