Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-03-08 / 10. szám

1914 március 8. PAPA ES VIDEKE 3. Mindenütt ott volt ő felhúzott tegezével, ahol a hamisság, a képmutatás, a nagyképüsködés, az üresfejüség, a kérkedés jelentkezett és mint egy második Teli Vilmos, elröpített nyila mindig és mindenütt talált! Hamis babérokat tépett le az arra méltatlan fejekről', álarcokat rántott le eltakart, kendőzött, rút arcokról, kétes és hamis sikereket semmisített meg kinos leleplezéseivel! Nem tudott hallgatni, ahol bajt vett észre az ő éles szeme, mert becsületes lelke a bűnnel nem tudott megalkudni soha; kiáltott, de oly rémes erővel, hogy a bűnösök feljajdultak szavainak súlya alatt, vagy megszégyenülve szaladtak szét rejtekükbe. Persze, aki kilép a harcmezőre, sebeket kap és ellenségeket szerez magának! 0, a magyar katolicizmus erős bajnoka, megsebezhetetlen volt; páncélja a becsületesség volt, mely őt egész testében bevonta. Csak ellenségei voltak, meg rosszakarói, de az a tiszta, szenytelen lelkiismeret csak mosolygott az ellenfelek gyáva erőlködésein! Szókimondásával csak magának volt kerékkötője, mert mig nálánál sokkalta kisebb emberek vigan emelkedtek a dicsőség létráján fölfelé, addig ő maradt közönséges tanár. De megválasztották olyan helyeken, hol nem a pénz hull a kitüntetett ölébe, hanem annál sokkal értékesebb, erkölcsi dicsőség a jutalom. Természetesen ezek a kitüntetesek csak új terheket róttak az ő vállaira, melyekből nem rakott le mégsem egyet sem a haláláig. Azt lehet mondani, hogy a halál vette, úgy csavarta ki kezéből a tollat a 36 éves férfinak, hogy hagyja tel a harcot. Mindenki tudta, érezte, hogy ő több volt, mint amilyen helyet elfoglalt a valóságban. Csakhogy elég gyakori az életben az a keserű feleszmélés, hogy akkor tudjuk meg, hogy mink volt, mikor már nincs! No de ővele nem így volt, mert ő róla tudtuk, hogy ki volt, minő tettek fűződtek nevéhez; csak a hivatalos világ elismerése maradt el. De ez sem őt, sem minket nem keserített kifelé rohantában a harmadikat. Ordított szegény, de nem volt irgalom. S porba hullott a kenyér . . . — Én sirtam. Sirattam a megvert fiút, pedig nem az fájt olyan nagyon. Akkor nem tudtam mi fáj, miért sirok. Csak sirtam. Most tudom, hogy azzal a porba hullott kenyérrel porba hullott lelkemnek nagyon sok idealizmusa. S most ezt siratom. Mert mindig azt hallottam: a kenyér Isten legnagyobb ajándéka. Ha leejtjük a földre, meg kell csókolni. Ugy-e mennyi idealizmus, nemesség szorult abba az egy csókba? S most a tót fiú kezéből apám verte a porba a kenyeret és senki sem csókolta meg. — S most mondja-e még, hogy pesszimista vagyok? Látja-e, mit vesztettem én azon a délutánon ? . . Különben jó éjszakát. Ön ezt nem láthatja. Ön nem élte át az előzményeket sem, meg ezt sem. Felejtsen el... Én nem válaszoltam kérdéseire. Csak kezet fogtam vele s lakásomra mentem. De a porba hullott és meg nem csókolt kenyér meséjét soha sem feledtem el. Ele. el, hiszen jól tudjuk mindannyian, hogy az életben igen sokszor nem az érdemet jutalmazzák, hanem azt, ki tud minél nyájasabb képet vágni fölielé a Napokra, kik sugarukat szétszórják az alacsony páriákra; ki tud mélyebb meghajtást tenni a társadalom istenei előtt; ki tudja meggyőződéses elveit minél rútabbul faképnél hagyni. De hála a megboldogult nemes jellemének, ő nem ilyen volt; azért érezte mindenki, jóbarát, ellenség egyaránt, hogy vele markansvonásu nagy ember szállt a sírba! Temetése egy dicsőséges halotti menet volt, melyben eltemetnek, megsiratnak egy elköltözött embert, — amint ez naponkint ezerszer ismétlődik meg az életben — de dicsőséggel, hódolattal ünnepelik az elhunyt ragyogó jellemét, hátrahagyott tündöklő nevét! Igazán nem tudom, melyik bársonyszéknek kellene megürülni, a közélet melyikoszlopának kellene kidőlni, hogy a gyász oly kifejező, oly őszinte legyen, mint ennek az egyszerű tanár és iró temetésekor. Nem volt azon póz, üres szemfényvesztés semmi; csupa őszinteség! A Balaton egyik szögletében van egy kis város, annak temetőjében barangoltam egyszer. Egy sírkőre akadtam, melyen egy megtört szivü anya imigyen vigasztalja magát elhunyt leánya elvesztése : fölött: Nem halt ő meg, csak elköltözött, Mert halott csak az, akit elfeledtek! Igen, nem halt meg ő sem, csak elI költözött, csak pihenni tért a sok munka után, de a szelleme itt él közöttünk, nézi a harcot, mint vívják azt az ő gárdistái; néha közéjük vegyül és lelkesít, ha lankadnak vitézei; kihűlt hamvai is itt vannak velünk: a szelid béke és a mi szeretetünk őrködik j felettük. Dr. Vid Jeromos. Szabályrendelet a piaci rendtartásról Pápa város területén. 1. §. A piacok helyét a városi tanács, az egyes elárusító helyeket pedig a rendőrkapitány jelöli ki. A sátorok sorrendjének megállapítása, valamint az e tárgyban felmerülő vitás kérdésekben elsőfokulag a rendőrkapitány, másodfokulag az alispán illetékes. Fellebbvitel tekintetében az 1901-ik évi 20. t.-c. rendelkezései mérvadók. Az iparcikkek elárusítására kijelölt helyeken az iparosok sátrai a következő sorrendben helyezendők el: 1. első helyen a helybeli iparosok; 2. ezek után a pápai járás községeinek iparosai; 3. ezek után r. t. Veszprém város iparosai; 4. ezek után a vármegye többi járásának iparosai; 5. végül az idegen törvényhatóságok területéről érkező iparosok. A jelen §-ban megállapított sorrenden belül az iparosok az ipariga/.olványok kelte alapján meghatározandó sorrendben helyeztetnek el olyképen, hogy első helyre a legrégebben kelt iparigazolvánnyal biró iparos sátora állítandó. Iparüzletnek családtag általi öröklése esetén, habár a családtag vagy üzletvezetőnek az 1884-ik évi 17. t.-c. 40. és 41. §-ai értelmében megszerzendő iparigazolványa ujabb keletű is, az üzlet régi helye megtartható. Az egynemű árucikkek részére a piacokon egy csoportban jelölendők ki a sátorhelyek. Akik többféle iparághoz tartozó cikkek együttes darusításával foglalkoznak (pl. szűcsök, kik kalapot is árusítanak), azok azon iparosok csoportjában kötelesek helyet foglalni, akik oly iparcikkeket árusítanak, melyek az ő főüzletágukhoz tartoznak. 2. §. Ugyanazon iparos csak egy helyen árulhat, tehát két vagy több sátor felállítása tilos. 3. §. Az ez után sorrendre nyert jog, az öröklés esetet kivéve, másra át nem ruházható. 4. §. A vásári napok megfelelő módon közhírré teendők. Az eladási idő az összes árucikkekre nézve, naponként reggel 7 órától délután 4 óráig állapíttatik meg. A sátrak akként állítandók fel, hogy ugyanazon iparral foglalkozók sátrai egymás mellett, esetleg egymással szemben, közben közlekedésre alkalmas tér fenhagyásávál helyeztessenek el. Nem ugyanazon iparral foglalkozók sátrai között a közlekedésre legalább 4 méter széles üres teret kell hagyni. Vasárnapokon, Szt. István-napján és egyéb ünnepnapokon az élelmiszerek eladása csak délelőtt 10 óráig engedélyeztetik. 5. §. Országos vásárok alatt az eladási idő reggel 6 órától este 5 óráig tart. 6. §. Élelmiszereket elárusítók tartoznak tűrni, hogy áruikat a rendőrkapitányság orvosrendőrileg megvizsgáltathassa. 7. §. A zöldségnek, baromfinak, tojásnak, tejnek, túrónak, vajnak, burgonyának, gyümölcsnek, hüvelyes veteményeknek, s eféléknek kicsinyben ismét eladásával foglalkozóknak (kofának) Pápa r. t. város területén május 1-től szeptember 30-ig reggeli 8 óráig, október hó 1-től április 30-ig délelőtt 9 óráig, országos vásárok alkalmával pedig délelőtt 8 óráig a fentemlített árucikkekből egy napi szükségletüket meghaladó mennyiségen felül vásárolniok nem szabad. A megengedett időben is csak a piacon vásárolhatnak. 8. §. A vásárra hozott áruknak a vásártéren kivül való áruba bocsátása, valamint a vásárra jövőknek vásárlási célból való megállítása büntetés terhe mellett tilos. 9. §. Aki valamely árú felett alkuba áll, mindaddig mig az alku tárgyát ott nem hagyta, előjoggal bir, miből folyólag tilos két fél közti alku alatt egy harmadiknak közbe igérni. 10. §. Botrányt okozó perlekedés, káromkodás, valamint jogosan elfoglalt piaci helyekről valakinek erőszakos kiszorítása vagy az alku tárgyát képező árucikknek más kezéből való erőszakos kivétele tilos. 11. §. A helypénz. a) csakis a vásártéren való tényleges helyfoglalás alapján szedhető; b) a helypénzszedő a fizetett helypénz