Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-04-11 / 15. szám

1915 március 7. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3: ressük. Az ilyen ápolónő a betegápolás terén külső -— mondjuk — technikai tudással rendelkezik a hivatás teljes kizárásával. De a technikai tudásnak nincs erkölcsi alapja, mert hiányzik benne a hitből származó szeretet, á'dozatkészség, kitartás és önzetlenség. Annál több a sallang, a csillogás és udvarlás — erkölcsi komolyság és méltóság nélkül. Ha már a beteg testi egészségét visszaadni segítő kötelességteljesítéshez sem elegendő csupán a technikai tudása az ápolónőnek, mennyire kevés ez akkor ama nemes törekvéshez, mely a beteg lelkére van hivatva áldásos és üdvös befolyást gyakorolni! E tekintetben igazán oly ápolónőre van szükség, ki a maga lelki dispoziciója, hajlama alapján meg akarja a beteget s meg is tudja győzni arról, hogy a szenvedés elkerülhetetlen, szükséges és hasznos, s béketűréssel azért kell elviselni, mert következménye a megnyugvás, öröm és megdicsőülés lesz; hogy a halál egy szebb életnek a csiráját hordja magában, hogy a sírgödör nem a végmegsemmisülés helye, hanem az örökkévalóság ajtaja. A beteg a hit vigasztaló szavaitól megerősödve nyugodtabban viseli a reá mért szenvedéseket s hunyja le szemeit a földi élet számára, hogy a szebb és boldogabb öröklétnek lépjen a birtokába. A háború kitörése óta a kórházakban szerzett tapasztalatok eléggé bizonyítják, hogy a sok sallang, póz és farizeizmus mellett van igaz meggyőződés, odaadás és áldozatkészség az ápolónőkben. Igaz, most még kevés ily lelkületű ápolónő van; de épp ezen a hiányon akar segíteni a Budapesten már most is nagy sikerrel működő Szociális valamelyes történeti kapcsolatban álltak a családdal. Ezek a szobrok csak technikájukkal illeszkednek jól be a művészettörténetbe; gondos, remekbe sikerült munkái az ércöntésnek. Azonban lelketlen alkotások; úgy állnak ott a szarkofág körül minden benső kifejezés nélkül kemény páncélöltözetben, mint hogy ha a páncél kiölte volna belőlük a lelket. Kifejezéstelenek és merevek. Van, amelyik arcát is eltakarja a sisakrostéllyal. Kiváltkép a női alakok jelentéktelenek; az alakító-művész minden gondját a nehéz áttört ruhák kitűnő kidolgozására fordította, ahelyett, hogy valami benső életet adott volna alakjainak. Kivételképen csak néhány állószobor sikerült, Chlodwig, Arthur és Theodorich szobra. Az utóbbi kettő Vischer alkotása. Arthur szobra művészi megtestesítése a lovag ideáljának. Testtartásán rettenthetetlen bátorsága, elszántsága tükröződik; keményen szorítja kardját és energikusan fogja pajzsát; mellét büszkén nyomja elő még a kemény páncél alatt is; arca parancsolón int a sisak alól. Ez a lovag a tornák és a viadalok vitéze. Theodorich fáradtan, bánatosan áll mellette; elmereng fájdalmasan maga elé; mintha nehezére esnék a páncél és a viaskodás; magába fordul. Mind a két szobor magas művészi tehetségről tanúskodik; szelMissziótársulat, mely a sokirányú társadalmi tevékenysége mellett legújabban a házi és kórházi betegápolásra is vállalkozott. Felette kívánatos, hogy ez áldásos intézmény, e modern szerzet, a fővárosból a vidékre is terjessze ki működési körét s neveljen a szenvedők részére minél több, jó ápolónőt. s. P. Tábori levél. — Irta: H. I. tart. hadnagy. — 1915. III—23. Kedves Mutterkámék! Egy tegnap történt, 8 hónapos hadban állásunk óta még elő nem fordult eseményt irok le. Kétórás fegyverszünetünk volt. Amint a tavaszi nap elnyalta a méteres havat, s az ádáz csatáknak áldozatai előelőtünedeztek a hullámos harcmezőn, minden törekvésünk odairányult, hogy elszenderűlt bajtársaink hült tetemeit visszaadjuk az anyaföldnek. Nagy gondot adott azonban a holttestek összeszedése, hisz a rajvonalak alig 150 lépésnyire vannak egymástól, s ha valaki csak egy pillanatra is láthatóvá válik, a halál fia. Nappal sebesültvivő járőreinkre össztüzet adtak az oroszok, éjjel meg a folytonos golyózápor tette lehetetlenné elesett lionvédeink összeszedését. Végre elhatároztuk, hogy átirunk az orosz parancsnoksághoz, hogy kegyeletes kötelességünk teljesítésére egyezzék bele 2 órás fegyverszünetbe. (Márc. 22. d. u. 2'20— 420). Megszerkesztettük, de hogy juttassuk át? Parlamentairt küldjünk? hátha lelövik, vagy elfogják, s visszatartják ? Mégis csak abban állapodtunk meg, hogy egy honvéd kezében fehér lobogóval vigye át az iratot... Alig bújik ki azonban honvédünk a lemi életük nem igen illik bele abba az üres társaságba, amelyben állnak. Fegyverzetük díszítése az ércöntő technika remeke. — A szobrok közt ott van Albert magyar király és még néhány a magyar történettel vonatkozásban álló személy. Az ősök fölvonultatása után a panegyris az elhunyt életét festi; a legfényesebb pontokat ragadja meg, az árnyékoldalakra nem mer kiterjeszkedni. Miksa császár sírémlékén ez a feladat jut a szarkofág reliefjeinek. Változatos a tárgya ennek a 24 reliefnek; komoly, harcias jelenetek, várostromok, ütközetek, győzelmi felvonulások közé idyllikus jelenetek sorakoznak : Miksa találkozása lányával, aztán házasságkötések, szövetségkötések vagy épen házasságközvetítés is. Miksa nagy mester volt az ilyetén diplomata fogásokban. Ilyen módon juttatta családját Magyarország trónjára az 1515,-i szerződéssel, mely szerint Miksa unokái és II. Ulászló gyermekei (Mária — II. Lajos; Anna — I. Ferdinánd) házasságra lépnek. Kész volt arra is, hogy ha Ulászló lányát, Annát unokája, Ferdinánd főherceg nem venné nőül, ő, az öregapa fogja a 12 éves lányt nőül venni. (Fraknói: Erdődi Bakócz Tamás, 157. 1.). Ezén a jeleneten kívül, mely a kettős házasságkötést mutatja be (1515, Wien), érdekes futóárokból, már fütyült a golyó a feje körül, ő azonban mit sem törődött vele, s felkapva a fehér zászlót, baljában az átiratot lobogtatva, nyugodtan ment az ellenség felé. Lélekzet-visszafojtva vártuk a fejleményeket — nem lőttek rá többet. Amint az ellenséges rajvonal közelébe ért, elébe szaladt egy muszka, kezet fogott vele, megölelte s szemét bekötvén, vezette tovább. Figyeltünk, néztünk, míg el nem tűntek szemeink elől. Azután az üzenetet vártuk türelmetlenül, mi lesz hát? Kitüztük a vöröskeresztes lobogót, s hozzáfogtunk a halottak összeszedéséhez a fehér zászló védelme alatt. Az oroszok, — felbátorodva —, kiugráltak fedezékeikből, sapkáikat a levegőbe hajigálták s valami előttünk érthetetlen örömujjongás hullámzott végig rajvonalukon. Szegények, tán a béke létrejöttéről, vagy hosszú fegyverszünetről ábrándoztak. Biztatták halottvivőinket: ne féljetek, magyarok! sőt a raj vonaluk közelében fekvő halottainkat közelebb hordták hozzájuk. A csendet és békés munkát, hirtelen shrapnellrobbanás törte meg, az orosz tüzérség) úgy látszik, nem lőn értesítve a fegyverszünetről. Szerencsére kissé hosszú volt a beállítás; ha 5 méterrel rövidebb, úgy drágán fizettük volna meg a fegyverszünetet. Perc mult perc után ... a dombtetőn már készen állott a közös sírhely, peremén nagy íehér lobogót lengetett a szél, a gödör megtelt, sok halott volt. Imát mondtunk felettük, s letakartuk őket az idegen földdel. A kitűzött idő letelt; megjelenik fehér lobogós honvédünk az orosz futóárok szélén s vezetik a mi arcvonalunk felé. Úgy fele utján leveszi az orosz a honvéd szeméről a kötést, kezet fog vele, puskáját jobbjába veszi, s int, hogy mehet. A rajvonalból integetnek a muszkák sapkáikkal, hogy bujjunk már el — vége a barátságnak. Be is bujtunk a fedezékbe, s Székesfehérvár ostroma is. A művész valószínűleg ismerte a magyar várépítés stílusát, mert a vártornyok tipikusan magyar jellegűek. Miksának ez a vállalkozása azonban, mint ismeretes, nem volt valami dicsőséges és a magyar koronát se tudta neki biztosítani Ulászlóval szemben. — Egy két kivétellel a reliefek elsőrangú munkák. Thorwaldsen el nem ért tökéletességű mesterműveknek tartotta őket. Az egyes jelenetek kidolgozása végtelenül finom és aprólékos. Colins nagy tömegeket vonultat fel; de a reliefplasztikára ebből háramló nagy nehézséggel virtuozitással küzd meg; az alakok elhelyezésében nem sematikus: reliefplasztikája szabad, lestői, nem kötött; közelebb áll a festői-, mint a szobrász-stilushoz. Nagy mozgékonyság vonul végig az egyes jeleneteken; kompozíciójuk kitűnő, a nagy tömegekben is meg tudja jelölni a központot. A jeleneteket festői távlattal állítja be a térbe; a technikai nehézségekkei itt is legtöbbször szerencsés kézzel bánik el. Egyik-másik domborművén mégis érezhető, hogy a szobrászatnak ez az átcsapása a festészetbe nem egészen korrekt. Miksa életének nevezetesebb mozzanatai az uralkodó személyes nagyságát akarják kifejezésre juttatni. A panegyris azonban ezzel nem fejeződik be; ezután következik még az