Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-09-27 / 39. szám

1914 szeptember 27. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. jött állásra a pályázatot okt. 15.-iki határidővel meg fogja hirdetni az iskolaszék. Az elnök jelentette, hogy az egyházmegyei főhatóságtól megérkezett a jóváhagyás Gaál Gyula bérletszerződésére. A beiratások a rendes időben megkezdődtek, a tanítások szept. 5. óta osztályösszevonásokkal rendesen folynak. Iskolalátogatásra felkérettek Keresztes Gyula és Cziller Péter iskolaszéki tagok. A Pápa és Vidéke takarékpénztártól bérelt hitközségi épületben szükséges átalakítások eszközlésével Fa Mihály építőmester bízatott meg. A »Dispensaire« egyesület elnöksége egy adakozásra felszólító iratot intézett az -iskolaszékhez. _Az_iskolaszék:, elvben pártolja az egyesületet, de tekintettel a hitközség szegénységére, egyelőre anyagilag nem támogathatja. Az iskolák fűtésére szolgáló szén beszerzésére vonatkozólag úgy határozott az iskolaszék, hogy miután a már rendelt szén árát a cég most felemelte s melyet előre kér beküldeni, — hogy a hitközség olcsóbban szerezhesse be szükségletét, onnan fogja megrendelni, ahonnét a város is szállíttatja, mely szén igen jó minőségű. Több tandíj elengedés iránti kérvény elintézése után a gyűlés véget ért. K-s. A polgári őrség szervezési szabályzata. Miután a háborús viszonyok szükségessé tették már az ország több városában és községében a polgári őrségek szervezését és felállítását s miután ezeknek a rendeltetése az ország egész területén azonos, ennélfogva a belügyminiszter a polgári őrségek szervezetéről és eljárásuk szabályzatáról az ország egész területére — a fővárost kivéve — egységes szabályzatot állapított meg, amely a következő: A polgári őrség szervezését a törvényhatóság első tisztviselőjének a a javaslatára a belügyminiszter engedélyezi. A polgári őrség közvetlenül az elsőfokú rendőrhatóságnak van alárendelve és mindenben annak utasításai és rendelkezései szerint köteles eljárni. Ki lehet polgári őr? A polgári őrség a szolgálatra önként és díjtalanúl vállalkozó polgári egyénekből alakul. Tagja csak fedhetlen jellemű, 18. életévét betöltött, józan és erkölcsös életű, testileg és szellemileg egészséges magyar állampolgár férfi lehet. A polgári őr szolgálatától előzetes 8 napi bejelentés után bármikor visszaléphet. A polgárőri tagság a hadi (népfelkelő) szolgálat alól nem mentesít. A polgári őrség saját kebeléből parancsnokot és parancsnokhelyettest választ. A parancsnokok szigorúan az elsőfokú rendőrhatóság utasításai szerint járnak el. Ott, ahol szervezett rendőrség van, az illető rendőrség szolgálati és egyéb szabályai az ottani polgári őrökre is irányadók. A pol

&ári őr esküje. A polgári őrök szolgálatuk megkezdésekor az elsőfokú rendőrhatóság vezetője előtt az alábbi szövegű esküt (fogadalmat) teszik le: »Én, N. N. esküszöm az élő Istenre (becsületemre fogadom), hogy O Felségéhez, apostoli királyunkhoz és Magyarország alkotmányához hű leszek; polgárőri kötelességeimet pontosan és lelkiismeretesen teljesítem; az elöljáróim által polgárőri feladataim körében adott rendelkezéseknek feltétlenül engedelmeskedem; a tudomásomra jutott hivatali titkot megőrzöm. Isten engem úgy segéljen.« Fegyverhasználat. A polgári őrség tagjai polgári szolgálatuk közben hatósági közegek, szolgálatuk közben lőfegyvert és kardot viselhetnek. Szolgálaton kivül polgárőri jelvényt és fegyvert nem viselhetnek. A fegyvert a polgárőr csak felettes hatóságának konkrét utasítására vagy önvédelemből használhatja. A szabályellenes íegyverhasználat súlyos büntetőjogi következményekkel járván, a polgárőröknek mindig szem előtt kell tartaniok, hogy a fegyvert csak végső esetben, tehát csak akkor lehet használni, ha a szelídebb eszközök sikertelenek maradtak. A fegyverhasználatot az erre vonatkozó figyelmeztetésnek mindig meg kell előznie. A fegyvert sohasem szabad azon a mértéken túl használni, amely a támadás visszaverésére, az ellenszegülés legyőzésére, vagy a kivédés biztosítására elkerülhetetlenül szükséges. Lőfegyvert csak az élet vagy testi épség megvédése érdekében szabad használni. A fegyverhasználattal ártatlan személyek testi épségét nem szabad veszélyeztetni. Milyen szolgálatra alkalmazható a polgárőr? A polgárőrség tagjai rendőrhatósági jogokat nem gyakorolhatnak. A polgárőröket lehetőleg olyan szolgálatokra kell alkalmazni, amelyek különösebb rendőri szakképzettséget és jártasságot nem igényelnek, így pl. őrjáratokra, közüzemek, középületek, intézmények stb. őrzésére és védelmére. Jelentősebb rendészeti feladatok végzésére a polgárőröket rendszerint csak szakképzett egyének vezetése alatt, vagy ilyenekkel együtt lehet alkalmazni. — Kijövök. Újra elszótlanodtak. Beértek a faluba. Kezet fogtak halkan, aztán csak elveszett a leány fehérsége az este barnaságában. A tanító akkor is nézte, mikor már nem látta. Lekerült az uton. Hazaballagott Kelementére. Ablaka előtt őszirózsák bólogattak a szeptemberi széljárásban. Sokáig elnézte őket. S egyszer csak megnyílt az ajka és azt mondta talán magának, talán a leánynak, talán az egész falu esteli csöndjének: Margit Másnapra már érezte mélyen, amint a lánnyal ment, hogy szerelmes lett bele. Találkoztak minden este. A leány elmondta csöndes foglalkozásait őszinte, kedves szavaival. Az intézőéktől regényt is kap Most olvassa Gárdonyi »Ábel és Eszter«-jét És közösen elmondták a regény megmegsirattató meséjét. Körülbelül két hét múlva, mikor búcsúzkodtak, a férfi megfogta a leány fehér, finom kezét. — Margitka, ne menjen még el! Hadd mondjak valamit! Ugy átfogja valami a szivemet. Mesélni szeretnék boldogságról, szépségekről magának. Arról a pillanatról, mikor először megéreztem, hogy maga, Margitka édes, kedves finomságával belesimult önkéntelen a szivembe. Mesélni szeretnék ezekről az estékről s azokról a bús, lázas hazaballagásokról, amikor elbúcsúztam magától. Margitka, itt nincs senki, üres ez a két falu, mi vagyunk a fiataljai! Adjuk egymásnak a szivünket, Margitka! Ijedten rebbent meg a leány, mint a megfogott madár. Könyörgőleg nézett a fiúra. — Nézze, én nem tudok erre semmit se felelni . . . Csak arra kérem, legyen olyan jó, ne jöjjön ki többet az állomás felé! És csak elsietett. Sokáig fehérlett a ruhája. A tanító meg lassan rótta a poros utat hazafelé. Szomorú hetek teltek egymásután. Hosszú esők jöttek. Leverték a faleveleket. Az iskolában sok volt a gond. Árva László egész nap szobájában ült. Margitról semmi hir se jött. El se tudta képzelni, mi van a lánnyal. S amint úgy távol volt tőle, ezerszer jobban érezte utolsó estéjükön mondott szavait. Egy délután ragyogóra vált az őszi idő. Mosolyogtak a megritkult őszirózsák. A kertet margeritták lepték el. A tanító ki-kitekintett feléjük, amig a gyerekek lelkesen énekelték: • Egyszer egy az egy, egyszer kettő kettő . . . És csak belépett a postás. Egy kis levelet hozott. Idegen irása volt. A tanító azonnal félrefordult. Lázas sejdítések közt bontotta föl; Kovács Margit. Olyan szeliden, szürkén álltak a kis lapon a betűk. S a másik oldalon egy-két apró sor ragyogott feketén: »Legyen szives, legyen jó és jöjjön át ma délután!« Köszönti: Öt óra után ott volt már. Kedvesen mosolyogva a lány: Köszönöm, hogy eljött. El akartam búcsúzni magától. Azért kértem. Holnap jön édesanyám s néhány nap alatt megyek innét végleg. Egy hónap múlva lesz az eljegyzésem. László ijedt döbbenéssel tekintett a lányra. Szótlanul adta át a hevenyében kötött margeritta csokrot. Nagyon levert, szomorú lett. Édes, nem várt, titkos örömre jött. Ezt nem hitte volna. A leány vigasztaló szavakkal csitítgatta, babusgatta a fiu bánatát: