Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-07-19 / 29. szám

4. PAPA ES VIDEKE. 1914 junius 14. széki tag úrak, akik most hősök lettek, mert engedtek adóterhet róni a nép vállaira. A főtisztelendő Kriszt esperes úr is hálára kötelezte maga iránt azokat a tanítókat, akiknek három gyermekük van. Róla nem nyilatkozom, mert nem ismeri az élet küzdelmeit és nem tudja, hogy azok a tanítók, akiknek két gyermekük van, mennyit vonnak meg saját szájuktól, hogy azokat felnevelhessék. Meggyőződésből takarékoskodott, hogy ne haragudjanak meg a földmives hivei. Igazán szívemből örülök, hogy nem voltam azon az iskolaszéki gyűlésen jelen, mert megint vasvilla szemekkel meredtek volna reám, mint a kat. hitközség ellenségére, mert én 200 kor. családi pótlékot szavaztam volna meg minden gyermek után. Tettem volna pedig ezt igaz meggyőződésből, mert áthat az a tudat, hogy azoknak a tanítóknak, akik a katolikus egyházat szolgálják, nem szabad mostohább helyzetben lenniük, mint azoknak, akik azt a jelszót lövik felénk, hogy ki a vallásoktatással az iskolákból. A tanító működése nehezen ellenőrizhető, tehet sokat, tehet kevesebbet, de az a nézetem, hogy csak az viszi egész erejét, tudását és lelkesedését hivatásába, aki érzi, hogy munkáját megbecsülik és honorálják. Mig a mi katolikus felekezeti tanítóink az állami tanító kollégáikra irigykedve kacsintgatnak, mert azok jobban vannak fizetve, addig igaz lelkesedést ne várjunk tőlük. És ha ez a lelkesedés mégis élt bennük, azt nagyra becsülöm és annál inkább sajnálom őket, mikor az iskolaszék a legszociálisabb és legméltányosabb kérelmüket ily ridegen elutasítja. A nagyrabecsült tanító uraknak csak azt izenem, hogy: »Ember küzdj és bizva bizzál«. Még egy kijelentést teszek és pedig azt, hogyha valakinek eszébe jutna cikkemre válaszolni, azt teljesen figyelmen kivül hagyom, mert nem tartom érdemesnek azzal szóba állni, aki a családi pótlék ellen akar érvelni, különösen akkor, mikor a katolikus tanítókról, vagy egyáltalában tanítókról van szó, mert még az ökör is tudja, hogy ők voltak örök időktől fogva a legmostohábban fizetve az egyházra és hazára nézve legfontosabb munkájukért. Diadalt arattak az iskolaszék földmives tagjai, mert leszavazták a főgondnok úr által javasolt 2.600 korona évi családi pótlék nagyobbik részét az urak ellen, de azt nem gondolják meg, hogy ez csak pár fillért rót volna egy-egy katolikus hívőre és hogy ezért a pár fillérért a kat. Egyházunk fog vérzeni, mert keserűséget ültettek azoknak a derék tanítóknak a szivébe, akik még a legnagyobb szegénységük mellett is hű és lelkes bajnokai voltak Egyházunknak és akik eljártak egyesületükbe felolvasásokat tartani, karmestereskedni, szóval ingyenes szórakozásokat nyújtani. Csak facsarják a citromot mig jön a leve. Pécs, 1914 julius 14. Varga Rezső. Iskolai értesítők, i. A pannonhalmi szent Benedek-rend pápai kat. főgimnáziumának Értesítője az 1913—14. iskolai évről. Közzéteszi: Dr. Teli Anasztáz, igazgató. Az Értesítőt Mátrai Guidó bencés tanár »a cserkészet és az iskola« cimű nagyszabású tanulmánya vezeti be. A szerző miután megállapította az okokat és körülményeket, melyek az ifjúság nevelésének útjában állanak, nagy hozzáértéssel s lelkesedéssel jelöli meg a nevelés legújabb, legmodernebb és azért a legcélravezetőbb eszközét: a cserkészetet. Fölösleges munkát végeznénk e tanulmány bővebb ismertetésével; hiszen csak ismétlésekbe bocsátkoznánk. E helyett inkább melegen ajánljuk mindazok figyelmébe, kik a tanulói ifjúság sorsát szivükön hordják s akik őszintén kívánják és akarják, hogy a mai ifjúságból a jövő nemzedék, a jövendő Magyarország erős jellemű, nagy férfiai megfelelő arányszámban kerüljenek ki. A tanári testület dr. Teli Anasztáz igazgatóval az élén 16 tagból állott, kik között 12 bencés és 4 világi tanár volt. A másvallásuak hitoktatását Mesterházi László ág. hit. ev. lelkész és Marton Ignác középiskolai izr. hitoktató látta el. A tanári kar az iskolai tanításon kivül számos társadalmi, irodalmi és közmivelődési tevékenységet fejtett ki. A tananyagot az országos középiskolai tanterv alapján végezték. Rendkívüli tantárgyak a gyorsírás, szabadkézi rajz, ének és zene voltak. A rendes iskolai szavalásokon kivül, havonként egyszer szavalóversenyt tartott a négy alsóbb Osztály a díszteremben. Minden osztályból 4—4 szavaló versenyzett s a verseny eredményét a III. és IV. osztályból kijelölt biráló-bizottság állapította meg az igazgató s a magyar nyelv tanárainak ellenőrzése mellett. elhatározták, hogy a tavat betömik és legelőt csinálnak belőle. S amit határoztak, meg is próbálták végrehajtani. A Festetits grófok erdejéből rengeteg mennyiségű tuskót és galyat hordtak bele, mit földdel terítettek be. A község akkori érdemes birája végig is sétált az így betömött tó felületén. A község népe pedig a partról nézte a derék férfiú sétáját. Alikor a séta véget ért, diadalmas hangon odaszólt a bámész népnek: no emberek, a dolog sikerült, a tó volt, de nincs. Ebben a pillanatban -- mint az öreg Király Ferenc bácsi beszéli — arról a tájról, hol a tó forrása van, hangok hallatszottak: kluty, kluty, kluty ... s az emberi butaságon diadalt ült a természet ereje, egy pillanat alatt eltűnt a töltés s megjelent a tóvize. A tagosztály alkalmával Héviz gazdát cserélt, a község lakóitól a Festetits-család tulajdonába ment át 1852-ben, a szentandrásiak egy jó darab legelőt kaptak érte cserébe. Ez a csere nagy fordulatot hozott Héviz jövőjére. Bár a megalapozás munkája kezdetben szük keretekben mozgott. Meg kell említenem mintegy részecskéjét Héviz és Magyarország kultúrtörténetének, hogy a nemes grófi család bőkezűségéből mindjárt a csere után a tó szélén egy korcsma, vadászlak és egy köpölyöző-bódé épült. A szomszédos falvak népe különösen vasárnaponként kereste fel a tó vizét, hogy munkában kifáradt tagjait megszivassa vele. A telsőbb körök figyelmét Szabó Imre, volt pápai képviselő és szombathelyi püspök fordította Héviz felé, ki ischiászos bántalmaiban azt felkereste és gyógyhatását önmagán kipróbálta. Egy faházikót építettek a viz partján részére, onnét ereszkedett a vizbe. A fürdőzés teljes eredménnyel járt. Ennek hire ment és a betegek egyre nagyobb számban kezdették felkeresni és ma már útban van a világhirüség felé. Héviz fejlődésének históriájához hozzátartozik annak megemlítése, hogy a Festetitscsalád ezelőtt mintegy harminc évvel egy angol konzorciummal alkudozott a fürdő bérbeadását illetőleg. Hogy miért, miért se, az egyezség nem jött létre és egyelőre megmaradt házi kezelésben. Majd Bozzay Pál, a keszthelyi Amazon-szálló jelenlegi tulajdonosa birta tizenkét esztendeig bérbe. Tiz év óta Reischl Vencel a bérlő, akiről megkell jegyeznünk, hogy ő tette Hévizet azzá, ami jelenleg. A fürdőtelepen ma már egy nagy.szálló és kilenc nagy villa és bútorozott szoba várja a betegeket. Azonkívül van szép parkja, kápolnája kettő is. Az egyik negyven év előtt épült, a másik az Irgalmas nővérek nyaraló jávai kapcsolatban, két év előtt. Azonkívül jó konyháju éttermek, nagy társalgó, olvasóterem és teniszpálya állnak a publikum rendelkezésére. A kisebb pénzű és igényű közönség pedig kellemes otthont talál Szentandrás lakóinál. Reischl úr az idei szezonra azzal lepte meg Héviz vendégeit, hogy eltüntette az eddig nagyon érzett hiányt, a viz szükségét, építtetett egy gépházat és negyvenméteres mélységből emeli ki az áldott tóból a vizet, mely megszűrve hidegen és melegen áll a közönség rendelkezésére, ugy hogy ma Hévizén nemcsak fürödni lehet, hanem a Karlsbadi só segítségével gyomorjavító kúrát is lehet tartani. Héviz vasúton Keszthelyig közelíthető meg, ahonnan nagyszámú fiakker és gyorsan száguldó autók viszik a közönséget a fürdőtelepre és Szentandrásra. Héviz ma már elsőrangú fürdőink közé tartozik, még pedig nem csupán azáltal, mit emberi kéz, ész és áldozat alkotott, de főleg gyógyító erejű vize és iszapja miatt. A körülbelül négy-Öt holdnyi területű tó vize, mint már említettem, negyvenméternyi mélységből tör elő és van olyan része is, hol derékon felül érő iszapban ülhet az ember. Iszapja helyenként különböző, néhol dara-