Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)
1915-07-25 / 30. szám
1915 jú nius 245. PÁPA ÉS VIDÉKE. 5. körben általános részvét nyilvánul meg az ifjú hős özvegy anyja iránt, annál is inkább, mert Jenő fia, az egri gazdasági iskola igazgatója, ki ugyancsak katonai szolgálatban állott, már hónapok óta eltűnt és se haláláról, se fogságáról semmi hír nincsen. Z. Czigány Bertalan. Vettük a gyászjelentést, hogy zágorhidi Czigánv Bertalan Magyarszombathelyen folyó hó 21.-én meghalt. A 71 éves öreg úr z. Czigány Gyula ottani plébánosnak, volt pápai káplánnak édes atyja volt. Halálát özvegye és hat gyermeke gyászolja. Temetése mult csütörtökön volt. Ny. b! Egyről-másról. O J II. A búcsúztató beszéd. Gróf Esterházy Pál gyászszertartásáról annaki dején lapunk bő tudósítást hozott és egész terjedelmében hozta többek között esperesünknek a gyászmise után a szószékről mondott búcsúztató beszédét. Akadtak, mert sajnos, ilyenkor mindig akadnak, elfogult emberek, kik kicsinylőleg nyilatkoztak nem magáról a beszédről, mert annak kétségtelenül értékes voltát mindenki elismerte, hanem a szerkesztőségnek ama intézkedéséről, hogy azt szórói-szóra kinyomatta a lapA nyári éj ráült egészen a földre. A csillagok miriádjai kiültek az égboltra s kíváncsian nézték, miféle munkán szorgoskodnak Sárándiéknál, még a lámpavilágánál is, hisz elég hosszú a nap . . . — Hát édes bátyám uram a sárgákat bevezetheti — szólalt meg a munka végén Mátyás és tréfásan hozzá tette: — Borcsával pedig rögvest kézfogót is tarthatunk. Az öreg még talán azonnal is beleegyezett volna, mert ami ezután történt, az bámulatra ragadta mindnyájukat: a lovak eleinte egy kicsit szimatoltak, azután minden akaratoskodás nélkül engedték magukat a jászolhoz kötni. A kocsinál sem ismétlődött meg a mai jelenet. Hogy a következő nap az egész faluban legboldogabb volt Borcsa és Mátyás, ezt mondani is fölösleges. Természetesen Sirándi is megtartotta szavát s néhány hét alatt egybekelt a pár. Ez alatt a históriának az a része is köztudatba ment, amelynél már csak a Sárándiékon kivül egyedül a Pista, a béresgyerek, asszisztált jelenlétével. Az öregek mondogatták is, ha róla esett szó: — Nem hiába járt városi iskolába, de van is a fejében ész. Hamarosen a legnépszerűbb ember lett a faluban. Történetünk kulcsát, mellyel a szerelmi válságot így megoldotta, nagyon sokáig titokban tartotta. Boldog életüket szép kis családdal koszorúzta meg az Úr . . . Sok évvel később, amikor már deresedő hajat viselt fején, egy szűkebb körű rokoni vendégség alkalmával mesélte el a rókamáj történetét . .. ban. Szerintük »prédikációk nem valók társadalmi lapba«. Az elfogult emberekkel szemben nem tartottuk célravezetőnek még a vitatkozást sem, megjegyzéseik feletti véleményünket, amint megalkottuk, magunkba zártuk. Szerintünk ugyanis az újság nem azoknak tesz szolgálatot, akik a benne leírt eseményeknek amúgy is közvetlen tanúi voltak; és a búcsúztató (és nem »prédikáció«) leközlésével nem azoknak akartunk kedveskedni, akik azt hallották, hanem azoknak, akik bármi okból nem hallhatták. Lelkiismeretünk nyugodt volt és az egész dolog fölött már rég napirendre tértünk. A véletlen azonban előkelő helyről fényes elégtételt szolgáltatott nekünk. Vármegyénk k. tanfelügyelője, dr. Vértesy Gyula, ki nem lehetett jelen a gyászistentiszteleten, a napokban azt írta Kriszt Jenő esperesnek Balatonlellére: »Nem mulaszthatom el, hogy hálás köszönetemet ne fejezzem ki azért a nagy lelki gyönyörűségért, melyet okozott nekem, mikor Esterházy gróf felett tartott gyönyörű búcsúztatóját olvastam ...« Tehát olvastam. Nohát, igen tisztelt elfogult uraim! Ha már egy tanfelügyelő, aki neves költő is, iró is, lelki gyönyörűséget talált a mi intézkedésünk következtében a beszéd olvasása alkalmával, ne akarjanak Önök mást találni benne. Ne olvassanak a sorok között, mert ott nincsen semmi sem. A közönség túlkapásairól. Az új piaci rendet, bár az nem teljesen kifogástalan és revízióra szorul, mint egy lépést a tarthatatlan helyzet javítása felé, szívesen üdvözöltük legutóbb. A rendőrség a legnagyobb erélylyel fogott hozzá az új rend életbeléptetéséhez, uz árszabály betartását ellenőrizte és felmerülő esetekben megtette a megtorló intézkedéseket. Csakhogy most meg panasz van a közönségre. A mi jó közönségünk, melyet a rendőrség intézkedései kellőképen védelmébe vettek, visszaél a helyzettel. Ha egy-egy vidéki eladó kocsiján meglátják a baromfit, 20—30-an is nekiesnek a közönség köréből és egyszerűen széjjelkapkodják a csibét, récét, libát, a szegény eladó nem győzi ellenőrizni ki mit és mennyit vitt el és egymásután tesznek panaszt, hogy sok baromfit elvittek nekik anélkül, hogy az árát megfizették volna. A gyümölcspiacon így tesznek a gyümölccsel, sőt a tojással is.Volt eset, hogy a tülekedésben beleléptek a szegény asszony tojáskosarába. A legszomorúbb azután az, hogy a kártérítésre nem akad gazda. Ha a rendőr közbelép és a közönség túlkapásait kifogásolja, a rendőrt gorombaságokkal halmozzák el. Jaj, kérem, így nem lehet rendet teremteni a piacon! A mi közönségünket, melynek érdekeit kötelességszerűen mindig védelmünkbe vettük, fentjelzett és ehhez hasonló túlkapásaiért ezennel megrójjuk é,s kérjük, hogy a nehéz időkhöz mért komolysággal és feltétlen becsületességgel viselkedjék a rendőri kordába szorított elárusítókkal szemben, mert különben elriasztja örökre a termelőket Pápáról és annak piacáról. HIRER. Találkozás. Nagyvárosban július elején este lesz élénk az utca. A napi múnkából felszabadultak üdülést keresnek. A meleg már csökkent, a zaj halkult, a sok szemkápráztató, fárasztó szin és mozgás a sötétség palástjába burkolódzott. A lámpa nagyon kegyes, nem tárja fel valamennyit. Lámbagyujtás idején elindult egy látnpátlan konflis a keskeny utcába. Fáradt volt már a ló, fáradt a kocsis. S nem volt gyertyájuk. Keresni kellett valahol. Vasárnap este volt, boltok bezártan sötétlettek. S elindult a konflisló vaktában az alkonyat elé lámpát keresni. Emberek jöttek mentek a konflis mellett. Félve nézett a ló körül. Hátha valamelyik fel akar kapaszkodni s akkor . . . Félve nézett a kocsis körül, hátha valamelyik járókelő rendőr s akkor... Hátranéztek mindketten. Hátuk mögött kettős lámpájú társkonflis bicegett. A ló ösztönszerűleg megállt. Talán leltet világosságot kapni, várt a kocsis. A másik konflis lassan melléjük ért s az már tudta, mi kell ennek. Az ő lova is jó ösztönétől vezetve állt meg, szorosan az előbbi mellett. A két kocsis összenézett és gyertyát adott egyik a másiknak. A két ló összefordította bús fejét, néhány pillanatig arasznyi távolból egymás szemébe néztek, aztán még lejebb hajtva lekonyult fejüket, ellenkező irányba bámultak. Mikor megindultak újra, már most ellenkező irányba, talán könnyet is hullattak búsan egymás sorsa fölött. S oly jó volt a könnyhullást eltakaró esti sötétség. Ele. — Az Anna-búcsu. Holnap búcsú van Pápán. Az Annakápolna nagy védőszentjének holnapi emlékünnepén délelőtt 9 órakor az Annakápolnában lesz a plébániai istentisztelet. Először asszisztenciás nagymise, utána szentbeszéd. Mindkettőt, valamint a délután 2 órai vecsernyét Németh Imre káplán tartja. A főtemplom tornyairól szóló ünnepi harangszó holnap az Annakápolna istentiszteleteit jelzi. — Itt említjük meg, hogy szt. Anna asszony, aki különben a veszprémi egyházmegyének a védőszentje, Pápakovácsi és Béb községekben is patronája a templomoknak. A falvakon azonban csak a jövő vasárnap tartják meg a búcsút már úgy, ahogy ilyen háborús világban lehet, illik és szabad.
