Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-08-02 / 31. szám

1914 szeptember 13. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. nek«. Az ország nagy nyomora késztette arra, hogy hivatásának tudatára ébredve s küldetését átérezve a szabadság védelmére keljen. »Az isteni Gondviselés elküldött a puszta hazába, hogy fegyverre és szabadságra hivő szózat legyek«. És megkezdte missiójának végrehajtását a zászlói alatt, melyekre az volt felírva: »Istennel a hazáért és a szabadságért«. Harcolt, küzdött mindaddig, amig lehetett és bízott rendületlenül az Istenben. S ő maga bár elbukott, az ügy nem veszett el végképen, az eszme pedig, amelyért küzdött, tovább élt és előre vitetett. Halála is az Isten akaratában való megnyugvás jegyében folyt le. Végrendeletében ezeket irja: »A Te kezeidbe ajánlom lelkemet ó Isten, én Teremtőm! Vedd vissza tőlem és fogadd be örök hajlékodba, amikor Tenéked tetszeni fog. Az apostoli és római katholika anyaszentegyház szent hitében — amelyben a Te véghetetlen irgalmasságodból születtem — akarok meghalni. Hiszem mindazt, amit ez tanít és gyűlölöm mindazt, mit kárhoztat; s könyörgök tenéked, ruházz fel engem azon kegyelemmel, hogy az egyház szentségeit méltóan és érzékeim teljes tudatában vehessem magamhoz s add nekem az állhatatosság adományát haldoklásomban, hogy a Te kegyelmességedben múlhassak ki s utolsó leheletemmel is a Te szerelmednek jelét tanítsam«. Ugy is halt meg, amint végrendeletében óhajtotta. Rákóczi Ferenc szenvedésekkel, üldöztetésekkel teljes vallásos és vitéz élete iegfőképen három dologra tanít meg bennünket. Először kötelesség teljesítésre; másodszor megtanít bennünket lelkesedni a hazáért; harmadszor megtanít a földi élet legnagyobb igazságára, hogy a fény és a hatalom, a gazdagság és élvezet mulandó, a nemes nagy és erős lelket nem elégítik ki, legyen az koldus vagy fejedelem, annak csak egy célja van: az örök élet Istennél. A könyv kitűnő irója arra hívja fel az olvasót, hogy ha utja Kassa felé vinné el ne feledje megcsókolni Rákóczi koporsóját és ha nagyon szereti hazáját, állítson oltárt lelkében Rákóczi emlékének. E sorok irója abban a nagy szerencsében részesült, hogy láthatta Rákóczi hamvainak hazaszállítását, illetve láthatta a felsővidék metropolisában azt a temetést, amely mint ott szerte hangoztatták — nem temetés, hanem a mi száműzetésből visszatért nagy fejedelmünknek dicsőséges bevonulása volt inkább. Köszönet a Szent-István-Társulatnak, hogy eme könyvet mindnyájunk okulására közrebocsátotta. Ehhez is, Rákóczi emlékéhez is tiszta kézzel szabad csak közeledni. Aki ezt Szekfű-illattal beszennyezni akarja — tébolydába való. INNEN-ONNAN. Rossz üzletember. Elmegyek szerdán egy barátom boltja előtt. Látom, hogy rengeteg tolongás odabent s a »fö'nök« ahelyett, hogy kiszolgálna, cinikus nyugalommal álldogál 1 az üzlete előtt. »Hát te rosszul vagy?« — kérdeztem tőle. Mert azt hittem levegőzni állt ki . . . Először megvetőleg végigmért. Szinte haragosan! Csak mikor kiolvasta a szemeimből s ijedt tekintetemből, hogy valahogyan nagyon meglepett viselkedése, akkor szólalt meg: »Látom, hogy te mégsem közéjük tartozol . . . Azért kell itt künn állanom, mert valami rosszakaróm azt a hirt terjesztette rólam, hogy behívót kaptam s ijedtemben szívszélhűdés ért. Azóta minden kíváncsi Pápáról a boltomba tódul vásárolni. Persze csak azért, hogy meghallhassa, hogyan vagyok. Kiterítettek-e már? Azért álltam ki ide, hogy elmenjen a kedvük már messziről . . .« »Csacsi — mondtam neki — menj hamar be s örülj a jó alkalomnak! Ne riaszd el a vevőket üzletedtől. Odabennt is meglátnak ám . . . Háború! E rettegett szó járja be egész Monarchiánkat. Csudák-csudája mindenki örömmel fogadta a hirt, nem fél tőle senki. Az aggódó édesanya, a szerető hitves szemében csillogó könnyel, a bánat és keserűség elrejtésével búcsúzik gyermekétől, kit szeretettel és odaadással nevelt, a szerető férjétől, kinek verejtékes munkájából éldegélt az egész család. Öröm-mámorban úszik az egész magyar nemzet. »Végre« ütött a leszámolás órája, mely igazságos ügyünkből kifolyólag arany betűkkel új korszakot nyit a nemzetek világtörténelem lapjain — a magyarnak. Szebb, boldogabb és nyugodtabb idők kapuit nyitja meg a munkának, a haladásnak, a nemzeti erősbbödésnek. Mert ha a leszámolás megtörtént, a nyugodt munka következik, mely pótolni fogja anyagiakban is mindazt, mit hosszú éveken át a bizonytalanság felemésztett. A magyar szabadkőmivesek lapjában dr. Bókay Árpád a három pontos testvér szól a testvérekhez, elsirja az ő bánatát, hogy az általuk hirdetett eszme: a szeretet (?) nem valósul még meg, mert odalent most is az ember az ember ellen tör, a vad gyűlölet furiái lettek a helyzet urai. Közben munkára hivja a testvéreket. Itt is a hirdetett felebaráti, jó szomszédi szeretet, melyet kormány nyilatkozattal is megpecsételtek bomlott szét? Rúgták fel? Kihivó, bántó és sértő hangú agitáciok, alattomos aknamunka, a gaz gaerénylet, nem pedig a gyűlölet adta a Monarchia kezébe a fegyvert. A háború megvan. (Hála Istennek). Most kedves Testvér! nem a nagyhangú újságcikk, nem a nagy dob félreveréssel kell a jótékonyságot gyakorolni és ennek gyakorlását nem az Önök által hirdetett és kisajátított »szeretet« jegyében kell megindítani, nem a reklámként felhasznált cégér alatt, mert a nagy dobra ütött segítség és kikiabálás — ha szükséges is — nem szívesen, de szégyenkezve fogadott. Igen is adakozzunk az igazi felebaráti szeretet jegyében, mely immár Krisztus születése óta milliók és milliók lelkében él és minden reklám, minden zaj nélkül megkezdte működését és ahol ennek segítsége megjelenik, áldás fakad utána, a fájón sajgó szivre vigasztalást, az éhezőknek kenyeret oszt. Tüntettünk, lelkesedésünket kivittük az utcára, együtt volt városunk apraja-nagyja. Az emberek ezrei hullámzott a Fő-utcán és Kossuth Lajos-utcán. A beszédekből még több lelkesedést merítettünk, de ez ma nem elég, áldozzunk és adakozzunk, az itthon maradott szegény öreg édesanya, a 3—4 gyermekes fiatal anyákat keressük fel, vigasztaljuk őket, ha szükséget szenvednek, ha többet nem tudnánk adni, felezzük meg kenyerünket. Akkor fog áldás hullani a magasztos égből, a kiontott vérből akkor fog szebb és boldogabb jövő virágozni, ha átok, nyomor nem kiséri. R-ó. Hírek. — Alispánunk — udvari tanácsos. A hivatalos lap múltkori számában a következő kir. kézirat jelent meg: Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztésére Koller Sándornak, Veszprém vármegye alispánjának sok évi kiváló szolgálata elismeréseül, a magyar királyi udvari tanácsosi cimet díjmentesen adományozom. Ferencz József s. k. A királyi kitüntetés ritkán esik érdemesebb személyre, mint most. Az új méltóságos ur működését vármegyénk közönsége eléggé ismeri s lelkesedve emlegeti. Kitüntetése alkalmával is megnyilatkozott ez, mert a vármegye minden részéből seregszámra kapta az üdvözléseket, kikhez mi magunk is tisztelettel csatlakozunk. — Személyi hip. Mikovinyi Ödön nyug. kir. táblabíró Cirkvenicáról, ahol néhány hete töltött, Pápára visszaérkezett. — Kitüntetés. A király a kultuszminiszter előterjesztésére Mihály fi Ákos dr., cisztercitarendi áldozópapnak s a budapesti tudományegyetem nyilvános rendes tanárának a sztrázsai, illetve sztrázskai, máskép nehrei címzetes prépostságot adományozta. A kitüntetés a magyar katolicizmus egyik vezérlő alakját és a katholikus szellemi élet elismert faktorát érte. Mint a lelkipásztorkodás tanára és mint a Katholikus Szemle szerkesztője, egyik leglelkesebb harcosa azoknak a törekvéseknek, melyek a hitélet mélyítését és a katholikus sajtó megteremtését tűzték ki célul. — Kinevezések. A király Jáncsi József dr., veszprémi törvényszéki albirót jelenlegi székhelyén törvényszéki biróvá nevezte ki. — A magyar kir. államvasutak igazgatósága Fábián Károly oki. máv. mérnök pápai lakost a szombathelyi osztálymérnökséghez végleges minőségű mérnökké nevezte ki. — Főgimnáziumunk ifj. zászlajára e héten adakoztak: Pethő József (Pápa) 10 K; Maár János, plébános (Szűcs) 5 K. — Fogadják ez uton is az intézet köszönetét. — Bées város gondossága. Tekintettettel a vonatok nagy elfoglaltságára, alig lehet szállítani a vasúton. Bécs város tanácsa azonban a bécsi piac szállítóinak hivatalos engedélyt járt ki már jóelőre, úgy hogy pl. városunkból is több vaggon élő sertést szállítottak e héten Bécsbe. — A hitközség költségelőirányzata elkészült, 15 napi közszemlére kitétetvén a belvárosi elemi fiúiskola intézeti szolgájánál bárki által megtekinthető. Az esetleges fellebbezés a hitközség egyházi elnökéhez adandók be.