Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-03-07 / 10. szám

1915 március 7. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3: mire a jegyzőkönyvet felolvasták, már 70-en, 80-an is lehettek, sőt fél négy óra tájt, mikor a napirend ez egyetlen pontjára került a sor, a tanács tagjaival s az újságírókkal tán 100-an is szorongtak már a teremben. Kerek 2 és fél óráig tanácskoztak a teendők fölött. Az elhangzott beszédeket alább elég részletesen közöljük, itt csak azt említjük meg, hogy maga a közgyűlés nem mutatta azt a képet, melyet az előzetes forrongás után várni lehetett volna. Néhány hangosabb közbeszólástól eltekintve, meglehetős csendben, szinte ünnepélyes komolyságban folyt le a tanácskozás, amit a városatyáknak szívesen irunk a javukra. A tanácskozást Lamperth Lajos v. tanácsos vezette, miután Mészáros Károly polgármester a magyar városok országos kongresszusának a válásztmányi ülésén Budapesten volt. Megnyitás. Lamperth Lajos, v. tanácsos, helyettes polgármester néhány, perccel 3 óra után elfoglalta az elnöki széket és a képviselőtestület megjelent tagjait szívélyesen üdvözölve a rendkívüli közgyűlést megnyitottnak nyilvánította. A felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére felkérettek Billitz Ferenc, Becsei Ferenc, dr Tett Anasztáz, dr Scheiber Jenő és Kohn M. Mihály. Csoknyay Károly, v. főjegyző ezután felolvasta a januári közgyűlés jegyzőkönyvét, melyet hozzászólás nélkül tudomásul vett a közgyűlés. (Hát a febr. 17.-i rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve ? Szerk.) Napirend előtt. Napirend előtt Hajnóczky Béla a lisztkeverés, továbbá a fehér kenyér sütésre vonatkozó rendeletekre kérdéséket intézett a tanácshoz, mire Lamperth Lajos megadta a kellő felvilágosításokat. A kis leány helybenhagyóan intett fejével. O is gondolkodott. Anyjuk mosolyogva nézte őket. — Azt, akinek ma a bácsi azt mondta »Te« s aki ott volt mellette, akivel beszélt s nevetett is rá. Aztán papirt is égetett a bácsi. Olyan szép volt. Én őt akarom meglőni. Nem haragból ám, hanem csak úgy lövöm meg, hogy soha el ne mehessen a bácsi mellől, hogy a bácsi mindig nevessen, szépeket beszéljen s papirt égessen. Csak úgy - • • * * * Harmadnapra katonatemetés volt. Szép volt a halott. Égy szál piros rózsa volt ujjai közt, ajka előtt, amint megtalálták azon a boldog estén. Takarójáról a hamút gondosan lerázták s ráhintették testére a koporsóban. Úgy feküdt akkor is, mikor a két gyermek kiment tőle. Most is mosolygott. Hiába szólt a harangszó, hiába hangzott az ének, dörrent a díszlövés. Hiába dobogott a rög a hős koporsóján. Fölverni nem tudta örök élő álmából. A kis fiú kis ágyút szorongatott kezében a temetésen. Nem sirt, hiszen a bácsi is mosolygott. Csak azt kereste mindenütt, ki az a »Te«, hogy ő azt meglőjje, a bácsi mellől soha el ne mehessen s a bácsi soha többé szomorú ne legyen Rózsát kapjon, papirt égessen és mosolyogjon. Muli József a hal- és baromfi-árusításnál elkövetett visszaéléseket tette interpelláció tárgyává. Ezekre Szokoly Ignác, v. rendőrkapitány válaszolt. Halász Mihály a kukoricakészletnek a város közegei által végzett összeírásánál követett eljárás, nevezetesen amiatt interpellált, hogy a rendőrtizedesek állítólag a kukoricakészletnek a városházára való beszállítását hangoztatták. Lamperth Lajos erre -is megnyugtató választ adott. Muli József újra fel akart szólani, még pedig az előbbi interpellációira adott válaszhoz. Lamperth elnök azonban, tekintettel arra, hogy a képviselőtestület a válaszokat mind tudomásul vette már, a felszólalásra nem adott engedélyt. A napirend. A közgyűlés egyetlen tárgya volt a város közélelmezése, illetve az erre vonatkozó tanácsjavaslat, melyet a képviselőtestület állandó választmánya (mult számunkban ismertetett) indítványképpen eltogadásra ajánlt. Csoknyay Károly, v. főjegyző ismertette az egész ügyet. Hosszabb referádájában felsorolta a tanács eddigi intézkedéseit, az áll. választmány javaslatát, a tanács előterjesztéseit, végül a Budapesten tartózkodó polgármester (expressz-levélben küldött) indítványát, utóbbit azzal, hogy a képviselőtestület a polgármester elnöklete alatt szervezzen egy közélelmezési bizottságot, melynek tagjai: Billitz F., Becsey F., dr Fehér D., Grátzer J., Győri Gy., Harmos Z., Hajnóczky B, dr Hoffner S., Jilek F., Karlovitz A., Koritschoner J. és Sulyok J. volnának. Sulyok József: Kéri a képviselőtestületet, hogy az ő megválasztását tekintettel arra, hogy a városon kivül lakik, mellőzze. Billitz Ferenc ajánlja a bizottságba Fleischer Gézát és Marton 1. L.-t. Koritschoner József szól először a tárgyhoz. Védi a lisztkereskedők becsületét. Szerinte Pápán nem szokták meg a rozslisztet, rozskenyeret, ennek az elszállítását kár megakadályozni. Tagadja, hogy éhínség fenyegeti városunkat. Persze rétest,, kalácsot a mostani lisztekből nem lehet sütni. A tanács, illetve állandó választmány javaslatát nem fogadja el és kéri, hogy azt adják ki elébb egy bizottságnak, mely hozzáértő emberekből áll. Dr Kende Ádám: Utal a rendkívüli körülményekre, az éhínségre, mely nemcsak minket, hanem másokat is fenyeget. A tanács kicsit későn állítja fel a korlátot; de jobb későn, mint soha. Most ne üssük a tanácsot, hanem támogassuk. Koritschoner szerint 40 napig van élelmünk, a polgármester szerint 10 napig — szóval fenyeget az éhínség. Az Országos Gazdasági Tanács, mely 16 tagból, csupa szakférfiúból áll; az intézi most az ország sorsát, gondoskodik majd rólunk is, de oda pénz kell. A 100.000 K-t megszavazza, de a bizottságot fenti összeállításában nem fogadja el, hanem a tanács és az állandó választmány jogkörrel való felruházását ajánlja. Az áll. választmányban megbízik, ez a képviselőtestület krémje, mindamellett hallgattassanak meg esetről-esetre szakemberek is. A sorompók leeresztése ugyan nélkülözi a törvényes alapot, ezt mint jogász elismeri, de végszükségből ennek úgy magán-, mint büntetőjogi következményét viselni kész. Somogyi József hosszas felszólalása után Gyurátz Ferenc beszélt. Szerinte a sorompók ügye már túlhaladott álláspont, miután a polgármester levelében az áll, hogy a requirálási jog megvan. A kért összeget megszavazza, de a fekete, itt Pápán el nem kelő liszt kivitelét megengedné, — ezt az utóbbit a kiküldendő bizottság figyelmébe ajánlja. Szeretné, ha a tavaszi és nyári földmunka biztosítása terén már annyira volnánk. Dr Antal Géza: A kormány a maga feladatát elvégezte, de a város mégis ki volt téve a gabonahiánynak, ez a tanács mulasztása. A maximális árnál többet nem adhat a város semmiért. A Hitelbank vagy bármiféle hivatalos bizottság nem is számíthatja drágábban. Itt tehát anyagi teher nincs, a fogyasztók még kedvezőbb helyzetbe jutnak, mint voltak néhány héttel előbb. A sorompólezárást fenntnrtandónak tartja. A bizottság azt hallgathat meg, akitakar. A tanács javaslatát dr Kendéével elfogadja. Dr Lőwy László, majd pedig Harmos Zoltán az áll. választmány javaslatát pártolták. Utóbbi a közélelmezési bizottságot a legtágabb hatáskörrel kívánta felruházni. Győri Gyula ezután hosszú beszédben igen éles kritikával sújtotta a városi tanács eddigi mulasztásait. Összegyűjtötte az adatokat, melyeket egyenkint felsorolt. Beszéde természetesen hatást is keltett. Dr Lakos Béla kiindulva Győri Gyula beszédjéből, hibáztatta a v. tanácsot, hogy az élelmiszerek árát ilyen magasra engedte felhajtani. Szerinte nem a grájzlerájosok a hibások, hanem a tanács. De amiatt, hogy a kiadott miniszteri rendeleteket figyelmen kivül hagyták s nem akadályozták meg, hogy a lisztkereskedők a lisztet a városból kiszállíthassák, a tanács is hibás; de a lisztkereskedők nem. Hivatkozva a miniszteri rendeletre, mely a polgármester engedélyétől tette függővé a lisztnek vasúton való elszállíthatását, kérdezte, hogy vájjon a polgármester állásával összeegyeztethetőnek tartja-e azt, hogy éppen ő ad alkalmat és módot a liszt kiszállítására, akinek a min. rend. értelmébeti módjában lett volna megakadályózni. Felemlítette azt a köztudomásu esetet is (amire a rendőrkapitánytól szeretett volna választ kapni), hogy mennyiben igaz az, hogy a polgármester állítólag megengedte volna a rendőrkapitánynak, illetve az a lisztkeréskedőknek, hogy a lisztet a maximális árakon jóval felül is árusíthassák. Szerette volna továbbá, ha Győri Gyula iménti beszédjére a kapitalisták és a bankok a 100.000 K-nak legalább egy bizonyos részét kamatmentesen ajánlották volna fel, hogy így a város nyomasztó helyzetén valamit segítettek volna. Ezzel szemben bejelentette, hogy (az annyira lenézett) pápai hitelszövetkezet mint az O. K. H. fiókja nevében egy vagon gabona bevásárlására szükséges pénzt a városnak kamatmentesen felajánl. Végül a tanács vád alá helyezését sürgette. Billitz Ferenc felajánlotta, hogy a város lakosságának 1200 öl tűzifát a beszerzési áron bocsát rendelkezésére. (Az ajánlattevőt megéljenezték.) Sarudy György szerint a kért összeg kevés.