Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-11-22 / 47. szám

1914 november 22. PÁPA ÉS VIDÉKE Főtisztelendő Uram! Közlöm önnel, hogy a jóslásról szóló történet puszta koholmány. Hogy Írhatott volna a Bruder Konrád pergamentre ?! A pletyka Bécsben keletkezett. Legyen szives ezt a lapjaikban leközölni. Testvéri szeretettel köszönti P. Domonkos, O. Cap. Gvard. Sapienti sat! Ebből az egy esetből következtetéseket vonhatunk a többi jövendölés eredetére nézve is. Nem jövendölésekre van szükségünk. Ezekkel nem lehet a hazát megmenteni. Vegye ki mindenki legjobb tehetsége szerint a részét a munkából, ebből mindenkinek kijut bőven. Ne bújjon tehát senki a jövendölések pajzsa alá, mert ez nem férfias eljárás. Dolgozzunk váltvetve édes hazánk szent ügyéért s akkor a jó Isten megáldja munkánkat. Hamis jövendölések által pedig sohase hagyjuk kompromittálni szent ügyünket. P. Hédly Jeromos. Városi közgyűlés. — 1914 november 16. — Városunk képviselőtestülete a hét elején, hétfőn délután 3 órakor közgyűlést tartott Mészáros Károly polgármester elnöklete mellett. Referádánk a következő: Mészáros Károly polgármester pont 3 órakor nyitotta meg az ülést, miután a megjelenteket üdvözölte, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére dr Hercog Manó, Schlesinger Rezső, Edelényi Szabó József, Becsey Ferenc és Jilek Ferenc v. képviselőket kérte fel. A mult ülés jegyzőkönyve felolvastatván, minden módosítás nélkül tudomásul vétetett. Elnöklő polgármester napirendretérés előtt bejelenti, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága belügyminiszteri jóváhagyással leküldötte az állatvásári rendtartásról, továbbá a hirdetések kifüggesztéséről alkotott szabályrendeletet. Ugyancsak bejelenti, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága városunk képviselőtestületének 1914-ik május 11.-én tartott ülésén hozott azon véghatározatát, melyben kimondotta, hogy a v. tanács által beterjesztett az 1912 LVIII. t.-c. 19 §-ában foglalt rendelkezések megfelelően átalakított városi nyugdíjszabályrendeletet el nem fogadja, — megsemmisítette és a szabályrendelet tervezetet kisebb módosítások mellett városi szabályrendelet erejére emelte és annak kötelező erejét 1914 jan. 1-től kezdve kimondotta. A képviselőtestület e véghatározatot tudomásul nem veszi s miután a város anyagi érdekeit sérti, ellene fellebbezéssel él, melynek beadására a v. t. ügyészt utasítja. Dr Lőwy László kérdést intéz a polgármesterhez, hog}

7 a közegészségügyileg oly fontos szemét kihordási szabályrendelet tervezetet mikor szándékozik a közgyűlés elé terjeszteni ? tekintve a mostani háborús időben kétszeres kötelessége a hatóságnak a köztisztaság feletti őrködés. A polgármester válaszában kijelenti, noha a szabályrendelet tervezetet az arra kiküldött bizottság letárgyalta, azért nem terjesztette eddig be, mert a háborús állapot miatt sokan vannak behíva a képv.-testület tagjai közül s ő módot akart nyújtani, hogy minél többen hozzászólhassanak e fontos szabályrendelet tervezethez. Ha valaki azonban indítványozza, úgy ennek eleget tesz. Végül a közgyűlés dr Lőwy László indítványára elhatározza, hogy a szemét kihordási szabályrendelet tervezetet a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzzék ki. Becsey Ferenc kérdi a polgármestert, hogy a polgárőrséget mikor szándékozik megalakítani, nehogy a rend- ~ őrség csekély létszáma miatt gyilkosságok forduljanak elő. Becsey Ferenc interpellációjára a polgármester azt válaszolja, hogy a polgárőrség szervezhetésére a felterjesztés a belügyminiszterhez megtétetett s ha az engedély megérkezik, a polgárőrséget azonnal meg fogja alakítani. Napirend. Az 1913. évi zárószámadások. A képviselőtestület a pénzügyi bizottság által előzőleg megvizsgált s a közgyűlést megelőzőleg 15 nappal meghirdetett s a pénzügyi bizottság indokolt jelentésével együtt a városházán közszemlére kitett s ezen felül a képviselőtestület tagjai között kiosztott számadásokat tárgyalás alá vévén, azokat elfogadta s a rendben levőknek talált számadások terhe alul a szokásos óvások fenntartása mellett számadókat felmentette. Tekintettel arra, hogy a város bérházai olcsón vannak bérbeadva s a tatarozási költségek felemésztik a lakásbért, a képviselőtestület utasítja a v. tanácsot, hogy a város összes épületeit hozassa jó karba s jövőben a házak bérjövedelmével arányban nem álló javításoktól tartózkodjék s iparkodjék a házakat 20—25° 0 béremeléssel bérbe adni. Egy boltbérleti szerződés. Winterstein Henrik borbély városházi boltbérleti szerződésének 6 évre leendő meghosszabbítását kéri a régi feltételek mellett. A képviselőtestület a szerződést meghosszabította. szirmokat minden Őszön. De kár, hogy az őszirózsák szirmai a földre hullanak. De kár, hogy eltapossák őket. Mennyire meghűsíthetnék a vérforralta testet! Mennyire enyhíthetnék, koponyákra hullva, a vérfütötte koponyák hevét! Miért nem hordja ez a nagy szél az összes virágszirmokat ide a fejemre ? Miért hoz tüzet? Oh, csak nézne rá is a halál sárgászöld csontokba ásott üres szemeivel. Akkor nem ülnék itt. Akkor nem hallgatnám a zúgást. Akkor nem mennék emberek közé, hanem kinn bolyonganék a réten, a kertben s őszirózsaszirmokat szedegetnék. Eltenném őket s megcsókolnám őket, mielőtt fejemre ráhinteném. S tőlük meggyógyulnék. S nem ülnék itt, fejem kezembe hajtva, vérzúgást, szélzúgást hallgatva. * Ne, ne nézzen rám olyan különösen! Félek az ilyen nézéstől. Azt kérdezi, miért? Azért, mert így néz rám az anyám is, akiről pedig tudom, hogy sirat már életemben. Nem is hiszi, milyen rettenetes érzés az, ha valaki tudja, hogy már életében elsiratták. S siratják. Ilyenkor olyan embert keresek, aki úgy nézzen rám, hogy a bizalom visszatérjen belém. Akinek látása tudtomra adja, hogy nem vagyok a földön az a számjegy, mely nem oszt, nem szoroz. Még ha hazudik is a nézése. Aztán nem bánnám, ha magamra hagyna is bizalmammal. Többé sohasem mennék senki elé, hátha úgy nézne rám, mint most ön. S keresem az én emberemet nappal és álmomban. Neki indulok a nagyvilágnak fekete vonaton s eljutok kis akácerdő kellősközepére. Későn kirügvező akáclombok sötét reflex-színekkel tükröződnek arcomon és a szememben. Rászalad a levelek árnyéka arcomra. Szemeim látják valamennyit és kutatják valamennyit, mint a gondolataimat, mikor az agyvelőmből szememen át kikandikálnak. Nem virágzik már az akác. Második virágja is rég lehullott már, de én szirmait lenn a földön meglátom. Holtan hevernek s hipnotikus nézéssel újra életet akarok nekik adni. Olyan nézéssel, melytől lezárt kapuk kinyíljanak s nyitva maradjanak. Felnézek a ciprus-sötét akáclombokra. Szemem a vonattól idevetett fátyolt látja rajtuk. Elszakadt párarongyok szálltak ki kéményéből s tudom, hogy órákig ellesznek velem az akáclombok között. Keresnek velem együtt valakit, aki nem úgy néz rám, mint ön. S leülnek a fátyoldarabok minden levélre. Én ledülök a dús gyepre. Meglesem őket, mint csókolják végig az összes leveleket, s ők meglesnek engem, mint csókolom le harmatos csókjukat az ölembe hulló levelekről. Aztán tudom, messze elszállnak. Nem találják meg azt soha, akit nekem keresnek, hogy bizalmat nézzen belém s én nézésével elrejtőzhessek. S én is tovább rovom az életet. Mi lenne velem, ha egyszer valahol önmagammal találkoznék? Ráismernék-e magamra ? Nem úgy néznék-e én is a velem egyarcú magamra, mint ön néz rám ? S akkor mit mondana az nekem ? S mit mondanék én neki? De ettől sohasem félek. Nem azért, mert nem történhetik meg, hanem azért

( mert elmondanék neki mindent, válogatás nélkül. S én tudom, hogy ő megértene, végighallgatna. S ebben megnyugodnék. Nem is keresgélek többé az emberek közt, nem is járok többé akáclombok alá. Magamat keresem ezentúl s ha megtalálom, elrejtőzöm vele s csak neki beszélek. Soha, senki másnak. Már érzem is, hogy közel van hozzám. Itt áll már mellettem. Csak épen, hogy nem éri el még a kezem, csak épen, hogy nem látok még ' a szemébe, mert még a hátam mögött áll. De nem maradhat ott sokáig. Előre kell jönnie, tudom s akkor ő fogja szememet szemével keresni. Akkor tudom, hogy nem leszek magam, akkor tudom, hogy nem leszünk sokan. Nem árulom el soha senkinek. Kezét kezembe veszem, szemét szemembe bágyasztom s együtt megyünk, együtt nézünk. Ele.