Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)
1914-12-25 / 52. szám
4. PAPA ES VIDEKE. 1914 november 22. betoppan hozzájuk. Hogyan terjeszti majd apró kacsóit nagyapja felé az a kisbaba, aki gügyögésével földi paradicsommá tudja varázsolni a házi tűzhelyet. Mit szól majd a fia felesége?... Úri származású, dehogy engedne magának kezet csókolni tőle . . . Édes álmodozásban kábult, lázas fejjel haladt tovább, amerre az utcai járókelők igazították. Már látta is a házat a sarkon: két ablakán kiszűrődik a világosság, talán a karácsonyfa apró gyertyái is lobognak már! Minden erejét összeszedve rohant az ablak alá; a függöny kis hasadékán bepillanthatott. a tágas asztalnál együtt ült a kis család. Lajos, az ő fia épen az utolsó gyertyát gyújtotta meg; a széken mosolygó, fehérarcú asszonyka ült s két karjával a babát tartotta vissza, hogy a fa tetejébe ne röpülhessen a szárnyas angyal mellé. Kerekes András csak nézte, nézte; addig bámult a kedves jelenetre, mig azon vette észre magát, hogy semmit sem lát: szemét elfutotta a könny, sirt a boldogságtól. — Majd a kapuhoz vánszorgott, becsöngetett. A szive oly hangosan dobogott, mikor a léptek csoszogását hallotta a kapu mögött. Talán a fia, talán a menye jön elébe; mit is mondjon nekik először?... A kapu megnyílt s egy cselédfej bukkant ki rajta. — Csavargóknak nincs itt szállás! És nagy mérgesen becsapta az ajtót az ámuló ember előtt. Egy tompa zuhanás volt rá a válasz, aztán minden elcsendesült. Odabenn vigan folyt a beszélgetés; senki sem gondolt az öregre, ki olyan kedves meglepetést akart készíteni a fia családjának . . . • • • Reggel m dg egye hulltak a pelyhek; miért? hisz' a kis Jézus alászállt már a földre . . . Utat mutattak a megfagyott öreg égbe szálló lelkének ... A kis család könynyezve állta körül az ágyat; sirattak valakit, aki látatlanul is annyira szerette mindnyájukat. Lajos pedig megfogta a felesége karját s összeszorított ajakkal, suttogó hangon csak annyit mondott neki: Édesem! ez az én apám . . . csókold meg a kezét, mert néked is atyád ... A fehérarcú asszony a rongyosrüháju földmives fölé hajolt; megfogta a munkától kérges, meggémberedett kezét s minden iszonyat uélkül csókot lehelt reá. Szegény Kerekes András már a kezét sem tudta előle visszahúzni . . . Tomor Árkád. IRODALOM. Szent Ferenc Hírnöke. Szent Ferenc harmadik rendjének lapja a katholikus valláserkölcsi és társadalmi élet ápolására. — Szerkeszti és kiadja: Tréfán Leonárd Ferencrendi áldözópap Kolozsvár. Decemberi száma gazdag, rendkívül érdekes karácsonyi melléklettel jelent meg. Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. (Me'gjelen havonként kétszer: 5-ikén és 20-ikán. Évi ára 12 korona. Budapest, VIII., Horánszky-utca 20. sz.) — Legújabb karácsonyi száma most jelent meg s bő terjedelmével — a rendesnek csaknem "kétszerese — valamint gazdag és érdekes tartalmával kiválóan magára vonja a figyelmet. Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal. HiREK. Keleten, nyugaton. Szúk marokkal mér nekem a világ. Leülök íróasztalomhoz,, kinézek ablakomon s a világból olyan keveset látok. Néhány ház tetejét, kormos kéményeket s telefonhálózatot. S mindig csak lenyugvó napot. Ugy-e nem sok mindez? Nem is a szük ablakkeretből látom, amit mégis látok, hanem a nyugvó nap mesél nekem, mint egykor a dajkám, ha aludni tértem. Megkérdeztem a hunyó naptól, miért oly véres. S szomorúan, irtózattal felelte, hogy azért, mert reggel is, este is közel van a földhöz. Keleten, nyugaton, amikor beborul vagy felemelkedik, vér fecskendez fel rá. S nem tudja letörölni. Kendője, a köd, a felhő, vérben úszik. Éjjel ez is a földre lapul s véres cafatokba szaggatják a földön. Piros lesz. Rongyos lesz. Keleten, nyugaton. Minél jobban törülközne bele a nap, annál véresebb lenne. A nap arca is, meg a felhő, a pára is. S borzalmas a reggel keleten, borzalmas az este nyugaton. Fecseg a sok vér a magasba. Véres hab torlódik hab hátán. Mindig magasabbra, mígnem eléri az eget. S ott hullámzó vérré gyülemlik össze. A hullámtaraj hullámtarajakat követ s emelkednek az égen mindig magasabbra. Keleten, nyugaton. S véres karok, izzó kardok, tüzes robbanások tükröznek a vérhullámokban. — Látott karácsonyfát, karácsonyi örömöt. De piros volt a karácsonyi gyertya lángja, fekete posztó vonta be aranyfüst helyett a diót s az almát. A gyermekek szemében ijedtség fészkelt ideges remegéssel s az anyák rebbenő szempillákkal néztek az ajtók felé. A kis Jézuskát várják s félnek, hogy az is piros ruhában lép közéjük fehér helyett. Vagy épen feketében. Oh, de rettenetes volna, ha még O is! S a várakozásban térdre borulnak s fekete dióra, piros gyertyalángra nézve halkan imádkoznak a fehér Jézuskához valakiért, aki oly messze jár s vérben annyi veszedelem közt él. Keleten, nyugaton! S mesélt a húnyó nap, mint egykor a dajkám borzalmas meséket. S mind karácsony este. Gyermekkori féfések. remegések, soha át nem élt ijedések futnak keleten, nyugaton vörös vérhullámok fölött a fehér Jézushoz. Most, karácsony este. (I. e.) Lapunk kedves olvasóinak és t. munkatársainknak lelkünk mélyéből kívánunk örömteljes karáesonyl ünnepeket! Legyen mindnyájunkkal a kicsi Jézus szeretete! — Személyi hir. Dr Vértesy Gyula kir. tanfelügyelőnk az elmúlt héten hivatalos elfoglaltságban városunkban tartózkodott. — Dr Luttor Ferenc — theológiai tanár. Bíboros megyéspüspökünk dr Luttor Ferenc püspöki könyvtárost, volt pápai káplánt s kedves ismerősünket a veszprémi püspöki liceumban az erkölcstan és lelkipásztorkodás tanárává s egyúttal papneveidei tanulmányi felügyelővé nevezte ki. — Karácsonyi istentiszteletek. Karácsony mindkét ünnepén Kriszt Jenő esp.-plébános mondja az asszisztenciás ünnepélyes nagymisét. Karácsony első napján a szentbeszédet is ő mondja, másnapján, Szent István vértanú ünnepén, a főtemplom búcsújának napján, Németh Imre káplán, vasárnap Tomor Árkád bencés tanár fog prédikálni. D. u. 3 órakor mindkét ünnepen vesperás, este 6 órakor háborús litánia lesz. — Hálaadó istentisztelet. Az ó-év utolsó napján, Szilveszterkor a plébánia főtemplomban este 6 órakor szentbeszéd és hálaadó istentisztelet lesz. — Új plébános. A lovászpatonai plébániajavadalmat Nagy Jenő tótvázsonyi lelkész nyerte el. Krizsek Alajos lovászpatonai lelkész pedig a szentkirályszabadjai plébánia vezetésével bízatott meg. — Az új győri püspök eskütétele. Fetser Antal dr, az új győri püspök kedden délelőtt 11 órakor a király előtt letettea hivatalos esküt. Eskü után a király: az új püspököt külön kihallgatáson fogadta. — Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Gergely Ferenc pápai református elemi népiskolai tanítót a pápai rn. kir. áll. elemi iskolai tanítóképző-intézethez a X. fizetési osztályba gyakorló iskolai tanítóvá nevezte ki. — Kinevezések huszárezredünknél, A király verbói Szluha Imre, Barthodeiszky Gyula és:"Ángyán Béla 7. honvédhuszárezredbeli tart. hadnagyokat november 1-i ranggal tart. főhadnagyokká nevezte ki. — Karácsonyi előadás a Katholikus Munkásnőegryletben. Kitűnően sikerült karácsonyi előadást rendezett a Kath. Munkásnőegyesület mult vasárnap este 6 órakor a belvárosi elemi fiúiskola tornatermében, melyet zsúfolásig megtöltött az érdeklődők sokasága. Először tán Mátray Guidó bencés tanár, egyesületi elnök beszédéről kell megemlékeznünk. Mátray a tőle megszokott szónoki tehetséggel, tűzzel ecsetelte a karácsonyi ünnep szépségét és fontosságát. Volt a programmban két szavalat Nagy Ilonka (Nővér) és Frisch Juliska (Az árva karácsonya), melyek nagy fokban emelték az ünnepély fényét. Az ügyesen és Ízlésesen készült ruhákban előadott karácsonyi színdarab (Betlehemi asszonyok) nagy hatást ért el. Minden egyes szereplő a tőle telhető legjobb alakítást nyújtotta. A színdarab sikere Mayer Istvánné egyleti elnöknő gondos, lelkiismeretes munkájának az eredménye. Az előadás alkalmával előforduló karácsonyi énekeket az egyesület énekkara énekelte 2 hangon, melyeket Kecskés Lajos, lapunk felelős szerkesztője tanított be s kísért harmóniumon. A színdarabot a szereplőkből alakított élőkép fejezte be. A programm befejezése után Mátray Guidó elnök lépett a pódiumra s hálás szívvel mondott köszönetet mindazoknak, kik ez ünnepély sikeréhez hozzájárultak. Kedden d. u. 4 órakor kizárólag sebesültek részére újból megismételték az egész. ünnepséget, mely alkalommal az elnök újból gyönyörű beszédet mondott, ezúttal a sebesültekhez s a programm Szekeres László főgimn. tanuló ügyes szavalatával gazdagabb lett. A kitűnően sikerült ünnepség a Hymnusz eléneklésével ért véget.