Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-08-02 / 31. szám

1914 szeptember 13. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. nek«. Az ország nagy nyomora késztette arra, hogy hivatásának tudatára ébredve s külde­tését átérezve a szabadság védelmére keljen. »Az isteni Gondviselés elküldött a puszta hazába, hogy fegyverre és szabadságra hivő szózat legyek«. És megkezdte missiójának végrehajtását a zászlói alatt, melyekre az volt felírva: »Istennel a hazáért és a szabad­ságért«. Harcolt, küzdött mindaddig, amig lehetett és bízott rendületlenül az Istenben. S ő maga bár elbukott, az ügy nem veszett el végképen, az eszme pedig, amelyért küz­dött, tovább élt és előre vitetett. Halála is az Isten akaratában való megnyugvás jegyé­ben folyt le. Végrendeletében ezeket irja: »A Te kezeidbe ajánlom lelkemet ó Isten, én Te­remtőm! Vedd vissza tőlem és fogadd be örök hajlékodba, amikor Tenéked tetszeni fog. Az apostoli és római katholika anya­szentegyház szent hitében — amelyben a Te véghetetlen irgalmasságodból születtem — akarok meghalni. Hiszem mindazt, amit ez tanít és gyűlölöm mindazt, mit kárhoztat; s könyörgök tenéked, ruházz fel engem azon kegyelemmel, hogy az egyház szentségeit méltóan és érzékeim teljes tudatában vehes­sem magamhoz s add nekem az állhatatos­ság adományát haldoklásomban, hogy a Te kegyelmességedben múlhassak ki s utolsó leheletemmel is a Te szerelmednek jelét tanítsam«. Ugy is halt meg, amint végrende­letében óhajtotta. Rákóczi Ferenc szenvedé­sekkel, üldöztetésekkel teljes vallásos és vitéz élete iegfőképen három dologra tanít meg bennünket. Először kötelesség teljesítésre; másodszor megtanít bennünket lelkesedni a hazáért; harmadszor megtanít a földi élet legnagyobb igazságára, hogy a fény és a hatalom, a gazdagság és élvezet mulandó, a nemes nagy és erős lelket nem elégítik ki, legyen az koldus vagy fejedelem, annak csak egy célja van: az örök élet Istennél. A könyv kitűnő irója arra hívja fel az olvasót, hogy ha utja Kassa felé vinné el ne feledje megcsókolni Rákóczi koporsóját és ha nagyon szereti hazáját, állítson oltárt lel­kében Rákóczi emlékének. E sorok irója abban a nagy szerencsében részesült, hogy láthatta Rákóczi hamvainak hazaszállítását, illetve láthatta a felsővidék metropolisában azt a temetést, amely mint ott szerte han­goztatták — nem temetés, hanem a mi szám­űzetésből visszatért nagy fejedelmünknek dicsőséges bevonulása volt inkább. Köszönet a Szent-István-Társulatnak, hogy eme köny­vet mindnyájunk okulására közrebocsátotta. Ehhez is, Rákóczi emlékéhez is tiszta kézzel szabad csak közeledni. Aki ezt Szekfű-illattal beszennyezni akarja — tébolydába való. INNEN-ONNAN. Rossz üzletember. Elmegyek szerdán egy barátom boltja előtt. Látom, hogy ren­geteg tolongás odabent s a »fö'nök« ahelyett, hogy kiszolgálna, cinikus nyugalommal áll­dogál 1 az üzlete előtt. »Hát te rosszul vagy?« — kérdeztem tőle. Mert azt hittem levegőzni állt ki . . . Először megvetőleg végigmért. Szinte haragosan! Csak mikor kiolvasta a szemeim­ből s ijedt tekintetemből, hogy valahogyan nagyon meglepett viselkedése, akkor szólalt meg: »Látom, hogy te mégsem közéjük tar­tozol . . . Azért kell itt künn állanom, mert valami rosszakaróm azt a hirt terjesztette rólam, hogy behívót kaptam s ijedtemben szívszélhűdés ért. Azóta minden kíváncsi Pápáról a boltomba tódul vásárolni. Persze csak azért, hogy meghallhassa, hogyan va­gyok. Kiterítettek-e már? Azért álltam ki ide, hogy elmenjen a kedvük már messziről . . .« »Csacsi — mondtam neki — menj hamar be s örülj a jó alkalomnak! Ne ri­aszd el a vevőket üzletedtől. Odabennt is meglátnak ám . . . Háború! E rettegett szó járja be egész Monarchiánkat. Csudák-csudája mindenki örömmel fogadta a hirt, nem fél tőle senki. Az aggódó édesanya, a szerető hitves sze­mében csillogó könnyel, a bánat és keserű­ség elrejtésével búcsúzik gyermekétől, kit szeretettel és odaadással nevelt, a szerető férjétől, kinek verejtékes munkájából élde­gélt az egész család. Öröm-mámorban úszik az egész magyar nemzet. »Végre« ütött a leszámolás órája, mely igazságos ügyünkből kifolyólag arany betűkkel új korszakot nyit a nemzetek világtörténelem lapjain — a ma­gyarnak. Szebb, boldogabb és nyugodtabb idők kapuit nyitja meg a munkának, a ha­ladásnak, a nemzeti erősbbödésnek. Mert ha a leszámolás megtörtént, a nyugodt munka következik, mely pótolni fogja anyagiakban is mindazt, mit hosszú éveken át a bizony­talanság felemésztett. A magyar szabadkőmivesek lapjában dr. Bókay Árpád a három pontos testvér szól a testvérekhez, elsirja az ő bánatát, hogy az általuk hirdetett eszme: a szeretet (?) nem valósul még meg, mert odalent most is az ember az ember ellen tör, a vad gyű­lölet furiái lettek a helyzet urai. Közben munkára hivja a testvéreket. Itt is a hirde­tett felebaráti, jó szomszédi szeretet, melyet kormány nyilatkozattal is megpecsételtek bomlott szét? Rúgták fel? Kihivó, bántó és sértő hangú agitáciok, alattomos aknamunka, a gaz gaerénylet, nem pedig a gyűlölet adta a Monarchia kezébe a fegyvert. A háború megvan. (Hála Istennek). Most kedves Test­vér! nem a nagyhangú újságcikk, nem a nagy dob félreveréssel kell a jótékonyságot gyakorolni és ennek gyakorlását nem az Önök által hirdetett és kisajátított »szeretet« jegyében kell megindítani, nem a reklámként felhasznált cégér alatt, mert a nagy dobra ütött segítség és kikiabálás — ha szükséges is — nem szívesen, de szégyenkezve foga­dott. Igen is adakozzunk az igazi felebaráti szeretet jegyében, mely immár Krisztus szü­letése óta milliók és milliók lelkében él és minden reklám, minden zaj nélkül megkezdte működését és ahol ennek segítsége megjele­nik, áldás fakad utána, a fájón sajgó szivre vigasztalást, az éhezőknek kenyeret oszt. Tüntettünk, lelkesedésünket kivittük az utcára, együtt volt városunk apraja-nagyja. Az emberek ezrei hullámzott a Fő-utcán és Kossuth Lajos-utcán. A beszédekből még több lelkesedést merítettünk, de ez ma nem elég, áldozzunk és adakozzunk, az itthon maradott szegény öreg édesanya, a 3—4 gyermekes fiatal anyákat keressük fel, vi­gasztaljuk őket, ha szükséget szenvednek, ha többet nem tudnánk adni, felezzük meg ke­nyerünket. Akkor fog áldás hullani a ma­gasztos égből, a kiontott vérből akkor fog szebb és boldogabb jövő virágozni, ha átok, nyomor nem kiséri. R-ó. Hírek. — Alispánunk — udvari taná­csos. A hivatalos lap múltkori számá­ban a következő kir. kézirat jelent meg: Személyem körüli magyar mi­niszterem előterjesztésére Koller Sán­dornak, Veszprém vármegye alispán­jának sok évi kiváló szolgálata elis­meréseül, a magyar királyi udvari tanácsosi cimet díjmentesen adomá­nyozom. Ferencz József s. k. A királyi kitüntetés ritkán esik ér­demesebb személyre, mint most. Az új méltóságos ur működését vármegyénk közönsége eléggé ismeri s lelkesedve emlegeti. Kitüntetése alkalmával is meg­nyilatkozott ez, mert a vármegye min­den részéből seregszámra kapta az üd­vözléseket, kikhez mi magunk is tiszte­lettel csatlakozunk. — Személyi hip. Mikovinyi Ödön nyug. kir. táblabíró Cirkvenicáról, ahol néhány hete töltött, Pápára visszaérkezett. — Kitüntetés. A király a kultuszmi­niszter előterjesztésére Mihály fi Ákos dr., cisztercitarendi áldozópapnak s a budapesti tudományegyetem nyilvános rendes tanárá­nak a sztrázsai, illetve sztrázskai, máskép nehrei címzetes prépostságot adományozta. A kitüntetés a magyar katolicizmus egyik vezérlő alakját és a katholikus szellemi élet elismert faktorát érte. Mint a lelkipásztorko­dás tanára és mint a Katholikus Szemle szerkesztője, egyik leglelkesebb harcosa azok­nak a törekvéseknek, melyek a hitélet mé­lyítését és a katholikus sajtó megteremtését tűzték ki célul. — Kinevezések. A király Jáncsi József dr., veszprémi törvényszéki albirót jelenlegi székhelyén törvényszéki biróvá nevezte ki. — A magyar kir. államvasutak igazgatósága Fábián Károly oki. máv. mérnök pápai lakost a szombathelyi osztálymérnökséghez végleges minőségű mérnökké nevezte ki. — Főgimnáziumunk ifj. zászla­jára e héten adakoztak: Pethő József (Pápa) 10 K; Maár János, plébános (Szűcs) 5 K. — Fogadják ez uton is az intézet köszönetét. — Bées város gondossága. Tekintet­tettel a vonatok nagy elfoglaltságára, alig lehet szállítani a vasúton. Bécs város tanácsa azonban a bécsi piac szállítóinak hivatalos engedélyt járt ki már jóelőre, úgy hogy pl. városunkból is több vaggon élő sertést szál­lítottak e héten Bécsbe. — A hitközség költségelőirányzata elkészült, 15 napi közszemlére kitétetvén a belvárosi elemi fiúiskola intézeti szolgájánál bárki által megtekinthető. Az esetleges fel­lebbezés a hitközség egyházi elnökéhez adan­dók be.

Next

/
Thumbnails
Contents