Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-03-14 / 11. szám

1915 március 14. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. A hus árszabása csak éppen Pápán nincsen még meg, más városokban már rég túl vannak az első nehézsé-. geken. Annyi bizonyos, hogy az nehézségek nélkül keresztül nem vezethető, mert a mészárosok és hentesek kapálódzni fognak a hus osztályozása és a hus árak szabályozása ellen. Ez azonban korántsem ok a kíméletre, mert az élelmiszerrel való uzsoráskodást az egész vonalon -— tehát a húsnál is be kell szüntetni. Végül még egyet! Hát az a bizonyos hatósági husszék, melynek most volna itt az ideje, miért nem működik? Ügy tudjuk, hogy a tanács jogosítva van bármikor felállítani azt. Szinte lehetetlennek tartjuk, hogy a város ráfizetne s ha csak 10 fillérrel olcsóbban tudna adni hust a lakosságnak, már akkor is bőven meg vae indokolva a sürgős felállítása. A legutóbbi közgyűlésen megpendített vadhusszék gondolata sem az utolsó eszköz a megélhetési terhek enyhítésére. Ajánljuk mindezeket a v. hatóság szives figyelmébe, egyben kérjük azonban a közélelmezési bizottság t. tagjait, hogy gondoskodásukat e térre is kiterjeszteni szíveskedjenek. Szívesen nélkülözünk és szenvedünk a hazáért, különösen ha arra gondolunk, hogy fiaink milliói még többet szenvednek. De nem türhetjük, hogy rangú tiszt sarja. Különös érzés hat át, látva azzal az evőszerrel étkezni, amelyet egykor elhunyt édes atyja használt, s amikor reánézek arra az iránytűre, amely után a boldogult vezér igazodótt valamikor, -— s most e drága tárgyakat a reményteljes gyermek használja. Az iskola padjairól a harctérre..., de vigyázunk is reá... Egy izben, amikor szakaszát szétosztottam, részben járőrben, részint tábori Örsbe, meglepődve kérdi tőlem: Hát velem mi lesz, ha nem lesz szakaszom? — Maradsz mellettem, —- felelém mosolyogva, s ő lehorgasztott fejjel engedelmeskedett. Mellette voltam akkor is, mikór először szagolt kénes srapnell-tüzet— még a cári erdőben. Két egymás mellett álló vastag fenyő törzshöz álltunk, szaggatta az ágat, hasogatta a kérget a gyilkos lövedék tölteléke. Az első lövések után megszólal: Menjünk innen . .. itt nem maradhatunk ... Maradj, ne mozdulj, — feléléin — ide többet nem lőnek. Engedelmeskedett, tudta, hogy úgy kell annak lenni, ha örég harcos mondja. Megkínáltam reggelimmel, de nem evett, pedig még aznap nem volt falat a szájában. Jól tudtam miért izgatott, de nem árultam el, hogy tudom; csak cigarettázott egyiket a másik után, látható izgatottsággal, s egyszer szenvedéseinken és nélkülözéseinken nyerészkedjenek mértéket nem ismerő magánosok, vagy érdekcsoportok. Szenvedni és meghalni a hazáért — kötelesség, de meggazdagodni a hazáért, bár kellemes foglalkozás — nem okvetlen muszáj. A Keresztény Munkásegyesület beszámoló értekezlete. — 1915 március 7. — Mult vasárnap délután 4 órakor tartotta a Keresztény Munkásegyesület évi beszámoló értekezletét. Az értekezletet Tomor Árkád egyesületi elnök nyitotta meg, ki röviden megokolta az évi rendes közgyűlés elmaradását; az egyesületnek ugyanis annyi tagja van távol, hogy a tisztújítás a választók és a választhatók csekély száma miatt meg nem tartható. Majd áttért a jelen háborús állapot festésére, mely a Keresztény Munkásegyesülettel is éreztette hatását; annyira lefoglalta az egész embert úgy gondolatvilágával, mint cselekedeteivel, hogy az egyesületi ténykedéseket valósággal félre kellett tenni, mert minden erőnket a veszélyben forgó haza kötötte le a saját szolgálatira. Sajnálattal említi, hogy az egyesület szegényes anyagi viszonyai miatt nem hozhatott pénzbeli áldozatot a haza oltárán, de azért nincs oka szégyenkezni, mert a legértékesebb áldozatot, tagjainak egészségét, sőt óletét örömmel és lelkesedéssel tette kockára a legszentebb ügy érdekében; a Keresztény Munkásegylet rendes tagjai közül 26, a fairiúnkások szakosztályából '9, a szabómuiílíásoktól 6, az építőmunkásoktól 8, a bőrmunkásoktól 20 tag rója le tartozását mint katona a harcmezőn. Majd Kreutzer Ferenc titkár akadályoztatása miatt ugyancsak Tomor Árkád olvasta föl az egyesület évi működéséről szóló titcsak kibökkenti: Nem eszem semmit, a mamámat várom. — A sors megengedi, hogy egyesek a harctérén felkereshetik kedveseiket, :— nagy öröm lehet ez, de velejár a bánat is, az újabb elválás bánata. — Felkísértem födözékébe; szakasza, mely él-bal érte, elsöpörte a havat, apró fenyőket ültetett a inesgye mentén, s ugyancsak fenyőágacskákból kirakta a födözék ajtajára: »Isten hozott, édes anyám!« Am öröme mégsem teljesült, az anya aznap nem érkezett meg . . . Estefelé jött a parancs, hogy tovább megyünk; ott hagytuk kedvenc födözékünket, s a Szürke csapat a szürkületben megindult á kanyargó országúton. I. •AA.AAAAAAAÁÁAAAA Kurte Gyula ajánlja kitűnő ZONGORÁIT. Kívánatra jutányos áron kölcsönöz, javit és hangol zongorát és pianinót. Pápa, Főtér. kari jelentési. Az egyesület élete a lefolyt esztendőben nem mutat valami mozgalmas képet, hisz épen a nékilendülő munka kezdetén akasztotta meg a világháború kitörése. De azért a mult esztendő sem volt egészen terméketlen és életnélküli. A szokásos kéthetenkénti szórakoztató estélyek úgyszólván egész a világbonyodalom kitöréséig ez évben is megtartattak, sőt műsorukon nem egyszer szerepelt olyan szám is, mely a szórakoztatás mellett oktatta is a megjelenteket. Résztvet.t azonkívül az egyesület a Népszövetség helyi csoportjának zászlószentelésén és egy kiküldöttel képviseltette magát a budapesti Wer. szoc. Kongresszuson. A választmányi gyűléseket is megtartotta a vezetőség; ezek a lehetőség szerint zavartalanul intézték az egyesület dolgait s nem egyszer az egyesület létérdekeit érintő határozatokat hoztak. így a választmányban merült föl azon indítvány, hogy a nagy házbér miatt a jelenlegi lakást 1915 május l-re fölmondják és helyette a kath. Legényegyesület helyiségében bérelnek újat; ezt az indítványt, tekintettel a szűkös anyagi viszonyokra az 1914. október 18.-án összehívott rendkívüli közgyűlés magáévá tette. A titkári jelentés tudomásul vétele után Mátz Mihály pénztáros terjesztette elő átvizsgált számadását, mely a körülményekhez képest .kielégítő képet nyújtott az egyesület anyagi viszonyairól. Végül Tomor Árkád köszönetet mondott tisztviselőtársainak, kik önzetlenül és fáradságot nem ismerő lelkesedéssel vezették a Keresztény Munkásegyesület ügyeit; e buzgalomnak megőrzését kérte részükről továbbra is s egy nyugalmasabb, boldogabb jövő reményében a gyűlést bezárta. IRODALOM. Az „Élet" c. lapról. Bocsánatát kell kérnem a »Pápa és Vidéke« nagyérdemű olvasóközönségének, amiért oly kérdéshez szólok, amelyhez legkevesebb hozzáértéssel rendelkezem, s munkám ennek következtében mintegy kontármunkának látszik. Harmadik hónapja már, hogy az »Élet«, a magyar kat'nolikusok szépirodalmi és művészeti hetilapja, szebb köntösben, jobb kiállításban, gazdagabb képanyaggal, az élet hullámzását követő frisseséggel lép a nagyközönség elé; de még senkisem akadt eddig, aki erről a, reánk katholikusokra — kétségtelen — irodalmi eseményről lapunkban fiellő szakértelemmel s meleg érdeklődéssel megemlékezett volna. Ha ez a szemrehányás jogosult, úgy bizonyára enyhíteni fogja annak látszatát is, hogy csekélységem idegen területen botorkálva nemcsak haszontalan munkát végez, hanem másokat is, kik arra illetékesebbek, mert hívatottabbak, e kötelességteljesítésbén csak akadályoz. Azt az űrt, mit a régi szép irodalmi, kritikai és művészeti hetilap, a »Magyar Szemle« bukása hagyott maga után, a hét évvel ezelőtt alapított »Élet« van hivatva betölteni. Többet mondok; nemcsak betölteni, hanem azt a szellemi irányzatot, melyet a »Magyar Szemle« oly sok lelkesedéssel, ne'