Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)
1915-07-18 / 29. szám
1915 jú nius 237. PÁPA ÉS VIDÉKE. 5. falon a Jézus testét tartó Mária-képet megcsókolja s görnyedt alakja csoszog, botja kopog; mellette a katona kardja ütődik a hideg márványpadolathoz . . . Egyszerre érnek a szabad levegőre. Nagy, fehér sugárzással folyt szét a nap reggeli fénye az utcán ... A járó-kelők szívták ezt a napfénytől átitatott levegőt ... a járdán pedig tovább ballagott egymás mellett a »mult és a jelen . . .« Csertői. Egyről-másról, i. A cigányokról. Országos- és hetivásárok alkalmával még háborús időben is nagy élénkség van Pápán. Az élénk forgalom természetesen nem bonyolódik le minden zaj nélkül. A vásárosok élénkhangon lefolytatott alkudozása, az árusítók, különösen a bódésok, vidéki boxkereskedők, fényképészek, szerencsepapagályosok lármás reklámozása felveri a csendet, s mivel ez természetes, ez ellen még, dacára annak, hogy mindez a nagytemplom és iskola közelében, az istentisztelet és előadás ideje alatt történik, nem szólalunk fel. Hanem nem találjuk egészen természetesnek és így tollúnkra vesszük a vidéki, meg tán pápai cigányoknak azt a bizony meggátolható rossz szokását, hogy kocsijaikkal éppen a nagytemplom és iskola közti részen helyezkednek el és itt bonyolítják le egész félnapra való dolgaikat. Ezek a dolgok pedig olyanok, hogy nem illenek ugyan a város egyetlen utcájába sem, de legkevésbé a Főtérre, a templom és iskola közelébe, vagy éppen tőszomszédságába. Éktelen lármával itt intézik el nézeteltéréseikét, mik a vásár előtt, alatt és után keletkeznek. Míg ez cigánynyelven megy és a férfiak csak maguk között veszekesznek, még csak hagyján, de ha idegen elem is beleavatkozik s ennek a kedvéért a cigányok magyarul ordítoznak s ebbe a koncertbe belecsicseregnek fehérnépjeik is, akkor aztán ember legyen, ki ezeket a förtelmes szavakkal tarkított káromkodásokat végig hallgathatja. A félnapi tartózkodás folyamán a félmeztelen gyermekek állandóan ott futkároznak a templom és iskola körül s ha összegabalyodnak, ők is tudnak olyan lármát csapni, hogy a város túlsó végére is elhallatszik. Az anyák szanzsén szoptatják a gyermekeiket stb. stb. Itt költik el ebédjüket is, ami néptanulmányi szempontból legfeljebb, de egyébként egyáltalán nem épületes látvány. Az ételmaradék, csont, uborka- vagy burgonyahéj és egyéb hulladék, sőt még másfajta piszok és szemét azután ott éktelenkedik 24 órán át, vagy néha 48 óráig a Főtér legszebb helyén. Legaiább az iskolára, az oda és onnan menő gyermekekre, azok ártatlanságára legyen tekintettel a hatóság, ha már a templom nem elég szent és szép hely ahhoz, hogy annak környéke minden piszoktól, szennytől, mocsoktól megóvassék. Pápa ura. Esterházy Pál grófnak 1915. jun. hó 26.-án bekövetkezett hősi halálaval a nagykiterjedésű pápa-ugodi hitbizomány Esterházy Jenő grófra szállt. Esterházy ]enő grófban, kit jezsuitarendi kötelékei alól a pápa Őszentsége feloldott, jelenleg Wienben tartózkodik és a törvény által előirt határidő leteltével az örökét el fogja foglalni. A legnagyobb tisztelettel üdvözöljük ezúttal Pápa új urát, a pápai, csóti, nyárádi, pápateszéri, szűcsi és ugodi plébániák kegyurát. Az új hitbizományosnak Pápa városa és annak úgy egyházi, mint pedig közintézményei iránt viseltetett érdeklődésétől és jóakaratától igen sok függ és reméljük, hogy nagy őseinek évszázados, szinte hagyományos jószívűségét és bőkezűségét, városunk felvirágoztatása körűi megindult minden mozgalom szives támogatását, mint amelyek az Esterházyakat mindig nagy tettekre sarkalták, Pápa új urától is elvárhatjuk. Esterházy Jenő grófot, Pápa urát és legelső polgárát, hitközségünk kegyurát újra üdvözöljük és tisztelettel várjuk ősi fészkébe, a pápai várkastélyba való mielőbbi bevonulását. HIRER. — P. Agnell. Mult számunkban megírtuk, hogy a Szent-Ferenc-rend tartományi kormánytánácsa többek között Horváth Agnell, franciskánus-atyát Németujvárról Pápára helyezte át. Pater Agnell már július 7.-e óta itt van új állomáshelyén és felajánlotta a Pápa és Vidéke számára irodalmi termékeit. Mai számunkban már hozunk is szakavatott tollából egy igen tartalmas cikket, melyből könnyen megállapítható, hogy rutinos irót, értékes munkatársat nyertünk P. Agnellben, aki Németujvárott az ottani helyi lapot redigálta. Kedves kötelességet véltünk teljesíteni, midőn mai és következő cikkeit t. olvasóink szives figyelmébe ajánljuk és az irót egyúttal bemutatjuk. — Az első fecskék. A mult pénteki hetivásáron már életbe lépett a rendőrkapitány piaci árszabása, melyet Hirdetmény alakjában már a kora hajnali órában kiragasztottak a hirdetési oszlopokra; mondhatjuk, meglehetős ribilliót keltett a piacon. A városháza és a piac, hol a rendőrség, melynek létszámcsekélysége ilyenkor ötlik legjobban szembe, tőle telhetőleg igyekezett a rendeletnek érvényt szerezni, egész háborús színezetet nyertek. Emberhalál ugyan nem esett, hanem a kellemetlenkedések és gorombaságok aztán annál sűrűbben. A megriadt falusiak ijedten menekültek a piacról és vitték magukkal a jószágukat. Viszont a praktikusabb része a pápaiaknak utánuk somfordált és valahol a piacon kivül, vag}», ha kellett, a városon kivül megvette a magasabb áron az árut. Igaz, hogy történtek ezeknek alapján feljelentések s a rendőrkapitány, amennyire ismerjük, kellő szigort fog is alkalmazni a feljelentettekkel szemben, kik között leginkább helybeli kofák szerepelnek, az új tarifa első fecskéi, — hanem a nóta vége alighanem az lesz, hogy maholnap már nem igen hoznak semmit a piacunkra. Felmerülő esetben a büntetés igen jogos, sőt eladót és vevőt egyformán kell sújtani a törvény szigorával, ámde piacunk alighanem ki fog ürülni. Ajánljuk a tarifát egy kis revízió alá venni, tán még megmenthetjük, ami menthető. — Hősi halál. Csíkszentmártoni Szabó Elek, Szabó István ezredesnek, esperesünk sógorának huszárhadnagy-fia a budapesti 1. ezredből elesett orosz földön junius 25.-én Dobranontz mellett és a Bajáncuk melletti temetőbe temették el 5 társával. A szívét lőtték keresztül. Egyszázados kivett ott tárcájából egy nagy csomó levelező-lapot, ezek középen keresztül voltak lőve s véres volt a sarka mindegyiknek. Felül egyik kártya nagybátyjának, Kriszt Jenő esperes-plebánosnak volt címezve, melyen megköszönte a gratulációt születésnapjára s fel akarta valahol adni, hogy elbúcsúzzék tőle. — Különben az ifjú hős, aki gyászba borította esperesplebánosunkat és az egész családot, még 5 évvel ezelőtt az itteni ev. ref. kollégiumban végezte a VI. osztályt és mint ilyen dr. Bereczk Gyula hittanárnak volt tanítványa. A székesfehérvári főgimnáziumban pedig földink Rássy Paulin cisztercita-tanár tanította. Ny. b. — Egy hősünk temetése. A vasmegyei főispán fiát, Békássy Ferencet, a mi háziezredünknek nemrég hősi halált halt kadétőrmesterét e hó 14.-én reggel temették el a Rum melletti Zsenyén levő családi sírboltba. — A rendőrség figyelmébe. A hatóság a fenyegető kolera-veszedelemre való tekintettel felhívást intézett a közönséghez. Igen helyes, bár félő, hogy az üdvös rendelkezések ellenőrzés hiányában nem vezetnek sikerre. És ez nem lesz valami nagy csoda, az t. i. ha pl. a házíszemét kihordása nem foganatosíttatik, amikor utcáinkon és tereinken ott rothad a piaci és állati hulladék, vagy szárazidőben a szelek szárnyán a légzőszervekbe jut. így, hogy csak egyet említsünk, a Ruszek-utcában heteken át szalma s eközt az üvegesszekerek négylábú továbbitóinak hagyatéka várja az eső és napsugár közös bomlasztó hatását. Ezen az utcán van pedig a plébánia-ház, s ezen jár városunk négy társaskörének (amelyek egyike ezenfelül hadikórház) közönsége. — Igen komoly figyelmet kérünk erre a dologra, valamint — mivel járványról van szó, — arra is, hogy a sok éretlen gyümölcs is elkobozandó lenne; mert az, hogy házunk küszöbét bemeszeljük, nem fogja magában a kolerát látogatásától visszatartani.
