Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-11-22 / 47. szám

1914 szeptember 27. PAPA ÉS VIDÉKE. 379 most kemény ajkakról pattantak le e szavak, hogy törhetetlen bátorságot, reményt öntsenek a szivekbe. Egy Vilmos császár mondta katonáinak: »Fiúk! Mikorra áfák elhullatják leveleiket, mindenki odahaza lesz«. Mire a levelek lehullanak . . . A pusztulás már megindult. Az utakat sárga ievél födi, a ía egyre dísztelenebb. S íme, a tagbaszakadt kúnfiú belekapaszkodik, belecsimpaszkodik »kétségbeesett erővel, kipirult arccal« egy törpe fába s rázza irgalmatlanul. — Ember! mit művel? — Alásan instálom, hátha pár nappal előbb hazamehetnénk . . . Mire a levelek lehulianak . . . Megismétlődik az ősz, újra reánk tör a tél, megismétlődik a mese is, mintha hirdetni akarná, hogy semmi sem új a nap alatt. Ott leveleket kötözgető apró kacsok, itt leveleket rázó izmos karok. Mégis milyen rokon mind a kettő! Mennyire összefűzi, hogyan egybekapcsolja mind a kettőt a féltett kedvesért élő aggodalom, a szív mélyén az Istentől beleoltott szeretet . . . ( —.) — A pápa a békéépt. A Szentatya a világ összes püspökeihez enciklikát intézett, melyben kifejti, hogy az apostolok fejedelmi székébe emeltetvén, tekintete a gondjaira bizott hivők beláthatatlan sokaságára esik. E komoly pillanatban lelke megremeg az egész megmentendő emberiség iránti mély szeretettől. Érzi a fájdalom és az öröm kettős érzését. Fájdalmat a világ szomorú helyzete miatt és örömöt, melyet afölött érez, hogy elődje a pápai székben minő állapotban hagyta rá az Egyházat. Szól a jelenlegi há ború borzalmas állapotáról, mely eszébe juttatja Krisztus szavait: Audituri estis proelia et opinione proeliorum, ansurget gens ingentem et regnum in regnum. A vér és a szerencsétlenség e szomorú játéka, mely következménye ennek az állapotnak, arra készteti, hogy megemlékezzék elődje utolsó szavairól és azokkal kezdje hivatalát, kérve a fejedelmeket és a népeket, hogy a testvérgyilkos háborúnak vessenek véget. Bárha Istennek is úgy tetszenék — úgymond — hogy mint a Megváltó születésénél, új főpapsága erején is békét hirdető hang hangzana végig a földön. De egy másik háború is szomorítja a Szentatya szívét. Nem véres háború, nem a testek harca, hanem egy nem kevésbbé romboló, talán még komolyabb harc, mert az a szellemek harca és ebben kell keresni az előbbi harcnak eredetét. Fő okai annak az igaz ember szeretethiánya az emberek között, a tekintély semmibevevése, a különböző osztályok és polgárok viszonyában fennálló igaztalanságok és az a meggyőződés, hogy az emberi tevékenység célja csakis az anyagi jólét lehet. A Szentatya felszólítja a népek hatalmasait, hogy gondolják jól meg, helyes-e az evangélium tanítását száműzni az iskolákból? Az encyklika végén a Szentatya ama kívánságának ád kifejezést, vajha mihamarább bekövetkezne a népek és az egyház békéjének korszaka. — A Szentatya hatvan éves. XV. Benedek pápa f. hó 21.-én, tegnap mult 60 éves. Ma a vatikáni bazilikában hálaadó istentiszteletet tartanak. A templomban egy trónszerü emelvényt állítottak fel, melyről a pápa a résztvevőket meg fogja áldani. — Gyűjtés katonilk karácsonyára a bencés főgimnázium ifjúsága közt. A poetikusan szép tervet, hogy némileg pótoljuk az elhagyott otthon melegségét a szere- i tet ünnepén küzdő fiainkban, lelkesedéssel karolták föl a bencés főgimnázium tanulói. , Fillér fillér mellé került a szerény diák-pénztárakból, a névvel nyújtott adományok a diákság pénzügyi életében szokatlan tőkévé nőttek: 158 K-t eredményezett a gyűjtés. — Újabb tábori mise. A haza szent szava, a nemzeti érdekek megvédésére csatasorba hivott ismét egy századot a városunkban állomásozó 7-ik honvédhuszárezredből. Távozásuk előtt, pénteken reggel a/*7 órakor a plébánia főtemplom nagy ajtójánál felállított oltárnál tábori szentmisét mondott Kriszt Jenő esp.-plébános. A szentmise alatt a rk. elemi fiúiskola V-VI. osztályú növendékei énekeltek szebbnél-szebb egyházi énekeket. Szentmise után a hadfiak elé lépett Kriszt Jenő esperes s a következő lelkesítő beszédet intézte hozzájuk: Magyar Honvédhuszárok, Vitéz Hadfiak! A csendes munkájából felrázott magyar nemzet hónapok óta hadba vonult. A magyar fegyverrel kezében a fél világgal áll szemben! Hatalmas szövetséges társunk a német és újabban hozzánk csatlakozott régi keleti íajrokonunk, a török. Közös zászlónk szeplőtelen és tiszta, amelyre nincs irva sem önzés, mint az angol és japánéra, sem gyűlölet, I mint a francia és belgáéra, sem irigység, sem vérszomj, mint a sziszegő kígyó s alattomos oroszéra, valamint a királygyilkos szerbére; a mi nemzeti zászlónk fodrait vérig, porig megalázott nemzeti becsületünk fájdalmas sóhaja lengeti. És ha valamikor, most is igaza van koszorús költőnknek: »Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell Haini nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete«. Fegyvereink már zengenek, ágyúink tüzet és halált osztanak és e mélységes harci zajban Istenhez imádkozik a király és a koldus, mert eggyek vagyunk most mindnyájan érzelemben, szívben, hitben és reményben. És magyar Honvédhuszárok biztosítlak Benneteket, hogy a népek és seregek igazságos Istene meghallgatja a magyar nemzet lelkének acélhurjain dörgő hadi imát és fegyverei tüzét, szuronyai fényét, kardjainak villámát, ágyúi dörgését diadallal röpíti át a gyűlölet egész világán, amint az égnek cikázó villáma Istennek e földet reszkettető tűzfolyama átszáguld a világon, mert fegyvereinkben az Isten lénye él, az Igazság! Pedig ha Isten velünk, ki ellenünk ?! Azért ne féljetek Honvédhuszárok, mert az Ur Isten lesz éltetek ótalmazója, kinek hatalma nagy és csodatévő! Erről különösen a Ti sebesült bajtársaitok, azok a piszkos, lerongyolódott szürke ruhában nekünk oly kedves hőseink nagyon sokat tudnának beszélni, mert ők már a hazáért, annak szabadságáért és értünk áztakfáztak, küzdöttek s megállták helyüket, épp azért mindnyájan irántuk a legnagyobb hálára vagyunk kötelezve. Az ő préldájukat, nyomdokaikat kövessétek, midőn vesztesé- | geink pótlására most a csatatérre lesztek küldve és tartsátok meg azt az ünnepélyes esküt, melyet most letesztekVMinden magyar huszár eskünél három ujját kinyitva ég felé tartja, mi a Szentháromságot jelenti, kettőt lezár, melyek a lelket és testet jelentik, mintha azt mondaná: Töröljön ki az Atya Isten az élők sorából, sohase részesüljek a Fiú-Isten kiontott vérének érdemeiben és vonja meg a Szent-Lélek tőlem kegyelmét, szóval vesszek el lelkestől-testestől, ha nem borzadok vissza az esküszegés legszégyenletesebb és gyalázatos bűnétől, melyet már itt a földön az Ur Isten megbüntet ha mással nem, a lelkiismeret mardosó kígyójával, még inkább pedig megbüntet a másvilágon és a világi hatalom szigorát sem kerüli ki. Eskütöket megtartva jöjjetek vissza győzelmi babérokkai, meglássátok mily örömmel fogunk Benneteket szivünkre ölelni, átkarolnak Benneteket a könnytelt szemű aggastyánok, apák és testvérek, a magyar nők, anyák, hitvesek és gyermekek és szivünkből templomot építünk a Mindenhatónak, melyben veletek együtt ujjongva dicsérjük, áldjuk és imádjuk az Istent, hogy Ti, magyar Honvédhuszárok vihar gyanánt söpörtétek el az alattomos és vérszomjas ellenséget s a béke napjának aranysugara újra felvirradt a magyar nemzetre. Amen. Szentbeszéd végeztével hűséget esküdtek zászlajuknak s nyomban kivonultak a vasútra, hol lovaikat bevaggonirozták s útra keltek. Kisérje utjukban az a kívánságunk, hogy szerezzenek újabb babérokat a magyar hősiesség s dicsőség hervadhatatlan koszorújába. — Oly örömest járunk a háborús iitániákra, oly jól esik szivünknek, ha az Úristen házában imádkozhatunk szeretett övéinkéit, kik tőlünk messze idegenben teljesítik legszebb honfiúi kötelességüket. Az oit elhangzó szép imák, énekek megvigasztalják az övéikért aggódó hitvest, anyát és gyermeket, új erőt merítenek belőlük az itihonmaradottak a további nehéz időkre. E hazafias litániákon jelenlevő nagyszámú hivő áhítatát csak fokozta Tóth Annuska úrleány gyönyörű éneke, ki az elmúlt héten kedden és szerdán szebbnél-szebb Mária-dalokat énekelt a kóruson. Reméljük, hogy e áhítatot emelő szép énekben máskor is gyönyörködhetünk. — Választmányi gyűlés a Felsővárosi Kath. Körben. A Felsővárosi Kath. Kör a mult vasárnapon választmányi gyűlést tartott, amelyen a választmányi tagok egyhangú lelkesedéssel elhatározták, hogy a Kör szerény tőkéjéből 500 K-t jegyeznek a hadi kölcsönre. Egyúttal részletesen megbeszélték a sebesültek elhelyezését, gondozását. A köri helyiségek már teljesen berendezve várják a sebesülteket. A berendezésről a főtörzsorvos, aki a helyiséget megtekintette, a legnagyobb elismerés hangján szólt. Lelke» buzgósággal, versenyezve hordták össze a köri tagok a szükséges dolgokat, hogy kellemes otthont szerezzenek szeretettel várt vendégeiknek. — Hadikölesön jegyzések. A nemzeti hadikölcsön ügye városunkban is hazafias megértésre talált s bizton reméljük, hogy a jegyzések fényes sikerrel fognak zárulni. A jegyzéseket lapunk örömmel közzé teszi s íelkérjük a városunkban levő aláiró helyeket s a környékbeli főt. papságot, hogy a gyűjtéseket a jegyzések zártakor lapunk szerkesztőségének beküldeni szíveskedjenek. Eddig a következő jegyzésekről van tudomásunk: Pápa város 100.000 K, Kriszt Jenő esperesplebános 10.000 K, Martonfalvay Elek 10.000 K, Schermann József plébános (Nagyganna) 17.000 K, Kalmár Károly urod. számtartó 4000 K, Pápai Ipartestület 2000 IC, Ker. Fogy. Szövetkezet 1000 IC, Szabady Ignác üzletvezető 400 K, Grátzer János igazgatótanító 200 K, a pápai bencés főgimnázium tanári karának tagjai 3600 K-t jegyeztek stb. —- Tanítók, tanítónők és nyugalmazott tanítók figyelmébe. A mozgósítás folytán számos tanító vonulván be katonai szolgálatra, az iskolák egyrészénél tanerőhiány van. Felhívja a tanfelügyelőség azon okleveles tanítókat, tanítónőket és nyugalmazott tanítókat, akik 80 korona díjazásért a helyettesi teendők ellátására vállalkoznak, hogy ez irányú bélyegtelen kérvényüket oklevelük hiteles másolatával és tartózkodási helyüknek pontos megjelölésével sürgősen terjesszék fel dr Vértesy Gyula vármegyei kir. tanfelügyelőhöz. — A Vöröskereszt-Egylethez koszorú megváltás s aranyat vasért címen befolyt szives adományokat lapunk jövő számában folytatjuk.