Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-08-15 / 33. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE 1915 szeptember 15. Értesitők ismertetése. v. Ref. főiskola. (A dunántuli református egyházkerület pápai főiskolájának Értesítője az 1914.—15. iskolai évről. Kiadták: Csizmadia Lajos, theol. akadémiai és Faragó János főgimnáziumi igazgatók. Nyomatott a pápai főiskola nyomdában. 170 oldal). A pápai ref. főiskola városunk legrégibb tanintézete. Eredete visszavezethető arra az időre, mikor a reformáció tért hódított Magyarországban. A főiskola alkatrészei először a theologiai akadémia, négy évi tanfolyammal, másodszor a főgimnázium, tizenkét osztállyal (az algimnázium osztályai ugyanis párhuzamosak). Az Értesítő első lapjain Faragó János főgimnáziumi igazgatónak dr. Bodola Gyula, a főgimnáziumnak a harctéren hősi halált halt tanára felett, illetve annak emlékünnepén mondott beszédét találjuk, homlokán az elhunytnak sikerült arcképével. Ezt követi Fejes Zsigmondnak, főgimnáziumi tanárnak a török birodalomban tett tanulmányutjának leirása. A főiskola fenntartó és kormányzó testületének a névsora után jön az igazgatói jelentés, melyből mint érdekesebb adatokat felemiitjük, hogyCzike Lajos főiskolai gondnok helyét Kis József pápai esperes foglalta el, Németh István püspök tanszékére Czeglédy Sándor nagysallói lelkész került, dr. Antal Géza theol. tanárt (országgy. képv.) Pongrácz József és Lie. Rácz Kálmán helyettesitették, Bogár István, dr. Bodola Gyula, Fejes Zsigmong, Kovács Lajos Jenő, Lenkey Lajos és Tóth Károly főgimn. tanárok hadbavonultak. Óráikat részben a főgimnáziumi, részint a theol. tanárok között osztották fel. Utóbbiak helyett november 30,-átó! Antal Dénes és Szánthó Kálmán helyettes tanárok tanitottak. A tanulók közül a mozgósításkor 4 papnövendék hivatott be fegyveres szolgálatra, de ezekből 3 hazabocsátatott, viszont 2 theologus önként jelentkezett, a tanév második felében ujabban 3 növendékpap. Azonkivül behivatott 69 tanuló a főgimnáziumból. Dr. Bodola Gyula tanár 1914. szept. 24.-én Galíciában, Hetessy Lajos papnövendék 1915. márc. 29.-én halt hősi halált. Az iskolából október végén hadikórház lett, miért is a theol. intézetet a püspök ' házába helyezték el, a főgimnázium egyes osztályai ellenben a ref. fiuinternátus, illetve az ág. ev. és az ev. ref. elemi iskola termeiben húzódtak meg. Az akadémián 56 papnövendék tanult, illetve 53-an, mert 3 a külföldön végezte tanulmányait. Évközben 14-en kápláni teendőkre kidiszponáltattak a kerületbe. Önmunkásságuk az Önképzőkör és a Diákegyesületben érvényesült. A főgimnázium 586 osztályozott tanulója közül 6% jeles, 20% jó, 40% elégséges általános osztályzatot nyert. Hadi bizonyítványt kapott 63 tanuló, érettségit 44. Rendkívüli tárgyak voltak: angolnyelv, egészségtan, francianyelv, gépírás, gyorsírás, művészi rajz, összhangzatos éneklés és zene. A végzett tananyag és az osztályozás után jön a tandíjmentesek és jutalmazottak névsora. Ifjúsági egyesületük több volt: igy a Sakkor, Segitőegyesület, Konfirmált Ifjak Egyesülete és a Tornakör. Felekezet szerint az osztály vizsgálatot tett 595 közül 368 (61%) ref. vallása volt, a többi így oszlott meg: 100 (17%) izr., 81 (15%) ev. és 46 (7%) r. k. Hogy az utóbbi években a r. k. vallásúak száma anynyira leapadt, az a pápai r. k. főgimnáziumunk felállításában, illetve az algimnáziumnak főgimnáziummá fejlesztésében leli magyarázatát. A főiskolai (közös) intézmények közül szerepel a főiskolai énekkar, a főiskolai gyorsírókor, az ifjúsági képzőtársulat, a főiskolai zenekar, a könyvtár, köztartás és ösztöndíj (alapítvány). A jövő tanévben ismét csak a négy algimnáziumi osztály lesz párhuzamos. Az Értesitő gondosan van megszerkesztve, cimlapján a főiskola képével, diszitve a hadbavonult tanulók s a rnár emiitett hős tanár arcképéveli Egwről-másról. o J IV. A suszterinasok. Az iparos tanoncok eme speciálitása, mely egyébként az egész földkerekségen el van terjedve, sőt helyei-közzel bizonyos népszerűségnek is örvend, mindenekelőtt arról nevezetes, hogy ötletes, humoros, furfangos, ravasz, csintalan, de mindamellett jószivü nép. A bécsi suszterinasok többek között szinte világhirüek egészséges humorukról és nemcsak Bécsben, de más világvárosban is a suszterinasok ötleteiből sok adoma kerül az élclapokba és megnevetteti a jámbor olvasóközönséget. Pápán, sajnos, ez a világspeciálitás elkorcsosult. Itt ötlet és humor helyett vastag butaság és durvaság, csintalanság helyett gonoszság jellemzi a suszterinasokat. Semmi modor, semmi udvariasság, de annál több visszatetszést keltő, rosszakaratú figyelmetlenség és mocskos neveletlenség lakozik bennök. Az éktelen káromkodás és trágár beszéd, sőt hangos lárma az utálatig elidegeníti magától a jóérzésű embereket. Tessék csak pénteken, vagy országos vásár alkalmával délután 3—4 óra tájban megfigyelni a templom környékét! Az egész piacon szép csendben szedik össze a sátorfáikat az iparosok és kereskedők alkalmazottai, még a suszterinasok ikertestvérei, a csizmadiatanoncok a Győri-uton is elég tisztességesen látnak a dolgukhoz, hanem a szökőkút és a plébánia közti piacrészen legyen csak 3 — 4 suszterinas, hát nem tanácsos senkinek útját arra venni. Hogy egy röpülő, ugyan egy másik suszterinasnak szánt sátorléc, mint valami orosz pika megy az oldaladnak, tán ritkán történik meg, mert még idejében félre tudsz ugrani és gyönyörködni a dobónak kaján röhögésén. A suszterinas, nemhogy ilyenkor illendően bocsánatot kérne, dehogy . . . még kiröhög, hogy mennyire megijesztett. Egy félórai kergetődzésse! vezetik be a suszterinasok a sátorösszerakást. Egymást lefogják, ponyva alá gyűrik, aztán ki puszta kézzel, ki léccel, ki meg vaskalapáccsal üti a ponyva alatt lévőt, ott ahol éppen éri. Az a szerencsétlen pedig először ordít mint a sakál, majd pedig cifra káromkodásba kezd, végül nagynehezen kiszabadul a ponyva alul és a kezeügyébe eső nagy kődarabbal, vagy más egyébbel, dühtől tajtékzó szájjal, vakon nekiront vélt bántalmazójának. A sereg két részre oszlik. Harcizaj veri fel a környéket. Az ablakokon kiváncsi lakók fejei jelennek meg, megakarván tudni az éktelen lárma okát. De hamarosan visszakapják fejeiket, becsukják még a dupla ablakokat is, nehogy egy hang is behallassék a tiszta levegőjű családi szentélybe abból a cifraságból, mit a pápai suszterinasok ilyenkor elmondanak egymásnak. És mindez a templom közvetlen közelében. Hát vájjon ezen a szégyenen, gyalázaton nem lehet változtatni? IRODALOM. Néhány szó a keresztény szocializmusról. Ily cím alatt nemrég egy öt ívre terjedő társadalmi tanulmány jelent meg Romanecz Aladár tb. kanonok-esperes tollából, mely általán a szociális kérdéssel és ennek keresztény szellemben való megoldásával foglalkozik. Aki a mostani soha nem látott arányokban dúló világháború borzalmait s az ezt okozó erkölcsi devalvációt figyelemmel kiséri: annak lehetetlen be nem látnia, hogy a fennálló ellentélek kiegyenlítése, — legfőbb értékeink megmentése egyedül a kereszténység magasztos tanainak engesztelő behatása nyomán válhat lehetségessé. Ennek a célnak szolgálatára írta a szerző e tanulmányt, melyben korunk szociális kérdésének békés iránybani megoldása mellett a jövő társadalmának reorganizációját tisztán etikai alapon fejtegeti. A tanulmány első része a szocializmus különféle válfajait és a keresztényszocializmust ismerteti minden politikai vonatkozás nélkül; a második rész a katholikus egyház és tényezőinek e téreni feladatait tárgyalja objektív módon, úgy, hogy abból az érdekeltek sok hasznos útmutatást és tájékozást meríthetnek. Tekintve azt, hogy nálunk a keresztény eszmék egyáltalán nem prosperálnak abban az arányban, amint ezt a rohamos társadalmi fejlődést maga után vonhatná: minden ily helyes irányú elmefuttatás csak közelebb hozhatja az embereket ahhoz a rég óhajtott ideálhoz, mely az élet nemesebb céljainak megvalósulásához vezet. Nálunk a keresztényszocializmusnak történelmi múltja alig van, az emberek nagy része pedig bizonyos pártszempontok szerint tekint a keresztényszociális törekvésekre; holott azoknak mélyebb tartalmat, intenzivebb érvényt — és egy katholikus országhoz méltó jelentőséget szerezni az egyház és társadalom minden hű fiának egyaránt kötelessége.