Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-09-05 / 36. szám

4. papa es videke 1915 szeptember 5. előtt meghajlik még az uralkodásra hivatott is. De vannak, kik a papok felmentésére a »gyávaság« jelzőjét is reá szeretnék sütni, azok részére tulnagy számban tudnók a pestis, kolera, tifusz és más ragadó betegségben szenvedők ápolójául a tábori lelkészeket megnevezni, sőt Hittmair Rezső linci püspököt példának állítani, ki a katonák önfeláldozó betegápolása következtében halt nem rég mindenesetre hősi halált. Mily sokszor kell a papnak ott is megmaradni honnan mindenki pánikszerűen menekül és a veszedelmes helyeken kitartania mindaddig, mig a vallás vigasztalásaival az utolsó embert is el nem látta! Erre is tudunk ragyogó példákat, melyek közül a legfényesebb Drexel tanár, tábori lelkész esete, ki, midőn az orosz fogságból való szabadulása előtt állott, önként tovább is rabságban maradt, mivel azon a szibériai vidéken ő volt az egyetlen lelkész. A sok ezer hadifoglyoknak vallási vigasztalás kellett és Drexel tisztelendő teljesitette papi kötelességét. Értesítők ismertetése. IX. Áll. polg. leányiskola. (A pápai állami polgári leányiskola és a vele kapcsolatos kézimunka-tanfolyam XL-ik Értesítője az 1914 — 15. tanévről. Szerkesztette: Nagy Gabriella, igazgató. Föisk. nyomda. 64 oldal). Az áll. polg. leányiskola Értesítője mindig érdekesen van szerkesztve. Tartalma igen változatos, amennyiben nem szorítkozik az adatok száraz (elsorolására, hanem növendékeinek szinte oktatást is ad. Nevelő eszközzé avatja az igazgató finom tapintata, pedagógiai érzéke és Egyre hajtogatta, ez az ő élete, apjáé is ez volt éltében, holtában. Érzi hogy meghalna, ha máshoz kezdene . . . S busult a jó Gábris napkeltétől délig s ebédtől estélig. Sokszor járt a dombhoz este alkonyatkor s beszélt az apjához sírva, keseregve. Itt talált csak nyugtot s öreg béreséknál . . . Csend van . . . Nyári este . . . Szikrázik az égbolt sok ezer csillagtól. — Néma a legelő. Csak a tücskök szólnak, az egész határban állatszó nem hallszik. Nincs ott már a gulya, elhajtották messze az úr parancsára! Ketten mennek csendben a hűvös domb felé. Gábris előadja Julisnak a tervét. — Elmegy messze, messze, ahol van még gulya s mint számadó gulyás visszajön majd érte. — S ha majd pénze is lesz, apját is elviszi új birodalmába, a hűvös dorpb mellől. Aztán elhelyezve Juliséknál a nagy tulipános ládát, nyakába keríti csíkos tarisznyáját s szűrével a vállán, bottal a kezében búcsút vesz Julistól s porladó apjától az ő »kis szógája«. S hogy sírni ne lássák, éjszaka hagyta el kicsi kis világát a szomorú puszta számadó gulyása. — S másnap hajnal után pápaszemes urak felmérték a pusztát. kedves, meghitt stílusa, mellyel könnyen férkőzik a növendékek szivéhez. A mindnyájunkat súlyosan érintő háború alkalmat nyújt az igazgatónak, hogy az Értesítő bevezető részében a növendékekhez rövid, de igen szép buzdító szózatot intézzen. Egy gyönyörű mondata így hangzik: ». . . A haza sorsa nem egyedül csak a harctéren, a bátrak fegyvereinek útján, dől el, — hozzájárul ahhoz egy másik küzdőtér is, az érzések küzdőtere, hol a szerető szivek harcolnak a vigasztaló és szorgalmas munka segítő fegyvereivel. Ezt a hazafias munkát végzik a nők ... Igy lettek Önök is, kedves gyermekek, részesei, résztvevői a honmentő nagy munkának«. A bevezető részt követi egy másik kedves cikk, melyben Hercz Dávidot, az iskolának 38 éven át volt rajztanárát, aki nyugalomba vonult, elbúcsúztatja az igazgató. Hogy mily kedvesen ír róla, ennek illusztrálására csak néhány szót idézünk: ». . . régi, kedves társ . . . tiszteletre méltó, előzékeny kartárs . . . jelentékeny szakképzettség, széles körben ismert művészi tehetség . . . szép, eredményes munka, . . . kedves emlékezés . . .« stb. Az igazgatói jelentésből megtudjuk, hogy nov. 18.-án az iskolaépületből katonakórház lett s az intézet a ref. internátusban nyert ideiglenes elhelyezést. Míg a polgári iskola itt kapott helyet, viszont a kézimunka-tanfolyam a zárdába került. Felsorolja továbbá az igazgató az intézet munkásságát és részvételét a hadsegélyezésben. így 879 db ruhaneműt küldtek a harctérre, 165 db a Nőegyletnek készült, míg 100 db a Vöröskeresztnek jutott; továbbá 22 kg. prém, 15 kg. szederlevél és 325 K volt a gyűjtés eredménye stb. A tantestület állott 1 igazgatóból, 6 rendes-, 1 segéd-, 1 óraadó- és 4 hittanárból. Uj tanerő volt Hercz Dávid helyére Körmendről áthelyezett Alszeghy Erzsi rendes tanárnő. A tananyagbeosztást a növendékeknévsora követi, valamint a vizsgálati szabályzat. Egyéb tudnivalók után a kézimunka-tanfolyamról szóló jelentés következik. A rendtartási szabályok után statisztikai adatokban számol be az igazgató a növendékekről. Ezekből a következőket közöljük: a polg. iskolában 209 rendes- és 45 magántanuló volt, míg a kézimunka-tanfolyamot 9-en hallgatták. A polgári iskolai növendékék szülei nagyobbrészt kereskedők és iparosok. Lakhely szerint csaknem fele (47%) pápai, a többi vidéki. Vallásra nézve legtöbb 106 (51%) izr. volt; kath. növendék volt 56 (27%), protestáns pedig 47 (22%). A tanulmányi előmenetel négy kalkulus szerint átlagban 2-52, tehát éppen közepes. Ismételni csak 3 növendék kénytelen. Az Értesítő csinosan van kiállítva. Gyászrovat. Vaszary Kolos. Lapzártakor veszszük a hírt, hogy pénteken délután 2 órakor Balatonfüreden meghalt a volt hercegprímás, Vaszary Kolos biboros. Az idő rövidsége miatt nem méltathatjuk a nagy halott érdemeit kellőképen és egyelőre csak annyit jegyzünk meg, hogy fiatal tanár korában Pápán is működött. R. i. p! Ifjú vitéz temetése. A télnek életet fagyasztó lehelete, hideg szemfödele ez idén is ráborult az őrálló Kárpátokra. Tört ez idén más, gonoszabb ellenség is a Kárpáthegység hótakarta bérceire, hogy vérbe fojtsa, temetővé változtassa a Kárpátok koszorúzta, szép Magyarországot. És mint a jégpáncél, hómező elolvadt az ifjú tavaszi nap tüzétől, úgy olvadt, úgy törött meg a hazánkra rontó, hóköpenyes orosz hadsereg ereje a hősök unokáinak, a magyar vitézeknek férfias elszántságán, fiatalos, tüzes lelkesedésén. Hej, e dicső eredményért de sok ifjú szívnek kellett utólszor dobbannia! A Kárpátok tavaszi virágjai között fakadt vérrózsa Viczay Mihály-nak ifjú szívéből is. Zászlós volt a 19-ik gyalogezredben, IV. éves joghallgató a civiléletben. Mint egyetlen fiát, minden reménységét bocsátotta édesanyja, özv. Viczay Györgyné, a hon védői közé. El is vesztette ifjú életének 23. évében. Haza is hozatta, hogy az otthon édes földjében pihenjen, melyet vérével szentelt meg. Szülővárosának, de különösen a Felsővárosnak általános részvéte kisérte aug. 31.-én örök nyugalomra. A Szentgyörgyi Sándor karnagy vezette műkedvelő dalárda énekelt sírjánál gyászdalokat. A gyászszertartást annak az intézetnek igazgatója, dr. Teli Anasztáz végezte, melynek egykor az ifjú hős is növendéke volt. Vigasztalódjál gyászoló anva — mondotta dr. Teli szívekbe markoló, könnyeket fakasztó gyászbeszédében — vigasztalódjál, mert fiadnak a legszebb halál: a hazáért való, édes és dicső halál jutott osztályrészül. Vigasztalódjál, mert fájdalmad közös sok ezer és ezer magyar anyának fájdalmával. Vigasztalódjál, mert egyetlen fiadat nem vesztetted el örökre, viszontlátod majd fenn az égben! Hálanyllvánítás. Mindazok, kik felejthetetlen drága jó fiam Viczay Mihálynak hősi halála felett érzett mély bánatomban nagy fájdalmamat bármi módon enyhíteni szivesek voltak, fogadják ez uton leghálásabb köszönetemet. Özv. Viczay Györgyné. Gaál János. Kedden reggel örök álomra hunyta le szemét Gaál János sörödés, városunk képviselőtestületének virilis tagja, ki néhány év óta mint magánzó lakott Esterhazy-uti villájában neje és gyermekei meghitt családi körében. A jóforgalmu, hírneves néhai Gulden-féle sörödét, melyet hosszú időn át bírt és vezetett, átadván Zámolyi Dénesnek, visszavonult a magánéletbe. Sajnos nem sokáig élvezhette fáradalmas, de becsű-