Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-03-21 / 12. szám

1915 március 21. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. közébeválasztattak: Kelemen Krizosztom, dr Niszler Teodóz, O. Németh József, Cziller Péter, Farkasdi István, Füstös József, Hekler János, Kernya Jenő, Legény József, Lócsi István, Máté Ferenc, Mészáros István, Mórocz Antal, Mórocz Imre, Mórocz Károly, ifj. Mórocz Mihály, T. Németh Mihály, Orbán Mihály, Polgár József, Polgár Károly, Polgár Mihály, Szalay József, Szekeres József, Török Antal. Póttagok: Varga István, Eisenbeck Pál, Németh Ferenc, ifj. O. Németh József, Kutassy Gábor. Számvizsgálók: Kalmár Károly, Mátrai Guidó, ifj. Mórocz Antal és Polgár Gábor. Az új tisztikar megválasztása után Blazovich Jákó elnök mind a maga, mind új tiszttársai nevében köszönetet mondott a közgyűlésnek a beléjük helyezett bizalomért, melyet valamennyien vállvetett, önzetlen munkássággal fognak kiérdemelni. Somogyi József indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet mondott még O. Németh József volt pénztárosnak, ki 8 éven át lelkiismeretes buzgósággal vezette a kör pénzügyeit, de a jelen évre megbízatásáról — tekintettel előrehaladott korára — lemondott; majd Blazovich Jákó elnök a jövőben a körre váró kötelességeket fejtegette s áldozatkészségre, egymás kölcsönös támogatására intette a kör egybegyűlt tagjait. A közgyűlés d. u. 4 órakor lelkes hangulatban ért véget. Márciusi ünnepségek. Alább sorra adjuk a lefolyt ünnepélyeket, melyekkel a körülményekhez képest fényesen és lelkesen ültük meg Pápán is a nagy napok dicső emlékét. Itt csak azt említjük meg, hogy a város minden középületén, de számos magánházon is lengtek a nemzeti trikolórok, a nagytemplomban tartott 15. És nem nézheték vala gonoszak és igazak nyugodtan álmukban. Megvonaglának és nagyot kiáltának és felébredének. 16. Szaladának penig baldachin felé lihegő szaladással, hogy kihúznák mind ő fegyveröket az nagy szívből. És ráismerének az nagy szivre. 17. Mindnyájan ráismerének penig, kiki az ő otthon való szerelmesének szivére. Anyjának szivére és hitvesének szivére és testvérének szivére és gyermekeik, fiaik-lányaik szivére. Összeesküvők szivére. VI. fejezet. 1. Megértik vala akkoron ő nehéz álmukat és sorban járulának fegyverrel átütött szerelmes szivekhez és megcsókolák azokat. Megcsókolák vala penig ott, hol Ur Isten megcsókolá könnyet, trónusán ülve. 2. És békében járulának csókhoz. 3. Kihuzák akkoron ő fegyverüket szerelmeseik szivéből, összeesküvők szivéből, sebeket csókkal behegesztik vala és fegyvert félreteszik vala. 4. Nem gyilkolák penig azon órától többet egymást Gonoszság fiai és Igazság fiai. 5. Megbékélének nagy béküléssel, mert Gonoszság fiai megigazulának, Igazság fiai megbékélének. ünnepi istentiszteleten pedig Mészáros Károly, a Ferenc-József rend lovagjával, Pápa város polgármesterével az élén, ott voltak sokan a meghívott hivatalos személyek és hivők sorából. A március 15.-Í ünnepségek sorát a Leányegyesület jótékonycélu estélye nyitotta meg mult szombaton este a Griff-szálló nagytermében. Wegler »Csatadal«-a után, melyet a főiskolai énekkar adott elő Tóth Lajos énektanár vezetése mellett a tőle megszokott precizitással, Tomor Árkád ismertette 1848. márciusát s a magyar dicsőség felragyogásában találta meg az összekötő hidat a két március között. Majd Bakó Béla II. é. pn. szavalta el »Két katona« c. kedves költeményét érzéssel, az ellentétek ügyes föltüntetésével. Kellemes élvezetet szerzett a hallgatóságnak Szüts Gyula művészi hegedűjátéka, ki bravúros technikával több darabot adott elő, melyeket Schwarcz Mariska kisért nem kevesebb művészettel. Dr Faggyas Gyula a járványos betegségek ismertető jeleiről és az ellenük való védekezési módokról tartott praktikus irányú, az érdeklődést mindvégig lekötő előadást. Tóth Annus műdalokat énekelt kellemes, csengő hangon zongora- és hegedükiséret mellett. Az utolsó szám Heltai J. egy alkalmi jelenete volt: »Akik itthon maradtak«. A rövid, de hatásos jelenetet lelkesen játszották el a szereplők; különösen a kis Fehér Viola kapott sok tapsot bátor játékáért és hosszú szerepének ügyes elszavalásáért. Az ünnepélyt a Himnusz akkordjai zárták be. Az előadást szombaton d. u. 3 órakor ingyen megismételték a színházban a sebesült katonáknak. A Kath. Munkásnők Egyesülete ma egy hete esle 6 órakor díszes ünnepség és nagy .számú résztvevők keretében emlékezett a negyvennyolcas időkre. A programm pontjai VII. fejezet. 1. Özönlének összeesküvők széles utakra megbékéltek elé. Nyitva valának kebleik, tárva karjaik. És keresék keblüknek ő hiányzó szivét. Kiki magáét. És sokan megtalálák és sokan nem találák. 2. Akik megtalálák valának, nagy örömmel. 3. Akik nem találák, valának nagy sírással. Fekete ruhába öltözének, mert hogy nem hozá senki vissza ő elment szivöket. És eltakarák földig omló fekete gyásszal szivök hiányát. És könnyekkel öntözék vala mindennapi utjukat és mindennapi kenyeröket. 4. Tudja penig mindenki merre menének. 5. Hivatá tehát Ur Isten szent trónusához megtérő angyalok ő vitézlő seregét. Megmutatá nekik nyitott kebellel búsan tévelygőket, dúsan könnyezőket. 6. Jövének újra szent angyali seregek emberek fiaihoz és leányaihoz. Csókot hozának vissza nem hozott szivök miatt nyitva levő kebelük sebére. 7. És egyenként becsókolák sebet és keblökbe csókolák Ur Isten vigaszát. Boldogság tudatát és békesség tudatát. 8. És behegedének mind az sebek. 9. És megbékélének, megnyugovának, kik sokat sirtak vala. közül kiemelkedik »A rongyos katona« c. aktuális szinmű fényes és sikerült előadása, amely az együttérző szivekre mélységes hatást tett. A programm többi pontja is méltó volt a nagy emlékezet tényéhez s az egyesület tagjai szép munkásságukról s nemes ízlésükről tettek bizonyságot úgy az előadással, mint a programm összeállításával. A Felsővárosi Róm. Kath. Olvasókör márciusi ünnepélyét mindig kettő jellemezte: telt, szinte túlzsúfolt terem és lelkes hangulat. Bár a Kör tagjainak több mint fele az idei márciusi ünnepet lövészárkokban ülte meg, az ünnepély most sem nélkülözte szokott vonásait. Többen csak azért nem voltak, mert nem lehettek, a hangulat is, bár sok szemben csillogott könny, lelkes volt. A programm első pontja Szabó Imre, Szabó Teruska és Kovárcik Mariska szavalata volt. Elevenen, tüzesen, átérzéssel szavaltak egy-egy alkalmi költeményt. Majd Blazovich Jákó, a Kör elnöke mondott alkalmi beszédet. Utána Szabó Katus szavalt kedvesen, érzelmesen. Az utolsó pont Cziller Péter alkalmi, megható, erre a célra irt darabja: »Megjött a behivó« volt, amelyet Szabó Juliska, Szalai Annus, Hekler Mariska, Mórocz István s Kiss Pál adtak elő élénken, ügyesen, melegséggel. A lelkes taps a bizonyítéka, hogy a szerző s színészei egyaránt sikeres, szép munkát végeztek. A szépen sikerült ünnepélyt a Hymnus zárta be, amelyet a közönség énekelt. Nagyon meglátszott ezen az éneken, hogy valahogy a sziveken át csendült föl, hogy dalba szőtt ima volt . . . A Keresztény Munkásegyesület márc. 14.-én este 8 órakor tartotta hazafias ünnepélyét, hol az ünnepi beszédet Tomor Árkád egyl. elnök mondotta, Kelemen Krizosztom pedig felolvasást tartott, melyben a különböző korok dalait vizsgálta, mint nyilatkozik meg bennük a magyar lélek a maga vágyaival, érzéseivel. Az estély programmját Boros Gyula, Szórády Ferenc és Spangl István egészítették ki ügyes szavalataikkal. Zárda. Márc. 15.-én d. e. 10 órakor az irg. nővérek vezetése alatt álló tanintézetek ünnepelték együttésen a nagy idők emlékét. A polg. isk. énekkar bevezető éneke (Oh ég Ura kérünk ...) után Kovács Ilonka és Major Margit gyak. isk. növendékek ügyes szavalata következett, majd ismét az énekkar adta elő finom kidolgozásban Erődi Királyhimnuszát. Kedves volt Hercz Margit szavalata is: Üzenet a lövészárokba. Utána a tanítónőképző adta elő a Rákóczi-indulót precizen 3 szólamban. Daubner Erzsébet k. IV. o. n. ünnepi beszédében megkapó színekkel festette a szabadságharcot a március eseményektől egész a kiegyezésig, majd áttért a jelen viszonyok rajzolására, mikor a magyar nőre is oly íontos kötelességek várnak. Frick Jolán »A magyar nóta« címmel melodrámát szavalt a különböző hangulatok feltüntetésével, átérzésével. Az ünnepélyt Wimmer Károly igazgató lelkesítő szavai rekesztették be. Az áll. tanítóképzőben. Talán csak az 1848. március Idusa volt az emberi érzelmek és gondolatoknak oly bensőséges keveréke, mint az idei március 15. az áll. képzőben.