Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-04-25 / 17. szám

1915 április 3. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. teljesen pártatlanúl kívánjuk és tudjuk szemlélni, hasonlóan a bizalom jegyében vesszük tudomásul. Végtelen örömünkre szolgál nekünk az alispánnak ama kijelentése, hogy Pápa városának igaz, jó barátja, és ugyancsak szép reményekre jogosít bennünket a polgármester ama Ígérete, hogy kiváló gondja lesz a felekezeti béke fenntartása. * * * A két közgyűlés külsó'ségeiről még annyit, hogy az április 20.-i rendkívüli közgyűlésen mintegy 40, a tisztújítón pedig tán 80 képviselő' volt jelen. A tisztújító közgyűlést a városházán kitűzött nemzeti lobogó jelezte. (Erre nézve az a véleményünk, hogy a nemzetiszínű zászló minden városi képviselőtestületi közgyűlés napján díszítheti a városházát, nemcsak választás alkalmából, mert magyar emberek magyar városban magyar törvények korlátai között ha tanácskoznak, bátran tehetik azt a háromszinü nemzeti lobogó dísze mellett és miért nem tudhatná meg erről is a város lakossága, hogy azok a bizalmi férfiai, kiket érdekeinek a védelme végett küldött a tanácsterembe, mikor tanácskoznak a polgárság ügyében és a város érdekében ? A közgyűlések egyébként rövid lefolyásúak voltak. Egy-egy kerek 45 percig tartott. Az április 20.-1 rendkívüli közgyűlés lefolyása ez volt: akkor a sötét lövészárok mélyéből is útra indul egy fáradt sóhaj . . . Tündérszárnyakon repül mind a kettő s egy útra téved szeles, hideg "éjszakában; az út felén adnak találkozót akaratlan. Egymás előtt zárják el az útat, kitérni nem lehet; megnyilik az ajkuk egymás üdvözletére. A sötét, csillagtalan éjben szól az egyik: mivel fáradt kebelből jöttél, s már nem bírod az utat, visszakísérlek én, hogy ki ne mulj, te gondolat. Én selymes ágyból jövék, s erőt viszek téged küldő harcosodnak ... Új kép. Hatalmas kórterem. Pihenő betegek. Az arcokon a nagy küzdelem nyomai. Halvány arcok. Lázas szemek. Csonka lábak és karok s óriási sebek, nyavalyák szomorú harmóniája. Csend. A terem sarkában súlyos betegen fekszik egy fiu. Ágya körül az orvos s ápolónénék figyelnek rá. Arca a kínt tükrözi vissza, de szótlanul, panasz nélkül szenved. Künn múlik a tél. Itt a tavasz újra. Ragyogón süt a nap s jóleső meleget áraszt a földre. O is künn van társaival együtt a levegőn s amint a kis enyhe szellő végigsimul lágyan az arcán, lázas mohósággal szívja be. Minden új előtte. Mintha csak most született volna. Körülötte a lelkeket is ihlet szállja meg. Odább a kórház udvarán gyermekek játszanak s a játékkedv átragad megnyitás. Mészáros Károly, polgármester pont 4 órakor elfoglalja az elnöki széket s mai napra összehívott rendkívüli közgyűlésen megjelent városi képviselőket szívélyesen üdvözölve, a közgyűlést azzal nyitja meg, hogy a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Krausz József N., Saáry Lajos, Kristóffy Gyula, Blazovich Jákó és Sulyok József v. képviselőket. Csoknyay Károly, v. főjegyző felolvasta a legutóbbi közgyűlés jegyzőkönyvét. Napirend előtt. Böhm Samu napirend előtt szót kér és a gabonakivitel ügyében kérdést intéz a tanácshoz: szabad-e burgonyát kiszállítani a városból, vagy sem ? A tanács nevében Szokoly Ignác, v. rendőrkapitány kijelenti, hogy a jelenben érvényben levő rendelet értelmében a burgonyaszállítás Magyarországon hatósági engedéllyel szabad, külföldre ellenben a földmivelésügyi miniszternek esetről-esetre kiadott távirati hozzájárulása nélkül nem adhatnak ki engedélyt. Böhm Samu mielőtt a választ tudomásul venné, utal ama állítólagos visszaélésekre, melyeket gabonakereskedők, kiknek burgonyakereskedésre iparengedélyök nincsen, elkövetnek a burgonyapiacon. Összevásárolják — szerinte — az egész burgonya készletet a leghorribilisebb árakon és a szegény emberek, a város polgárai még drága pénzen sem juthatnak burgonyához, mert a burgonyakereskedők a burgonyát még aznap elszállítják Pápáról. Ha tehát a kivitel szabad, legalább büntessék meg az állítólagos burgonyakereskedőket iparkihágásért, mert burgonyakereskedésre nem szól az iparigazolványuk, — továbbá értesítsék a veszprémi pénzügyigazgatóságot, hogy őket ezen bizonyára rentábilis kereskedés után is adóztassa meg. egyik-másik üdülő harcosra is. A játék már közös. Csigát hajt ostorral baka és a gyermek. Mindenki ifjúnak érzi magát. Az erős katona a háborúban a gyermek tiszta lelkével bir. Aki egyszer golyósivítás közt, nagy harci zajban végzé imáját, mintha tisztítótűzből jönne, békével bevégezni földi pályafutását . . . A halál azonban nemcsak a csatatéren arat. Áldozat bárhol bőven akad . . . Amikor a verőfény a kis ibolya keblét fakadásra bírja, egy katona vergődik a szomorú betegágyon. Kegyetlen álom gyötri szegényt — felvonulnak a mult emlékei . . . Azután utolsót dobban a szív, mint a bányászkalapács a föld titkos mélyében s mint aki munkáját végzé, nyugodni tér — örökre. Ha két szív és lélek e földön egyszer kapcsot talál, nem szakítja azt el semmi, csak a halál. A kapocs titkos sodrony gyanánt érzést érzésre ad át. Békés csendességgel körülfont kis házból egy hófehér lélek a zaj, a lárma, a khaos hónába küldi szívéből sóhaját, — mely száll, repül egy langyos éjszakán, de párjára már csak a másvilágon talál. . . Madarász József. Mészáros Károly polgármester kijelenti, hogy az ügyet kiadja a rendőrkapitánynak. Napirend. A napirend első pontja volt a bizottságok megalakítása. A polgármester felolvasta erre vonatkozólag a tanács javaslatát, melyet a közgyűlés csaknem kivétel nélkül elfogadott, egy-két bizottságba azonban még pótlólag néhány szakembert beválasztott. (Ezen bizottságok címét alább közöljük. Tervbe vettük ugyan a neveket is közölni, de néhány száz névre ma nincs helyünk s ezért az egyes bizottságok címei után csak ama neveket hozzuk, kiket a közgyűlés a tanácsi javaslaton kivül vétetett fel a névsorba. A szerk.) 1. Állandó választmány (Kristóffy Gyula). 2. Pénzügyi bizottság. 3. Jogügyi bizottság. 4. Közegészségügyi bizottság (Wimmer Károly, a r. k. tanítónők, új igazg.) 5. Ipar-, kereskedelmi" és gyárbizottság (Kristóffy Gyula, Kohn József, Sarudy György, Faa Mihály és Besenbach Jenő). 6. Kandidáló bizottság. 7. Árvaszéki kültagok. 8. Építészeti és szépészeti bizottság (Herz Dávid). 9. Közjótékonysági és szegényügyi bizottság (Becsey Ferenc). 10. Mezőgazdasági bizottság (Szakács Dániel). 11. Pénztárvizsgáló bizottság. 12. Vízügyi bizottság (Kristóffy Gyula, Kohn József és Sarudy György) 13. Községi iskolaszék (dr Teli Anasztáz és Marton I. L.). 14. Óvodafelügyelő-bizottság (Blazovich Jákó és Marton Ig. L., izr. hitoktató). 15. Esküdtszéki tagokat összeíró bizottság. 16. Szinügyi bizottság. 17. Hadsegélyző bizottság. 18. Kereskedelmi és iparostanonc-iskolai felügyelő bizottság (dr Teli Anasztáz, Blazovich Jákó és id. Horváth József). 19. Gyermekvédelmi bizottság (Marton I. L.). 20. Villanyfelügyelő bizottság (Blazovich Jákó) 21. Népkonyhafelügyelő bizottság (Mészáros Károly). 22. Húsárakat megállapító bizottság. Ezen utolsó, húsárakat megállapító bizottság tagjainak névsorolvasása után Becsey Ferenc szólásra jelentkezik és maliciózusan megjegyzi, hogy ennek a bizottságnak a létezése tisztán felesleges, miután nem működik. Mert, ha eddig nem működött, vájjon mikor akar? Igaz, hogy nem kérdezik a mészárosok és hentesek a bizottságot, hogy milyen árat óhajt megállapítani, viszont azonban, ha megállapítaná is, ők nem vennék azt figyelembe. Ergo felesleges. Mészáros Károly polgármester felvilágosítja a felszólaló képviselőt arról, hogy ezen bizottságnak, melyet különben is a szervezeti szabályrendelet előír, az a dolga, hogy adandó alkalommal expedienst keressen, javaslatot tegyen a tanácsnak a próbavágatásokra vonatkozólag stb. Végül elnöklő polgármester kijelenti, hogy a bizottságokat még a hét folyamán összehívja alakuló gyűlésre. Ezen a bizottságok a maguk kebeléből választanak elnököt és jegyzőt, kivéve azokat, melyeknél a szervezeti szabályrendelet már hivatalból jelöl ki elnököt, pl. az állandó választmánynak a polgármester hivatalból elnöke, így a villanyfelügyelőbizottságnak is stb. A bizottságok elnökei és jegyzői, amennyiben egyébként nem volnának ezen tisztségük révén, ha egyszersmint városi képviselők is, tagjai az állandó választmánynak.