Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-10-24 / 43. szám

4. / pápa és vidéke. 1915 november 24. melyet arra utasít, bogy vegye fel újra a tárgyalás fonalát a hadi kincstárral, mert az engedélyt annak idején csakis úgy adta meg, ha a hatóságnak ez ellen nincsen kifogása és felekezeti érdekekbe ez nem ütközik, miután új temetői terület is van, melynek felhasználásával az ügy simán lebonyolítható. Nem tudhatjuk előre, hogy a hitközség és a katonai kórházparancsnokság közti újabb tárgyalásnak mi lesz az eredménye, de igen kívánatosnak tartanók a békés megoldást. Tán tisztünkhöz tartozik, hogy néhány szóval még megvilágítsuk az ügyet. Az az érv, hogy annak idején közös síremléket lehet majd állítani az egymás mellett nyugvó katonáknak, nem áll helyt, mert éppen a kálváriái temetőben eltemetett hősök, egyes családok sírhelyeinek helye szerint, már eddig is elszórtan nyugosznak ott. Nem úgy az Alsóvárosban, mert ott igazán egy helyen vannak az elhunyt katonák. Sőt e szempontból éppen a barakkórház közvetlen közelében lehetne könnyebben közös sírhelyet létesíteni. A ragály széthurcolása ellen felhozott rendőregészségügyi óvás viszont igen egyszerűen applikálható éppen a régi kálváriái temetőre is. Ott, pl. a halottas kamara körül, ahol a ragályosak holttesteit felravataloznák, a temetőben nyugvók hozzátartozói állandóan megfordulnak sírgondozás, imádkozás vagy a kegyelet egyéb lerovása címén. Ellenben a barakkórház közelében létesíthető külön temetőben nem lesz dolga senkinek s így a ragály széthurcolása is lehetetlen. De ha semmi más ok és érv nem állana helyt, már magában véve az, hogy a r. k. hitközségen, mely pedig éppen a hadi kincstárral szemben mindig a legkulánsabban járt el, jogsérelem esnék, azt hisszük elég arra, hogy a tárgyalások eredménye más ne legyen, mint az új temetőben való temetkezés. IRODALOM., Leány-furfang. Hazafias népszínmű 3 felv.-ban. Irta: Polány János. A haza sorsáért lelkesedő magyar szív kétségkívül a 48-as szabadságharc idejében dobogott a leghősiesebben. Azért járunk most is oda vissza lelkesedést tanulni, most, a világháború napjaiban. Szükséges, hogy ez a szellem hassa át azokat a szórakozási alkalmakat is, melyeket a jótékonyság jegyében rendez itt-ott a társadalom. Ilyen alkalmakra írta a szerző »Leány-furfang« c. színművét, mely a 48-as idők egy kis szerelmi világát dolgozza fel, melyben a hős honvéd, otthonhagyott szerelmesének furfangja segélyével, jut a győzelem ünnepén Iluskája kezéhez. A darab eleven és jóizü humorral megírt. Előadása sem kiván különleges színpadi berendezettséget. A tiszta jövödelem 10%-át jótékony célra szánta a szerző. Ezt is támogatja tehát, aki a 48 oldalas darabot megveszi. Ára 1 50 K, amit egy kissé soknak tartanánk, ha a mostani nyomdai viszonyokkal nem látnók némileg megokolva. Kapható a szerzőnél: Vassurány (Vas-m.). U. p. Vép. A Havi Közlöny c. folyóirat, mely a lelkipásztorkodás és rokon tudományok köréből veszi tartalmát, legújabb számában (1915.X.) ismét igen érdekes és felette aktuális cikkeket hoz. Legközelebb ismét szolgálunk t. olvasóinknak egy kis mutatvánnyal. Megjelenik Temesváron (Szeminárium) dr. Czapik Gyula teol. tanár szerkesztésében és előfizetési ára évi 10 K. Újra hangoztatjuk, hogy nemcsak papok, hanem laikusok is élvezette' olvashatják a Havi Közlönyt, mely egyik legkitűnőbb szaklapunk az országban. Életrevalósága mellett fényes bizonyítékul szolgálhat az is, hogy harmincnyolcadik évfolyamát járja. Innen-onnan. Riport. Hely: A Főtér 25. számú háztól, a Győriuton levő Tirol-szállodáig. Nappal. Erőtlen sugarakat önt a földre a nap, azok is elnyelődnek azokban a lyukakban, amik a kocsiút egyik széle és a gyalogjáró közti területen ásítanak az égre. A tátongó, vizesfenekü gödrök miaztnás levegőt lehelnek a mellettük egymáson, vagy szétszórtan heverő, hatalmas kockákra, illetve idomtalan kődarabokra . . . A Flórián-szobornál két ur jön a liget felől. Az egyiknek a szeme megbotlik a kőrakáson. Oldalba könyöközi a másikat, azután letér az aszfaltról s magával vonja társát is. — Oh! Már nekem nem újság! Hónapok óta itt látom ezeket a gödröket... Mindketten gúnyosan mosolyognak. — Éégy szives, magyarázd el nekem, mi történt itt, mig nem voltam Pápán? Ha magát a lyukat nézem, — amit szépen körül ült a zöld gyep — azt hiszem, hogy régészeti kutatást végeztetett a város, mig ha e bazaltköveket vizsgálom, félve tekintek abba az irányba, ahol a mi jó öreg Somlónk nyújtózik bortermő ormával az égnék, hogy nem ébredt e fel eddig szunnyadó gyomrában a tüzes élet és nem ő hajigálta-e ide a város közepébe? — Szót se róla barátom! Föld alatti csatornát csináltak ilt a nyáron. Nyugodt lehetsz! Nemcsak egy van ebből, hanem vagy három. Az ám! Csodálkozva és fejcsóválva tovább ballagnak ... Színhely: dettó... IdÖ: úgy éjféltájban. Lejárta magát a nap. Elment nyugodni. Nyomdokában hullott az esthomály, úgy mint manapság a gyászfátyol az emberekre. Eleinte az apró lámpafények viaskodtak még az éj elejével, de tíz órakor a helyszínén már kialudt minden láng és azután pokoli sötétség borul a kövezetre . . . Messziről, nagyon messziről, valahonnan a Kossuth Lajos-utca felől küldi ködbevesző sugarait egy lámpa, de mintha nem is a távolság, nem is az őszi köd venné el fénye erejét, hanem a magas levegőből szitáló hamu. A vasutfelé robogva halad egy bérkocsi s a messziről jövő zúgás nagyon hasonlít a földalatti morajhoz. Mintha csak a rómaiak fénykorában élnénk a Vezúv kitörése alatt, Pompejiben ama végzetes éjszakán. Nagyon hasonlít ezen az útszakaszon a kép a pompejibeli utolsó éjjiez, csak a földrengés hiányzik még... . Egy magános ember jön a kocsiúton, a város öléből; lehet, hogy épen a Tapolcaparti kávéházból. Nagyon bizonytalanok a lépései, — tán a föld hullámzik s az dobálja jobbról-balra, de az is lehet, hogy a sötétben tájékozni nem birja magát és pont — a csatornában halad tovább . . . . . . Tompa zuhanás, szitkok monoplánjai szelik, reszketik át a hűvös éji levegőt, azután valaki négykézláb mászik odább. Felkel, újra elesik, harmadszor még nagyobbat nyekkenik, feltápászkodik, lábát kihúzza a lyukból, azután a legnagyobb kőre ül, pihen és gondolkodik egy ideig; borzong, lábát simogatja, majd felébred keblében a jókedv s imigyen dúdolva útjára indul: Mikor mentem haza felé, Elnyilt a föld három felé. Bele estem, jajgathatok, Kinevetnek a csillagok ... A hold elbujt egy felhő mögé — bizonyára jót kacagott ott; az ismeretlen pedig ezalatt tova kopogó léptekkel eltűnt az Erzsébet ligetben, a kopaszodó fák alattt. "Vasúton. A vonat száguld fürge kattogással, Megrezzen, zörren kormos ablaka. S amint robogva visz, ragad magával, Alomba ringat örökös zaja. — És újra érzem jó anyámnak csókját, A búcsüzásom minden bánatát, És újra látom azt a nyárfás utcát, Hová a lelkem egyre visszavágy. Szemem homályos. Elborítja könnyem. Lehajtom lassan bánkódó fejem, És elbúcsúzom minden arctól százszor És válok tőlük hosszan, csöndesen. S aztán szomorú, néma áimodással Kinézek a beiüstölt ablakon, S még érzem, hogy a messzeségen által Csókkal boritják égő homlokom. Csak nézek-nézek csillogó szemekkel, Az ősz csókolja künn a réteket, A tájon csöndes, őszi sápadás van És hullnak már a sárga levelek. Finta Sándor. Hirer. — Személyi hirek. Gróf Tisza István miniszterelnök egyházkerületi főgondnoki minőségében a dunántuli ref. egyházkerületnek a hét elején városunkban tartott rendes közgyűlése alkalmából e hó 18.-án hajnalban Pápára érkezett. Reggel 8 óráig az állomáson veszteglő szalonkocsijában tartózkodott, majd pedig Németh István ref. püspök kíséretében behajtatott a városba, átöltözött, azután részt vett a gyűlésen. Este visszautazott Budapestre. Pápai szereplése, beszéde s néhány érdekes nyilatkozata a fővárosi napilapok híradásai nyomán eléggé ismeretesek, miért is ezeknek a közlését mellőzzük. — Hanauer Árpád István c. apát, a budapesti Szent-Imre kollégium igazgatója a hét folyamán édes anyja és közeli rokonai látogatására rövid ideig Pápán tartózkodott. — Dr. Vadnay Szilárd kir. tanácsos, vármegyei tiszti főorvos az elmúlt hét folyamán három napot töltött városunkban, hol hivatalos teendőit végezte s az irgalmasok rendházának volt szivesen látott vendége.