Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)
1914-12-13 / 50. szám
4. PAPA ES VIDEKE. 1914 november 22. szabad annak idején megfeledkezni. Gondoljuk meg azt, hogy a termények ára mily magas. Ezek a magas árak jövőben is megmaradnak. Ha már most valaki elfelejt biztosítani és termését elveri a jég, könnyen kiteszi magát annak a veszedelemnek, hogy nem lesz mit ennie, de legkivált nem lesz mivel törleszteni a földbirtokon levő terheket, holott, különösen a jelzálogoskölcsönök kamatainak és tőkerészleteinek törlesztését még a moratoriumrendelet is kiveszi ama követelések közül, amelyeket nem okvetlenül kell megfizetni a háború tartama alatt. Elsőrangú érdeke tehát a gazdaközönségnek, hogy a biztosítási ügyeleteit megújítani el ne mulassza, de nincs is oka, hogy a tüz- és jégbiztosítást elhanyagolja, hiszen főleg az altruisztikus alapon álló biztosító intézmények, köztük elsősorban a Gazdák Biztosító Szövetkezete, a biztosítási díjat nem emelték és nem gördítenek semmi akadályt a kártérítési összegek kifizetése elé sem. Meg van tehát a teljes biztonság, hogy az, aki kárt szenvedett, az a kártérítést nemcsak kellő időben, de okvetlenül meg is fogja kapni. A szövetkezeti intézményeknél ez a biztosítás jóval nagyobb, mint más biztosító társulatoknál. Emlékezhetünk reá, hogy különösen a külföldi biztosító társaságok, amelyek sippal, dobbal és nagy reklámmal dolgoztak nálunk, milyen sietve vonultak ki az országból a háború kitörésekor, megszűntnek tekintettek minden biztosítási ügyletet. Ekkor tünt ki csak igazán, hogy mennyire jobb a hazait pártolni, a hazai intézményeket s azok iránt bizalommal lenni, nem pedig az idegenek iránt. A szövetkezeti biztosító intézeteknél kettős a biztonság, még az esetben is, ha jelentékeny tartalékjai elvesznének, a kölcsönösség, amely a biztosító felek között fennáll, lehetővé teszi azt, hogy minden fél, aki kárt szenvedett, hozzá jusson a kártérítési összeghez. mindig enyhítő balzsnma a fájdalomnak. Hisszük, hogy az áldozatkész társadalom szive megdobban és a szeretet adományával hozzájárul azon nemes cél megvalósításához, hogy beteg katonáinknak karácsonyi ajándékkal kedveskedjünk. Hogy az ajándékozásban bizonyos egyöntetűség legyen és a sebesült katonák közül senki ki ne maradjon, arra kérjük a szives adakozókat, hogy pénzbeli adományaikat Karlovitz Adolfné úrnőhöz f. hó 13-ig küldeni szíveskedjenek; a természetbeli adományokat pedig (kalács, alma, dió, cukorka, cigaretta, szivar, teasütemény) elfogadja a jótékony egyletek bizottsága a református főgimnázium dísztermében f. hó 20-tól 24-ig, naponként délelőtt 10 órától délután 6 óráig. Az a tudat, hogy áldozatkészségünkkel azoknak szerzünk örömet, akik legjobban megérdemlik, legszebb jutalma lesz a jócselekedetnek. Isten velünk: a pápai jótékony egyletek és körök bizottsága. IRODALOM. Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. (Megjelen havonként kétszer: 5-ikén és 20-ikán. Évi ára 12 korona. Budapest, VIII , Horánszky-utca 20. sz.) — December 5-iki száma most jelent meg gazdag és változatos tartalommal. Mária-Kongregáció. Hitbuzgalmi képes havi folyóirat. Szerkeszti Bangha Béla S. J. (Megjelen havonként egyszer). Előfizetési ára: tömegesen rendelve (20 példány) egy évfolyam 1 korona, külön rendelve 2 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Mária-u. 25. — Decemberi száma most jelent meg gazdag és változatos tartalommal. Bernardinus a kath. egyházi szónoklat szolgálatában. Most megjelent decemberi száma tizenegy gyönyörű szentbeszédet tartalmaz. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár (Ferenciek kolostora). HIRER. Kérelem a nemes szivü közönséghez. Azon hazafias áldozatkészség, melyet ^társadalmunk minden rétege hadbavonult és megsebesült katonáink iránt tanúsított, arra bátorítja a pápai jótékony egyletek és körökbizottságát, hogy a szeretet nevében kérelmével a jószivü közönséghez forduljon. Közeledik karácsony, a szeretet ünnepe, amelyen az irgalmas szivek mindig iparkodnak letörülni a fájdalom könnyeit és enyhíteni a szenvedők keserveit. Ha van, aki rászorul a szeretet melegére és a jószivek irgalmára, elsősorban sebesült katonáink azok, akik távol családi otthonuktól körünkben töltik el a karácsonyi ünnepeket. Nemcsak a hazafias kötelesség, hanem elsősorban a szeretet ösztönözzön bennünket arra, hogy a hazáért szenvedő hőseinknek tehetségünk szerint kellemessé tegyük az ünnepet és felejtessük a családi otthontól való távollét keserű érzelmét. A szeretet bármi formában nyilvánul, — Harangoznak. — Mély zengéssel lengtek a harangok. A nagy levegőég minden dobbanásra megrezzent, felhördült, mint az emberiség nagy ágyúk dörrenésére. S halomba hullottak a finom szellőjáratok, összekeveredtek a csöndes, szelid boldogságok. Rezegtek az ablakok, visszhangzott az utca. Az emberek alig értették egymás szavát. Az ének tarkázta csak a nagy harangzúggást. Mert sötét este egyhangúsága volt tnár, mert egyforma zaj töltött be mindent, mert minden ember kezében a tornyok alatt fáklya égett s örömtűz szemében, hősi dal az ajkon. Csak az ének hullámzása változott. Valahonnan, a folyón túlról átszakadó ágyúszó a viz szinén keveredett a harangzúggással. Valahonnan, a folyó partján kelt sóhaj és hörgés a viz szinén találkozott a hősi öröménekkel. S a viz fölött összeölelkeztek a harangszó és ágyúdörgés, a sóhaj és az ének. Birokra keltek s erőtlenül hulltak a viz színére. Elhalón sodorta e) őket a viz. S a viz felülete szomorún vetett íekete hullámkarikákat. Ezerlelkü, hosszú, fekete kigyó .ezer lelke hallgatta a harangzúgást. Csodálkozó lámpák nézték templomokban a fényes oltárok örömét. S köd borult az ezer lélek szomorú szemére. S köd borult a csodálkozó lámpák fényes gömbjére. S szomorú lett az is. Aztán elment az ezerlelkü, hosszú, fekete kigyó kórházak falához, bekúszott ajtain s minden fehér ágyra, vánkosra, rátett egyegy ködös szemű lelket. Aztán lehunyták szemüket a lámpák s lecsukott pilláikra az emberi pára könnyet lopott. Mindenkinek mást mondott a harangszó. Élőkre ráharangozta az örömöt, a jelent. Sebesültek elé üdvözletként szállott, a halottak után mint bús, zokogó búcsúszó. Baráti kézszorítás, homlokcsók, gyászinduló. Élők tüzet hordoztak, szívük tüzét tenyerükben büszkén lobogtatták. Sebesültek kezüket sebeikre szorítva védték a tüzet, hogy ki ne szökhessen, el ne aludhasson. Holtaktól kialudt tüzek búcsúztak, hideg ajakkal, fekete s nem parázsló szemekkel. S az élők harangszó dallamára léptek s énekeltek, sebesültek harangszó dallamára néztek s sóhajtottak. Kinn a fekete éjben pedig, mozdulatlan testek fölött, a gyász virrasztott. Letérdelt sorban külön minden halott mellé s halkan imádkozott harangszó dallamára. Hiszen az emberek harangoztak. (1. e.) Dr Andor György. Nagy gyásza van a magyar kath. egyháznak: Dr Andor György pápai praelátus, esztergomi főszékesegyházi kanonok, miniszteri tanácsos, a vallásés közoktatásügyi minisztérium I. ügyosztályának főnöke, mult vasárnap este 10 órakor 47 éves korában budai lakásán meghalt. — Az elhunyt Rómában végezte tanulmányait. 1891-ben szentelték pappá. A következő évben az esztergomi papnevelő intézet tanárává, később tanulmányi felügyelőjévé nevezték ki, majd primási szertartó, titkár, irodaigazgató, 1906-ban pedig esztergomi kanonok lett. Mikor 1911-ben Várady L. Árpád elfoglalta a győri püspöki széket, helyébe a kultuszminisztérium egyházi tanácsosává Andor Györgyöt nevezték ki miniszteri tanácsosi ranggal, amely állását haláláig kiváló tudással és tapintattal töltötte be. Az utóbbi időben vesebaj kínozta és döntötte korai sírba. — Részvétünk. Városunk kedves ismerősét, a mezőkövesdi matyók karnagyát: Gaál Istvánt szomorú veszteség érte feleségének nov. 30.-án történt elhunytával. Fájdalmában nemcsak kiterjedt rokonsága, hanem mi is együtt érzünk vele. Gaál István e héten néhány napig városunkban időzött, hogy a haláleset által okozott testi-lelki fáradalmait rokonai körében kipihenje. — Sebesültek. Ujabb sebesültek érkeztek városunkba mult vasárnap, hétfőn, csütörtökön és pénteken, kiket a kórház céljaira lefoglalt s berendezett iskolákban, a felsővárosi rk. olvasókör és az Urikaszinó helyiségeiben helyeztek el.