Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-07-12 / 28. szám

12. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1914 augusztus 2. miképpen, mily formában »kérte«. Ugyancsak az Irgalmasrendnél »kérte« a sérelmek orvoslását akkor is, mikor a jelen év folyamán jegyzőkönyvileg felvett két rendbeli feljelentést több helyre megküldte, s amely feljelentésnek alaptalanságát a közigazgatási bizottság által elrendelt és f. évi márc. 3.-án megtartott vizsgálat kinyilvánította. Hogyan »kérte« Halász Mihály a sérelmek orvoslását az Irgalmasrendnél, erre igen csattanó bizonyíték az Országos Pénztárhoz intézett {elterjesztése, amelyben ama megjegyzése is foglaltatik, hogy az Irgalmasok kórházában a betegek fürdőt csak nagyon ritkán, tiszta ruhát és fűtést pedig sohasem kapnak — jóllehet ez állítás újabb rágalom, vagy az előbbi rágalmak megismétlése. A Pápai Hirlap 23-ik számában megjelent közlemény szintén nagy bizonyíték a mellett, hogy Halász (Mihály az Irgalmasrendnél a sérelmek orvoslását »kérte«. Halász Mihály vagy nem tudja, mit tesz kérni, vagy nem akarja tudni. Véleményünk szerint inkább az utóbbi áll. Ez esetben pedig nekünk volt igazunk, mikor azt mondottuk, hogy vádaskodik. Ellenmond önmagának, mert kijelentésével ellenkezik minden lépése és ellenmond felsőbb hatóságának, mert nem teszi meg azt, amire az Országos Pénztár íőorvosa felhivta, hogy t. i. »konkrét panaszainak megszüntetését a kórház vezetőségénél kérelmezze«. Azt mondja Halász Mihály, hogy az Irgalmasrend kórházában volt scabies-betegek gyógykezelése hosszabb időt vett igénybe, mint kellett volna, amennyiben dr. Hán szerint 4—5 napi ápolás teljesen elegendő, dr. Edmund Lesser, a berlini egyetemi klinika igazgatója »Lehrbuch der Hautkrankheiten« c. munkájában azt irja, hogy a szokásos kezelés mellett a scabies esetek túlnyomó száma 2 hét alatt tökéletesen meggyógyul, Eulenburg »Real-Encyklopedie« munkája szerint, pláne helyi kezelés mellett, a baj 2—5 nap alatt radikálisan meggyógyítható és hogy mi ennek az oka, azt magyarázza meg az Irgalmasrend. Hát megmagyarázza; bár érzi, hogy nehéz a helyzete, kivált oly tudós szakértővel szemben, mint Halász Mihály. Jeleztük már, hogy kórházunkban többnyire elhanyagolt scabies-esetek gyógykezeltettek, hozzá még, mikor a scabies múlófélben volt, a páciens egy másik betegséget jelentett. Éppen a Halász Mihály által citált orvosok nyilatkozataiból és a nevezett forrásmüvekből látható, hogy a scabies-esetek gyógykezelési idejére nézve azok a látszólag biztos megállapítások is egyszerű vélemények csupán, amelyek közelről-távolról egyezhetnek ugyan, de annyira biztosak, mint a jól fegyelmezett tornászoknál a »jobbra néz, balra át«, még sem lehetnek. Hogy valaki egy betegség gyógykezelésének az idejére vonatkozólag kritizáló megjegyzést tehessen, annak bizonyos szakértelemmel kell birnia, a betegség jelentkezésére, természetére és lefolyására nézve. S azért az olyan kérdésre, miért van az, hogy kórházunkban a scabiesbetegek gyógykezelése mind hosszabb időt vett igénybe, mint ahogy Halász Mihály az általa megnevezett forrásmüvekben olvasta, már nem tartozunk magyarázattal szolgálni; mivel kórházunkban a betegek gyógykezelése, illetve vezetése és ellenőrzése egy orvosi tanulmányokat végzett és orvosi diplomára támaszkodó főorvosra van bizva, aki orvosi ténykedéseiért nem felelős sem Halász Mihálynak, sem dr. Hánnak, sem a berlini professzoroknak. Mikor Halász Mihály olyan kérdéshez szól hozzá, amelyhez körömfeketényi hozzáértése sincs, ezt a lépését a magunk részéről azzal a közmondással utasítjuk vissza: »suszter ne tovább a kaptafánál«, arról pedig meg vagyunk győződve, hogy kórházunk vezető orvosa, ha más körülmények között van, Halász Mihály illetéktelen beavatkozását kérlelhetetlenül megtorolná. Szép, dicséretes dolog, hogy Halász Mihály ráérő idejében orvosi könyvek olvasásával foglalkozik. De hát mi szükség volt arra, hogy ép Berlinből szerezze be azokat? Hisz' van Pápán elég tudományos orvosi könyv; mi magunk is egész orvosi könyvtárral szolgálhatunk. Biztosítjuk azonban, hogy bár a világ összes ily irányú könyveit átböngészi, mig orvosi tanulmányt nem végez, nem lesz okosabb. Pápa, 1914 julius 9.-én. Az Irgalmasrend kórházigazgatósága. HÍREK— Biboros püspökünk a trónörököspár tragikus haláláról. Báró Hornig Károly biboros püspök VIII. számú körlevelében emlékezik meg a trónörököspár tragikus haláláról. Körleveléb en többek között ezeket mondja a biboros: »Megvagyok győződve, hogy nemcsak a magam, de összes hiveim, sőt milliók nevében mély fájdalmamnak adok kifejezést, midőn egyúttal e gonosztett közvetlen elkövetői, de távolabb álló okozóira is az igazságos Isten ítéletét várom«. A gyászeset alkalmából a biboros elrendeli, hogy a julius 8.-án és 9.-én az egyházmegye összes plébániai és egyéb templomaiban a harangok délben egy fél óráig zúgjanak, 9.-én ünnepélyes halotti mise mondassák mindkét elhunytért, melyre a helyi hatóságok meghívandók és az iskolák iljusága is elvezetendő, az egyházi épületekre pedig gyászlobogó tűzessék ki. A biboros végre általános engedélyt ad a szabad ég alatt mondandó szentmisére, ha valahol a katonaság ilyet kérne. A körlevélnek megfelelőleg f. hó 8.-án és 9.-én délben városunk összes katolikus templomában a harangokat egy fél óráig meghúzták s 9.-én d. e. 9 órakor a plébániai főtemplomban 1. Kriszt Jenő esperesplebános asszisztenciás gyászmisét mondott. — Zirczen az apátsági templomban Szentes Anzelm perjel mondott 9.-én, a temetés napján ünnepélyes gyászmisét a szerencsétlenvégű trónörököspárért. A gyászistentiszteleten résztvett dr. Békefi Rémig apát, a hivatalok és az intelligencia úgyszólván teljes számban. — Bakonybélben ugyancsak 9.-én celebrált ünnepi gyászmisét Francsics Norbert apát a valláskülönbség nélkül megjelent nagyszámú gyászolók részvétele mellett. Másnap — élve az evangélium nyújtotta alkalommal — könnyekig megható beszédben emlékezett meg Francsics apát úr a trónörököspár mélységes vallásosságáról, Mária-tiszteletéről s borzalmas végéről. — Személyi hip. Dr. Poszvék Lajos, közegészségügyi ker. felügyelő, f. hó 3.-án és dr. Vadnay Szilárd kir. tanácsos, vármegyei tiszti főorvos f. hó 4.-én városunkba érkeztek, ahonnan 5.-én, vasárnap távoztak. Az Irgalmasok rendházának voltak szivesen látott vendégei. — Szent Benedek-rend gyásza. Stengl Polikárp. Gyula, szent Benedek-rendi áldozópap, Győrszentmárton plébánosa mult kedden, 7.-én reggel fél 7 órakor tüdőgyulladás következtében beállott szivkimerülésben meghalt. Temetése szerdán, 8.-án délután 6 órakor volt a győrszentmártoni alsóvárosi temetőben. A gyászistentisztelet csütörtökön, 9.-én volt a pannonhalmi székesegyházban. — Stengl Polikárp 1861 szept. 4.-én született Sárváron. A bencésrendbe lépett 1880-ban. Ünnepélyes fogadalmat tett 1886-ban. A következő évben áldozópappá szentelték. Két évig gimnáziumi tanár volt Kőszegen, egy évig hitelemző Celldömölkön. 1890—92. gimnáziumi tanár és hitszónok Győrött. — Utána két évig hitszónok Pannonhalmán. 1894—1906. nevelő gróf Eszterházy Károlynál Ábrahámban, ettől kezdve pedig mostanáig lelkész Győrszentmártonban. — Felelős szerkesztőnk szabadság-on. Kecskés Lajos, lapunk felelős szerkesztője tegnap megkezdette szabadságát, melyet Balatonfüreden fog eltölteni. Távollétében Soós Pál irgalmasrendi lelkész, lapunk felügyelő-bizottságának tagja s lelkes munkatársa fogja a szerkesztői hivatalt vezetni. — Tiz éves találkozó. Mult vasárnap tiz éves találkozóra jöttek össze azok a tanulótársak, akik 1904-ben végezték el a helybeli áll. tanítóképzőintézetet. Szép összejövetel volt, gazdag lelki örömökben. Megjelent 21 osztálytárs, 8-an kimentették magukat, 3 meghalt, 3 nem jelentkezett. A találkozón a régi tanárok közül résztvett: Láng Mihály ny. tan.-képző-intézeti igazgató Besztercebánya, Tar Gyula földmivesiskolai igazgató Pápa, Juhász Imre tan.-képző-intézeti tanár, Kötse István jelenlegi igazgató, Durkó Antal tanár és több növendéknek családtagja. Vasárnap délelőtt diszgyülés volt az intézetben, mely után a temetőben meglátogatták Szováthy Lajos volt igazgató s Németh István volt osztálytárs sírját. Délben bankett volt a Griffben, ahol ujabb 10 éves találkozót kötöttek. Az ebéd alatt több felköszöntő hangzott el. Láng Mihály volt igazgató, Kötse István jelenlegi igazgató a tanítványokra emelte poharát, a tanítványok nevében Schmidmayer István válaszolt. A találkozón megjelentek: Aimássy Lajos tanító Kapuvár, Boros Lőrinc főv. tanító, Debrecenyi Dezső k.-tanító Káptalantóti, Gaál Izidor áll. tanító Alsószőllős, Győrffy Imre polg. isk. tanár Komárom, Táger Vince k.tanító Súr, Káldy Lajos tanító Nagyacsád, Kiss Lajos k.-tanító Kup, Kocskay János áll. ig. tan. Bölcske, Lakos Kálmán k.-tanító Sárhida, Marton Károly áll. tanító Dobsina, Máj Vilmos főv. tan., Nagy József k.-tanító Öreglak, Orbán Lajos postafőtiszt Budapest, Ravasz Antal áll. tan. Zólyom, Schmidmayer István kincstári tanító Tópatak, Szabó Rezső k.-tanító Bokod, Szász Lajos k.-tanító Mórágy, Tálos József k.-tanító Litér, Tordai István tanító Berzence, Zanyi Kálmán ig. tanító Badacsonytomaj.