Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)
1915-08-22 / 34. szám
1915 augusztus 22. PÁPA ÉS V1DEKE. 7. M. kir. anyakönyvi kivonat. 1915 augusztus 13 —19-ig Született: Tóth Gyula dohánygyári ügyelő és neje Illés Gizella fia Lajos rk. — Varga Lajos cipész és neje Németh Vilma fia halvaszületett. — Ihász Dezső kőmives és neje Szűcs Anna leánya Terézia rk. — Schiller Mózes vásározókereskedő és neje Steinberger Bella fia Jakab izr. Házasságot kötöttek: Vajda Sámuel községi jegyző izr. és Goldstein Elza izr. Halálozás: Özv. Pala Józsefné sz. Gannai Erzsébet rk. 71 éves, rákos elfajulás. — Mészáros József mezőőr ref. 56 éves, tüdőtágulás. — Böröcz Irén ref. 5 hónapos, bélhurut. — Fábri Etel varrónő ev. 64 éves, végelgyengülés. — Varga Pál napszámos rk. 52 éves, szívbaj. — Özv. Molnár Péterné sz. Farkasdi Zsófia magánzónő ref. 73 éves, szívbaj. — Özv. Steklovics Antalné szül. Eitelsperger Alojzia magánzónő rk. 74 éves, rákos elfajulás. Felhívás előfizetésre. A Pápa és Vidéke alapítása óta elmúlt kilenc esztendő. Nehéz küzdelem között elérte tizedik évfolyamát a Pápa és Vidéke, melynek születésétől kezdve az volt a célja, hogy a szépirodalmi, társadalmi és gazdasági élet minden ágán keresztül átvigye a kathoükus szellemet az olvasók szívébe. A kathoükus egyesülés és összetartás megerősítette a lapot küzdelmeiben, melyekben immár részt vesznek mindazok, kiket annak előtte bizonyos válaszfalak elkülönítettek egymástól. A régi nyomokon fogunk haladni ezentúl is. Hogy ezt anyagi gondoktól mentesen tehessük: szükségünk van régi, hű előfizetőink további kitartására és támogatására, de szükségünk a világháború mindent felforgató viharában megfogyatkozott előfizetőink pótlására is annál inkább, mert a régi előfizetési árak és a megnövekedett kiadások mellett csak is így állíthatjuk elő lapunkat a kezdet óta megtartott 8 oldalos terjedelemben. Lapunkra az év bármely hetében lehet előfizetni, miután úgy régi, mint új előfizetőink egy-egy negyedévi előfizetési összegére 13—13 lapszámot küldünk a kivánt címre. Egyéb tudnivaló lapunk homlokzatán ! Kiváló tisztelettel a Pápa és Vidéke szerkesztősége és kiadóhivatala. — A Kath. Kör elnöksége tudomására adja a kör tagjainak, hogy kedvezőtlen idő esetén mától fogva már a téli helyiséget is látogathatják. Egyben felkéri a tagokat, hogy a künn levő könyvtári könyveket szolgáltassák be. Háborús mozaikokból... VIII Komolyság mindenütt. Az udvaron alig van néhány lombos fa ami árnyékot ad a földre. Ez elütő a sok más régi kórháztól, ahol parkírozott udvar várja az üdülőt. Ez is csak a háború alatt szolgálja ezt a célt. Szépen virágzó kertet, rózsafákat nem varázsolhat senki ilyen rövid idő alatt. A komor falak között gyógyszerszag fogadja a belépőt. Ajtót nyitunk s megnézzük kiket zár magába e humanizmust szolgáló épület méhe. A takarók alul csendes lélegzés hallik. Késő este van, nem alszik mégsem mindenki. Az éjjeli lámpa fényét fojtogatja az erős jód szag s betegen adja az is a világosságot. Olyan a hangulat itt, mint amikor nyáron a készülő vihar előtt fekete felhők borítják az eget kint a zöld természetben, melyen végig söpör a vészes szél tördelő kara . . . Az ápolónő a súlyos beteg mellett van s szivére, fejére borogatást rak. Szerencsétlen ember ez szegény. Ha a roham reá jön imádkozik, könyörög, — ez a rögeszméje — ellenséget lát s kezét szivére szorítva jelzi, hogy ott is fáj. — Szűzanyám segits . . . Őrangyalom veze . . . veze . . . veze . .'. Istenem, ne vedd el fiatal életem . . — Az ellenséget látja feléje jönni és segitségül hiv mindenkit, azután zokog erősen. A betegek felébrednek. A borús elméjű kétszál szegfűt vesz szájába, jobb kezébe imádságos könyvét, baljába pedig a szenteltviztartót s térdén csussza körül az asztalt, azután lefekszik újra. A nagy lármára, fájdalmas, panaszos kiáltozásra összesereglett az utcán a nép és valaki hangosan sir az ablak alatt. Bent sir az ápolónő, sírnak a betegek, siratnak egy ifjú életet — csendesen. Szomorú volt az éj, csillagtalan s néhány könnycseppet is ejtett a földre. A fekete kárpit megrepedt, de a világos ködfátyolon nehezen bír, tán nem is akar előtörni a nap. A borongásban kocsi áll az ajtó előtt. Felültetik rá az éjjeli szenvedőt. Arca valami borzasztót fejezhet ki, mintha nem is élő, hanem halott volna. A kocsi gördül s port ver fel, amivel a lengedező szél fátyolként vonja be az utat, amerre elhalad . . , IX. Sokáig nem volt jó idő. A nap felhőágyában hempergett s nem mutatta magát. Amikor nagysokára előbujt fészkéből, hosszú, csudálkozó pillantással nézett a földre Örültek az emberek a sugárnak, ami a kék égről omlott alá s aki tehette a fényre sietett. A sugárszálak mindenüvé elhatolnak; be a szobákba, ahova magukkal viszik a hivogató harangszót is. Vasárnap van. A templom ódon falai úsznak az égi árban, míg benn a márványfalak között alig röpdösött egy-két sugárszálacska, a méla orgonahangban. A márványfal itt-ott oszlopszerüén ugrik ki s magas boltívben fut össze. Minden kiugrás egy-egy oltárt takar s a bivek ajkáról a bánat száll fölfelé az időbarnította, faragott tölgyfapadokból . . . Valamikor ezek a női kalapok egy tarka-barka virágcsokor képét adták; egy nagy, valóságos virágoskert ült a padokban, ezerféle szinben nyitva; a tömjén és a parfün illata csatázott a virágrengetegben . . . Ma a fehér szint elnyomja a fekete; tömjénillat járja át a levegőt és a gyász szívszorító lehellete; az orgona bús áriákat zeng. Sehol reményre biztató mosolygás, csak ki sirt szemek, bánatos arcok láthatók. A kórus alatt a homályban katonák húzódnak meg szerényen, vagy az oltárok előtt térdelnek a hideg márványkövön. A mise végén imádkoznak ... A halk, ájtatos, szomorú zsongás lágyan száll a magasba, melyből élesen, mint amikor a finom acélpengét megütik, tiszta rezgéssel, nemesen csendül fel néhány hang — imádkoznak a sebesültek Magyarok Nagyasszonyához, Máriához, amely a magas boltozat alatt a kerek Freskóknál olyan hangban vész el, mintha angyali szárnyak suiiogásai volnának azok.. A nap déli állásából ragyogja be a földet, a fecskék alacsonyan, lassú, szabályos szárnycsapkodással szelik a fényes, illatos levegőt . . . Csertői. Szerkesztői üzenetek. Felvidéki. Sorai egy cseppet sem leptek meg bennünket, mindamellett örömmel és megnyugtatással fogadtuk őket. Bizony, úgy van, amint írja: • valóságos kincs«. Üdvözlet! Innsbrucki. Örülök, hogy már itthon van. Többet szóval! Zagrebi munkatárs. Egyelőre elegendő az év hátralevő részére. Mi van az egészséggel ? Tudósítóinkat legyen szabad kérnünk, hogy még a legrövidebben megfogalmazott hírt is (érthető okokból) zárt levelezőlapon, vagy levélben küldjék be szerkesztőségünkbe. Mindazokat, kiknek mutatványszámot küldöttünk," amennyiben lapunkra előfizetni nem óhajtanának, saját érdekükben kérjük a lapszám visszaküldésére, nehogy kénytelenek legyünk a lapot tovább is küldeni és őket előfizetőinknek tekinteni, amiből sok kellemetlenség származhatik, mert kúriai döntvény van arra, hogy a megtartott lapszámok előfizetési összegének erejéig a cimzett perelhető. Vasúti menetrend. Érkezik Pápára: Győr felől: 321 522 1 2 5 8 5 1 8 gyv. 722 Celldömölk felől: 122 512 7» 5 229 622 gyv, 722 Csorna felől: 10 1 9 922 Bánhida felől: 732 302 Indul Pápáról: Győr felé: 122 521 2 3 6 622 gyv, 722 Celldömölk felé: 321 511 1° 4 5 2« gyv, 722 Csorna felé: 522 3 3s Bánhida felé: ll 1 4 4 3o Az aláhúzott számok az éjjeli (d. u. 6—r. 6-ig terjedő) időt jelzik.
