Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-12-05 / 49. szám

2. PÁPA ÉS VIDEKE 1915. november 14. Megh ivó. December hó 11.-én polgáriskolánk és tanítónőképzőnk, december 18.-án óvodánk és elemi iskolánk jótékonycélu KARÁCSONYI SZÍNJÁTÉKOT rendez, melyre az érdeklődőket tisztelettel meghívja a pápai irg. nővérek intézete. Belépődíjak: 1—4 sor 2 K; 5—8 sor 1-40 K; a többi ülőhely 80 fillér; állóhely 30 fillér. — Kezdete 11.-én délután 5 órakor, 18.-án délután ugyancsak 5 órakor. — A ll. ére váltott jegy 18,-ára is érvényes. A 11-iki színjátékot 12.-én; a 18-ikit 19.-én megismételjük a következő belépődíjakkal: 1—3 sor 120 K, 4^6 sor 80 f; a többi ülőhely 40 f; állóhely 20 fillér. — Kezdete 12.-én délután 5 órakor, 19.-én délután szintén 5 órakor. — A 12,-ére váltott jegy 19,-ére is érvényes. A tiszta jövedelmet a hadbavonultak gyermekeinek és a szegény árvák felruházására fordítjuk. — Felülfizetéseket hálás köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. — Tisztelettel kérjük a m. t. vendégeket, hogy gyermekeiket a színpadhoz közel ne engedjék. * A december 11. és 12-i este műsora: 1. »Hívatlan vendégek«. Karácsonyi tréfa egy felvonasban. Irta: Bokor Malvin. Személyek: Erzsi, házikisasszony — Neuberger Teréz p. III. o. n. Tél-apó, északsarki töldbirtokos — Pregler Ilonka p. IV. o. n. Szélvész, az előbbi felesége — Grafi Hedvig p. III. o. n. Szélvész gyermekei: Jégcsapocska — Strommer Margit p. III. o. n. Zuzmarácska — Bors Irma p. I. o. n. Hógolyócskák — Nyikora Márta, Lukács Jolán, Pék Mária, Katula Ilona p. III. o. n. Vihar, íelnőtt fiuk — Arányi Kamilla p. IV. 0. n. Karácsonyi angyal — Gaál Ella p. III. o. n. 2. »A hős karácsonya«. Karácsonyi szinmű két felvonásban. Irta: B.illegh András. Személyek: (A föllépés sorrendjében). Özv. Váradiné —Wagner Etelka képző IV. o. n. Váradiné unokái: Terka — Domonkos Emma gyak. isk. n. Jancsi — Domonkos Géza el. 1. o. n. Kati, szomszédasszony — Lengyel Rafaella k. IV. o. n. Hortensia, főhercegnő — Kováts Jolán k. IV. o. n. Szobaleány — Polónyi Gizella k. IV. o. n. Angyal — Kristóffy Ella k. IV. o. n. József, Váradiné huszár fia — Trauner Erzsébet k. III. o. n. 3. »A természet karácsonya«. Karácsonyi játék. Commer Klára után irta Tóth József. Személyek: (A föllépés sorrendjében). Őrzőangyal — Szente Mária k. IV. o. n. Erősség angyala — Havas Adél k. III. o. n. Szeráf — Vanka Mária k. III. o. n. Föld szelleme — Bargár Janka k. II. o. n. Viz szelleme — Nagy Margit k. IV. o. n. Tűz szelleme — Németh Ilona k. II. o. n. Levegő szelleme — Tóth Piroska k. II. o. n. Csillag szelleme — Magyar Mária k. III. oszt. n. Hold — Józsy Margit k. III. o. n. Nap — Csatáry Mária k. III. o. n. Angyalok: Erdélyi Kata, Kristóffy Erzs., Mészáros Mari, Stipka Róza, Strommer Irén, Wohlraab Mari, Sipos Matild, Nyikora Aliz, Törkenczy Ilona, Saád Irén, a gyak. isk. növ. Zenéjét szerzé Széptóth Mária, képzői ének- és zenetanár. December 18. és 19.-Í este műsora. 1. »Karácsonyi párbeszéd«, előadják: Bolla Bözsi, Küster Manci, Kovarcik Emma, Gyegyinszky Ilus, Mayer Irénke, Mészáros Irma, Téringer Manci és Veber Ilona. 2. Szavalnak: Dienstmann Laci, Sipos Feri és Vadász Józsi. 3. »A Jézuska postája«. Annuska — Berki Emma. Mici — Gemeiner Gizi. Tercsi — Horváth Ilonka. Jancsi — Vincze Jani. Angyalok: Árki Margit, Sipiczky Cinci, Dudás Manci, Buday Irma. Jézuska — Fa Gizi. Törpék: Borbélyjjenö, Lukács Dezső, Lengyel Kari, Major Nándi, Pető Lujzi, Saal Tóni, Sipiczky Gyula. 4. »Vigaz«. Karácsonyi színjáték 3 felvonásban. Irta: Blaskó Mária. Személyek: Jótétemény angyala —Varga Mariael. VI. o. n. Imádság főangyala — Démpek Anna ism. I. o. n. Őrangyal — Kuti Ilona ism. II. o. n. Hit angyala — Lukács Erzsi el. V. o. n. Remény angyala — Horváth Hona el. IV. o. n. Szeretet angyala —Keresztény Erzsi el. IV. o. n. Imádság kis angyalai: Márfi J. el. IV. o. n., Marek V., Rozmann G., Gyenese A., Tóth R., Marton B., Grosser E., Kéringer A. el. I. o. n. Iskolás leányok: Erzsike — Masser Julia ism. II. o. n. Mariska — Torma Stefi el. V. o. n. Jolán — Herczeg Róza el. V. o. n. Annus — Mész Mária el. VI. o. n. Katica — Hajdú Mária el. IV. o. n. Vilma — Dukán Mária ism. II. o. n. Ilus — Gombosi Anna ism. I. o. n. 5. »Álom az erdőben«. Tüudérjáték egy felvonásban. Irta: Rudnyánszky Gyula. Személyek: Emma — Hoffmann Ilona el. VI. o. n. Teréz — Mezei Teréz el. VI. o. n. Őrangyal — Kovács Gizella el. VI. o. n. Zöldike, erdei tündérkirálynő — Kovács Margit ism. III. o. n. Erdei tündérek: Harmat — Sass Margit el. VI. o. n. Virág — Radics Anna el. V. o. n. Lömb — Komonczi Mária el. V. o. n. Szellő — Hencsel Mária ism. 1. o. n. Tündérek: Káhl V. ism. II. o. növ.; Markovics M., Bolla M. el. VI. o. növ.; Varga L„ Baranyai J., Kovács J., Réfi M., Meizcr J., Ondó M., Mits A. el. V. o. n.; Érsek I., Pados J. el. IV. o. növ.; Piacsek E., Lukács M., Legény M., Horváth M., Mayer G. el. III. o. növ. Innen-onnan. Fogas problémák. Vannak, akik azt állítják, hogy a sötétség a világosság legalacsonyabb foka. No hát ebben a minimális világosságban nékünk pápaiaknak alapos részünk van! Nem azért mondom ezt, mert a főútvonalak bús ívlámpái olyan régen lecsukva tartják pilláikat s nem lövellnek fehéren áradó fényt válogatás nélkül mindenkire és mindenre. Nem azért mert külsőleg szép fővárosunknak, Budapestnek utcái visszakapták háború előtti büszke fényözönüket, hogy ezzel is hirdessék e mostoha idők javulását, a szenvedésteli napokból való kifelé haladást és hogy szőjjék fényszálaikból a közeli győzedelmes béke reménysugarát . . . Nem! Hanem azért, mert vannak pontok városunk testén, — ahová nem jut egy csipetnyi fény a minimálison kívül, — olyanok, amelyek úgy festenek, mint a beteg testben a bűnfoltos lélek. Városunkban mindig volt reparálni való, amiket most a háború ólomszárnya halomra söpört. Bizony elkelne itt is, amott is egy-egy új lámpácska. Hogy mást ne említsek: az Erzsébet-ligetben. Ez olyan exponált helyen fekszik, hogy számtalan cél felé lehet használni utait és mégis csak egy vonal van világítva — feltéve, ha a villamos körték nem szunyókálnak. A többi útvonalakon éretlen suhancoknak szokása volt a padokat keresztberakni s úgy estenden a békés járókelők, akiket a sors erre vezérelt, csak kisebb-nagyobb testi sérülést szerezve tudtak haza vergődni. A sokat emlegetett díszes vasoszlopokat most állítják fel a város némely részén, tehát ezidőben tolmácsoljulc az erre járók szolid óhaját, amely egy villamos lámpa felállításában domborodik ki . . . Bejöttek a télies idők. Az öregek jósolják: erős tél közeleg. Ez sem lesz új a nap alatt — volt ilyen máskor is. Talán akkor is, amikor még nem voltak villamoslámpák Pápán. Még rosszabb lesz a tél, ha ilyen szeles marad, mert akkor — Isten ne adj — a világosság legalacsonyabb foka — fénykorát fogja élni s az ilyen lesz: A vihar szárnysuhogása hordja a havat, vagy az utcák porát, enyhe csattogással érintkeznek az ernyedt villamoshuzalok s nyomban kialszik a környék valamennyi lámpája; ezzel a szél látható munkájára a sötétség tesz pontot, de azért a faoszlop ropog, nyöszörög, korhadt tövén nehezen hajlik törzse a suhanó levegő nyomása alatt s kidől Az oszlop mellett haladó ember kicsibe múl, hogy nem holtan kerül haza, másoknak lába csomózik a sodronyhuzal közé és elesnek, amott az út sikos oldalára térnek s végeznek nyaktörő bukfenceket. A füszerkereskedésben a vásárló és az eladó láthatatlanná válik, a segéd a petróleumcsüveget a pult helyett tévesen egy lépéssel előbb leteszi s összetöri. A fodrászteremben a borbély a hirtelen támadt sötétben vendége nyakát metszi . . . stb., stb. Rémület és futkosás, lárma . . . stb. Ez a sötétség fénykora s most ezek az esetek napirenden vannak. Korhadtak az oszlopok, a huzalok sok helyen megtágultak s ha egy kis szél van, minden napnak akad szenzációja. Amikor nincs rövidzárlat, csak pislog minden lámpa, mint abban a bizonyos miskolci kocsonyában a béka. Gyors egymásután elalszik s fölgyullad valamennyi . . . — Azt mondják, hogy nagy a dohánydrágaság ? Ez nem igaz! — jegyzé meg humorosan egy járkáló — hisz Pápán még a villamoslámpák is pipálnak! Igen találó tréfa. De tessék ilyen pipázó lámpás világítása mellett írni, olvasni vagy más egyebet tenni! A végeredmény senki előtt sem lehet kétes, különösen azok előtt nem, akik egy kicsit is kényesek szemükre. Ezektől a mizériáktól már ideje volna megszabadítani városunk közönségét, mert már régen kisértenek. Hogy hogyan, mily úton és eszközökkel, a villamosszerelők megfogyott létszáma mellett, arra már nem vagyunk feltétlen hivatottak tanácsot adni, mert van az illetékes helyen szakavatott ember, akinek egyedüli hivatása e témán forog s aki, ha megkapja a hozzávaló segédeszközöket, e kellemetlen mizériától is megszabadítja városunk közönségét. Az ügyet ajánljuk az, illetékes helyen jóakaró figyelembe. Csertői.