Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)
1915-05-02 / 18. szám
1915 ápr ilis 5. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. Szeretjük reményleni, hogy e felhívásunk szinte felesleges volt, mert nemzetünknek hála Istennek igen-igen sok derék fia van, kit az ilyen természetes kötelességre nem kell figyelmeztetni s a kötelességteljesítésre nem kell biztatni. Egy szenvedőnek az éj mesél... Ma rossz napom volt! Az est kezdi átölelni a földet s lassan a hold is földugja fejét. Fojtónak találom a levegőt benn s kimegyek a kórház parkírozott udvarára. Sétálok. A lágy szellő a fák, bokrok fakadó gályáit ineg-megmozgatja. A fénynél árnyékot vetnek a földre, melyet a szorgalmas kertész keze gereblélt nemrég göröngyeiből, látszólag simára. Az ágak — mintha hirtelen megnyúlnának és megsokasodnának előttem — sűrű sövényként eltakarnak mindent . . . Tovább a betegszállító kocsikhoz érek. Az istállóból a lovak dohogása, fékláncaik csörgése, padlásából baglyok huhogása s szárnycsapkodásaiknak zaja hallatszik ... A kórterem ventillátorán át a betegek elhaló jajgatása száll ielém. Egy lázas beteg ezernyi furiával birkózik s perel velük, Az artézi kút forrásvize sisteregve, locsogva bugyog — mint tűzhelyen a gyógy- vagy ártalmas füvek kotyvaléka . . . Mindez úgy tetszik nekem a hold kísérteties fényénél, mintha kacsalábon forgó, mesebeli, elátkozott kastély környékén járnék... S az éj mesél... Egyszerre ropogás riaszt lel. Katonáinknak éjjeli gyakorlatuk van! Egy távoli várerőd ágyúinak gyenge, elhaló moraját hózza felém a szél ... A gyalogság támadást markíroz egy védöv ellen . . . Nem sikerűit! A védelemé a siker! A gyakorlat végét halk kürtszó jelzi s visszatérnek kaszárnyáikba. Szobám felé tartok! A hold kikerülte az épület oldalát egyfelől s ez komor falaival sötéten bámul rám. Tán meg is kérdezné tőlem, ha szólni tudna: ily későn miért jársz? Vájjon mit felelnék rá ? . . . Belépek a folyosóra s lépteim nyomán zaj kél, de amint betérek, elvész és csend lesz. Ágyam hivogatólag int. Lefekszem újra, de cigarettára gyújtok elébb. A gyufa fellobbanó lángjánál egy percre halvány fényben ül a kis szoba. A bútorok ezt közönyösen veszik; megszokták, ha valaki zavarja álmaikat. Egy ébren alvó beteg felnyitja szemeit, majd rögtön jobb oldalára fordul s újra kezdi álmait, az éjjel — ki tudja már hányadszor... A szivarka pedig már fogy, fogy minden szippantás után, mint az ember élet-ideje a sorvasztó kór íoga nyomán . . . Lassan hüvelyéig ég, a hamutartóba dobom, de félreesik. Maradék tüze szétfreccsent a padlón . . . Száz sziporka pislákol egy ideig és egymás után hamu lesz, csak kettő nyújtja életét s mint két tüzes szem világít felém; s beszél: Én a nagy nap ivadéka vagyok; égetek, bár most nem lángolok; de tűz vagyok . . . Minden nap más az alakom. Ma fegyvercső végén, holnap ágyutorkán jelenek meg s taszítom feléd a gyötrelemtől szabadító halált ... Ha jó kedvem van, ércet olvasztok, ha rossz, szelet csapok s falun, városon, országhatárokon nyargalok végig, rohanok keresztül. A fenyegető rém behunyta szemeit. Sötét van újra. Álmatlan szemem a sötétben keres újra valamit, amivel a társalgást tovább viheti. A hold ragyogóbban ontja ezüstös fényét s ablakomra veti. A lágy, selymes sugárkéve szemeimet (keresi s mint a csintalan leány tekintete, játszik velem. . . . Feledem, hogy hol vagyok s egy percre boldognak érzem magam. Behunyom szemeim, de újra felnyitom ... Az ábrándos idők elmultak, mint a hajnal, 'mit a felkelő nap elriaszt ... Az éji vándor lehajló sugaraiból az utolsókat bocsátja ablakomon át, hogy szemembe kacagjon s könnyű szárnyain eltűnjön előlem. Nagy némaság! Éji gondolataim futnak végig agyamon. Próbálok semmire sem gondolni s úgy nyugodni. Forgolódom. Szomszédom felébred újra s nagyot ásít; ez ragadós — meglep engem; is . . . A sötétbe bámulok. Egy messze vidék hatalmas, komoly épülete tűnik elém, ahol annyi — hozzám hasonló egészségre vár... Szemem lecsukódik ... A mult emlékeit egybetűzöm a jövő terveivel s boldog, nyugalmas álmokat szövök . . . Az éj azonban tovább mesél . . . Csertői' Felhívás előfizetésre. A Pápa és Vidéke alapítása óta elmúlt kilenc esztendő'. Nehéz küzdelem között elérte tizedik évfolyamát a Pápa és Vidéke, melynek születésétől kezdve az volt a célja, hogy a szépirodalmi, társadalmi és gazdasági élet minden ágán keresztül átvigye a kathoükus szellemet az olvasók szívébe. A kathoükus egyesülés és összetartás megerősítette a lapot küzdelmeiben, melyekben immár részt vesznek mindazok, kiket annak előtte bizonyos válaszfalak elkülönítettek egymástól. A régi nyomokon fogunk haladni ezentúl is. Hogy ezt anyagi gondoktól mentesen tehessük: szükségünk van régi, hű előfizetőink további kitartására és támogatására, de szükségünk a világháború mindent felforgató viharában megfogyatkozott előfizetőink pótlására is annál inkább, mert a régi előfizetési árak és a megnövekedett kiadások mellett csak is így állíthatjuk elő lapunkat a kezdet óta megtartott 8 oldalos terjedelemben. Lapunkra az év bármely hetében lehet előfizetni, miután úgy régi, mint új előfizetőink egy-egy negyedévi előfizetési összegére 13—13 lapszámot küldünk a kivánt címre. Tisztelettel kérünk mindenkit, hogy az alábbi táblázatban foglalt díjszabás mellett lapunkra mielőbb előfizetni szíveskedjék. Egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K, egyes lappéldány ára 26 fill. (Tanítóknak 33% engedmény). Egyéb tudnivaló lapunk homlokzatán 1 Kiváló tisztelettel a Pápa és Vidéke szerkesztősége és kiadóhivatala. hírek. Nyilvános gyűjtés. Sok szomorú tragédiát halmoz föl a háború. De talán azok a jeltelen sírok sem takarnak oly megrendítő tragédiákat, mint az örökre lecsukódott szempillák, amelyek mögé sohasem furakodik többé napsugár . . . Megérezte ezt a társadalom: mindenünnen hordja össze filléreit, hogy a szerencsétlen vak katonákon amennyit tud enyhítsen. Városunkban a jótékony Nőegyesület ma rendez elsősorban erre a célra, másodsorban a helybeli szegények javára nyilvános gyűjtést. Úgy hisszük könnyű lesz a gyűjtés: kemény szívnek kell lennie, amely erre a célra nem tud legalább egy-két fillért áldozni. Kedves olvasóink meleg szeretetébe ajánljuk azokat, akik szernök világát áldozták mindnyájunk közös ügyeért. Fényt nem látnak, érezzék legalább a feléjölc sugárzó meleget .. . — — Az Új prior. Hiebsch Dezső, az irgalniasrendháznak még a mult év nyarán megválasztott perjele tegnapelőtt pénteken érkezett Pápára s foglalta el új hivatalát. Született Vácon 1869 április 5.-én, az Irgalmasrend kötelékébe lépett 1887 január 19.-én, gyógyszerészi oklevelet a budapesti egyetemen 1899-ben kapott. A rend több gyógyszertárának gondnoka, legutóbb pedig a kismartoni rendház főnöke volt. Üdvözöljük az új perjelt városunk íalai között, kivánva neki, hogy rendje érdekében kifejtendő munkásságát sok-sok siker koronázza! — Keresztjáró körmenetek. A keresztjáró napok körmenetein idén annyiból lesz változás Pápán, hogy kedden, május 11-én nem a szentferencrendiek templomába, melyet tudvalevőleg renoválnak, hanem a Kálvária-templomba vezetik a körmenetet. Első nap — régi szokás szerint — a bencések templomába, harmadnap pedig az Annakápolnába mennek. — Floriánnap. Még a régi céhrendszerből maradt lenn az a kegyeletes szokás, hogy a fazekasok május 4.-én, szt. Flórián vértanú, védőszentjük emlékünnepén misét szolgáltatnak s azon testületileg részt vesznek. A mise a plébániai főtemplomban délelőtt 9 órakor lesz.
