Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-08-30 / 35. szám

IX. évfolyam. Pápa, 1914* augusztus 30. 35. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csothi esoeres-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Kiadótulajdonos: Szerkesztó'ség: Flórián-utca 12. házszám. Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. A Pápai Katbolkus Kör. A kiadóhivatal vezetője: Egyes szám ára 26 fillér. Feielös szerKesztó Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, A lap megjelenik minden vasárnap Kecskés Lajos. ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. |x. Pius. I X. Pius halálát senki sem várta akkorra, amikor bekövetkezett. Még orvosai sem. A nagyközönség pedig, mely szereti a szabályszerűt és szivesen hajlik mégis a rendkívüli felé: ezelőtt két évvel várta a Szentséges Atya halálát. Szerette volna, ha az a bizonyos kilencedik év, amely X. Pius pályafutására bizonyos jellegzetességgel nyomódott rá, pápaságában is érvényesült volna. Dehát ez nem történt. Pápasága két héttel tovább tartott 11 esztendőnél. De egyben hű maradt magához halálában is. Abban, hogy kerülte a feltűnést. Személyét igyekezett az érdeklődés gyújtópontjától távoltartani. Akkor halt meg, amikor a világ figyelmét a köztünk duló világháború kötötte le; amikor igazán alig maradt a harctéri események utáni érdeklődés mellett hely szivünkben, amellyel az elhunyt Szentatyának hódoltunk volna. Ebben hű maradt magához csakugyan. Kora volna még most X. Pius «gyházkormányzatáról véleményt mondani, amely a valóságot megközelíthetné. De az bizonyos, hogy a mai kor pápája voLt. Uralkodásának elején, midőn még azt kívánta tőle a nagyvilági közvélemény, hogy elődjének, XIII. Leónak a nyomdokain járjon s annak külső — hogy úgy mondjuk diplomáciai — sikerekben gazdag kormányzási eljárását várta tőle: akkor egy kissé mintha a csalódástól tartottunk volna. Sőt még később is kisértett ez az ideges aggodalom kormányzásával szemben. Akkor, amikor egyes intézkedéseit a nagy ellenkezések miatt részben megváltoztatta, részben egyes területekre nézve felfüggesztette. Azt hitték róla, hogy jelmondatának — mindeneket megújítani Krisztusban — túlságosan következetes alkalmazása, ötletszerűségre ragadja s kevés tapintattal fog nagy fontosságú intézkedésekhez. Elég soká tartott bizony, mire bele tudtunk nyugodni, hogy X. Piusban egészen más irányelvek dolgoznak s érvényesülnek, mint nagy elődjében. De végre is beláttuk ezt. Ezen belátás nyomában megnyugvás szállt lelkünkbe s nyugodtabban szemlélve intézkedéseit, megértettük szándékait s aggodalmaskodásunk elmúlt, hogy helyet adjon a bizalomnak és nagy becsülésnek Egyházunk szentéletü fejével szemben. Hogy belássuk, mennyire igaza van annak a kijelentésnek, hogy X. Pius a maga korának a pápája volt. A mi kritikus századunkat jellemzi az, hogy a személyek megítélésénél, kik egy íontosabb hivatal vezetésére jutottak, mindig élénken érdeklődik az után, vájjon abba a hivatalba szakember jutott-e; vájjon az a személy annak a hivatalnak ellátására illetékes és eléggé képzett-e ? S hányszor kifakadunk, midőn azt látjuk, hogy itt, vagy amott olyanra bizták valamely hivatal ügykörének intézését, aki eddigi működésével nem nyújt elég garanciát arra, hogy feladatának meg tud felelni. S viszont máskor nagy bizalmat előlegezünk, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy alkalmas ember kezébe jutott a hatalom. S ha valaha, úgy X. Piussal olyan ember jutott a pápai trónra, aki iránt ezt a bizalmat előlegeznünk kellett volna. Nemcsak azért, mert határtalan meggyőződéssel valljuk, hogy a Szentlélek Isten Őrködik Anyaszentegyházunk kormányzása felett, hanem azért is, mert X. Pius úgy jutott a pápai trónra, hogy előzőleg az összes papi állásokban kilenckilenc évet töltött. Tehát volt alkalma megismerni a lelkipásztorkodás minden körülményeit; volt módja belelátni a mai modern társadalom minden rangú és rendű emberének lelkébe, s tisztába jönni azokkal a szükségletekkel, melyeket a mai világ ezernyi nehézségei teremtenek az Egyházban, melynek ma is az a feladata, hogy a lelkeket a menyországba vezesse. S be kell látnunk, hogy ez a nag)

7 emberismeret s mélységes világszemlélet rányomta bélyegét X. Pius kormányzatára. Egy szükségletet látott a mai vallási életben a legelemibb erővel felmerülni : a bensőséges vallásosság erősítését. S ennek kielégítésére tett is uralkodása alatt legtöbbet. Reformjai mind azt célozták — ha nem is közvetlenül, de közvetve mindenesetre — hogy a vallásos érzés mélyüljön a szivekben. Midőn az egyházjogot és egyházi kormányzatot lehetőleg egyszerűsíteni, a papi és szerzetesi fegyelmet erősíteni, a modernista hitvitákat apostoli tekintélyével lecsendesíteni törekedett; midőn a gyakori szentáldozás ajánlásával s a hozzá való előkészület nyúlt és pontos megjelölésével a kegyelmek kiapadhatatlan forrását hozta közelebb a lelkekhez; midőn XIII. Leo szociális programmját új irányító eszmékkel bővítette s a katolikus szervezkedés útját megjelölte: ilyenkor mindig, de mindig az a cél ve-