Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-07-05 / 27. szám

PÁPA ES VIDÉKE 1914 julius 5. harcra buzdító íelszólítás foglaltatott, a bibornok nagy szerencsekivánatok közt hozta haza Rómából, hol dacára a pápai trón elérése iránti törekvése kudarcának még mindig nagy volt a népszerűsége. Itthon a felszólítás nagyon ellentétes fogadtatásra talált, mert egyesek talán a zavarosban akarva halászni, talán a török visszaszorítását remélve élénken sikraszálltak a háború megindítása mellett, mig mások, kik a dolog mélyebben fekvő részeit is megvizsgálták, vagy akik Bakócz amúgy is nagy népszerűségét görbe szemmel nézték, nein lelkesedtek a vállalat megindításáért. Bakócz iránya győzött utóbb mégis, kinek ebben a tekintetben legfőbb indítóoka az volt, hogy befolyását és hatalmi túlysalyát az udvarnál meg akarta őrizni. Hogy miként gyűlt a néptömeg ezen táborokba és milyen vége lett az előre meg nem állapítható kimenetelű hadivállalatnak, az bizonyára ismeretes. Dózsa nevét mindenki jól ismeri, azért ne is fáradjunk ezen részek kissé hosszadalmas elemzésével. Sokkal fontosabb és szűkebb életünkre is kiható fontosságú konzekvenciákat vonhatunk le ezen mozgalom egész lefolyásából, annak minden fázisából. Br. Eötvös J. regényt irt e témáról és regénye megirására azon idők társadalmi és szociális viszonyai adták meg az okot, melyekben a mű napvilágot látott. E tárgy aktuális manapság is, mert hasonló szimptomák mutatkoznak ma is a társadalom különféle osztályaiban. A forradalmi hangulat nem ugyan nyilvánosan, de lappangva ott ég ma is a hamu alatt és kitörése nem is annyira lehetetlen. Változott azóta az idő, nagyon megmásultak a körülmények, de a lényeges ma sem más, mint akkor. Említettem fentebb, hogy azon korban jobbágyságunk műveltsége mily alacsony fokon állott. Ma valamivel másképen állunk. Ma egy rettenetes khaosz a legalsó társadalmi osztályok kulturális, szellemi működése. Az analfabéták ugyan még nagy számmal vannak különösen nálunk, de nem ezeknek a műveltsége, vagy jobban mondva műveletlensége az, amely kegyetlenül romboló hatással volna a korhadt társadalom épületére. Azokra célozok, kik a fél, vagy tán a harmad, vagy tized, vagy század műveltség fokán állanak. Ezeknek a kitörése rettenetes hatással volna mindenre, amit ma jognak nevezünk, elsöpörne mindent, amit mi szentnek tartunk, ideáljainkat a földre rántaná le és annak a hosszú munkának a gyümölcseit, amely nemzeti kultúránk kiépítésére irányult, egy minutum alatt semmivé tenné. A félig vad csorda megvadulva kétszeresen vaddá lesz. Ha a műveletlen jobbágyság elnyomására l5[4-ben oly nagy erőt kellett kifejteni, mekkora erő kellene arra, hogy a hasonlóan korrupt közélet ezt a rákfenét ki tudja önmagából operálni. Ez a műtét végzetes lenne, ennek a túlélése meghaladja képességeink határát. Eléje kell tehát vágnunk a bajnak. Igaz, hogy a tömeg pszichológiáját kiismerni úgyszólván lehetetlen, tömeget, mint ilyent javítani, igazságról, jogról meggyőzni képtelennek mondható. De korántsem áll ez így a tömegre akkor, ha annak tagjaival, mint egyedekkel operálunk. Ha aztán az összes részek, mint ilyenek a jó befolyás alá jutnak, akkor a tömeg a maga egészében szintén a jó és engedelmes szolgája lesz. Ennek a munkának egyedüli eszköze az önnevelés, aminek segítségével oly gyönyörű egyedeket állíthatunk a tömeg soraiba, hogy az lassan-lassan átasszimilálódik és utóbb tartja majd a dominicá palmárumot, mint a nagypénteket, vagyis előbb kiáltja ki vallástalanságát és miután már ebbe belecsömörlött, hozsannát harsog az Üdvözítő felé, aki a legjobb orvosnak mutatkozott mindenkor, még az ilyen szociális bajoknál is. S. D. A Szombathelyi Katolikus Legényegylet jubileuma. A szombathelyi Kat. Legényegyesület mult vasárnap ünnepelte fönnállásának 25 éves jubileumát. 1889. évben alakult meg Szombathelyen a Kat. Legényegylet s igy 25 éves múltra tekinthet vissza. Virágos kertnek nevezhető a Kat. Legényegylet, melyben a társadalmi életnek szebbnél-szebb virágai fakadnak. Nem egy iparos vallja meg nyiltan s őszintén, hogy az ott szerzett szellem vetette meg anyagi és erkölcsi jólétének az alapját. Ott tanulta meg a kat. valláshoz való ragaszkodást, ott tanulta meg szeretni a hazát, ott tanulta meg értékelni a munkát és a takarékosságot, mert a kat. legényegyesületek célja az, hogy derék, értelmes és szakértő iparosokat, tisztes, becsületes családapákat, öntudatos, vallásos honpolgárokat neveljenek a magyar társadalomnak. A jubiláló szombathelyi egyesület 25 esztendőn keresztül becsületes kitartással dolgozott ezeknek a céloknak megvalósításán, s adja Isten, hogy ezen az alapon állva, megértve a kor szellemét, fejlessze azt tovább az iparos-osztály felvirágoztatására A jubileumi ünnepségekről az alábbi tudósítás számol be: A vasárnap reggeli vonatokkal érkező vendégek diszes menetben vonultak az egyesület házába, hol a koszorús lányok megkoszorúzták a társegyesületek zászlóit, majd pedig felállt a menet, hogy a templomba vonuljon a hálaadó istentiszteletre. A pápai Kat. Legényegyesület zászlaját Vüfing Erzsébet urleány koszorúzta meg. Az impozáns menetben élén a tűzoltózenekarral a következő egyesületek vettek részt: a budapesti közp. legényegylet, a gráci, pápai, vasvári, körmendi, sárvári, zalaegerszegi, kőszegi, celldömölki, nagykanizsai, jánosházai kat. legényegyletek, a körmendi iparoskör, a szombathelyi ipartestület és iparoskör, a máv. »Haladás« dalkör, a szombáthelyi dalosegylet, az aggharcos egylet és a ker. szoc. egylet. A diszes menet a székesegyházba vonult, hol gróf Mikes János megyéspüspök fényes papi segédlettel istentiszteletet tartott. A szentmise alatt a jubiláló egyesület Schopp G-dur miséjét adta elő, utána pedig Horváth István c. püspök, az. egyesület diszelnöke magas szárnyalású, köanyekig megható sz. beszédet intézett a messze vidékről egybesereglett hivőkhöz. Díszközgyűlés. A hálaadó istentisztelet után a menet a vármegyeház udvarába vonult, hol a jubiláris közgyűlés tartatott meg. A közgyűlésen a társegyesületeken kivül gróf Mikes János megyéspüspőkkel az élén a kat. intelligentia is számos taggal volt képviselve. Megjelentek Horváth István c. püspök, Békássy István főispán, Herbst Géza alispán, Horváth György dr városi főjegyző stb. Dr Gaál Sándor apátplébános, elnök megköszönte a püspök úr Őméltóságának azt a kegyességét, hogy a hálaadó istentiszteletet megtartotta. Azonképen köszönetet mondott Horváth István püsp. helynöknek, ki a templomi szentbeszédet tartotta, ezután a kat. legényegyletek célját fejtegette. A nagyhatású elnöki megnyitó után Gyúk Pál hitoktató olvasta tel a jubiláló egyesület történetét, majd Brutscher József alelnök az egyesület 25, 20, 15 és 10 éves tagjainak mellére tűzte a jubileumi érmeket. Ezután a társegyesületek szalagozták fel a jubiláló egyesület zászlóját. Viszonzásul a jubilálok szintén kedveskedtek egy-egy szép szalaggal a vendégek zászlóinak. A pápaiak zászlaját Bilisits Róza úrhölgy szalagozta föl. A zászlók felszallagozása után Brutscher József mondott poétikus üdvözlést, melyben a megyéspüspököt, az egyesület fővédnökét köszöntötte. Az üdvözlésre gróf Mikes János a következő szavakkal válaszolt: »Az én jókivánataimat, melyekkel az Egylet iránt viseltetem, kifejeztem ma azon az ünnepélyes szentmisén, melyet a szombathelyi és társegyesületek jelenlétébe n a jó Istennek bemutattam. Az én kívánságom az, hogy a szombathelyi kat. legényegylet és a társegyesületek a maguk elé tűzött célt elérhessék. Ez a cél, hogy magyar hazánkban az ősöktől örökölt keresztény tradíciókat, a régi becsületességet, önzetlenséget, józanságot őrizzék meg. Az. én kivánságom az, hogy midőn ez a keresztény világnézet annyi támadásnak van kitéve; és midőn a keresztény alap mindenütt ki akar csúszni a lábunk alól s vele a régi hazafiság is: a szeretet a röghöz, melyen születtünk; a nemzethez, melyből születtünk; a hazához, melynek mindenünkkel tartozunk: hogy a legényegyesületek legyenek munkásai annak a világnézetnek, mely hűségesen ragaszkodik Istenhez, királyhoz és hazához. S ezzel a mai diszünnepélyt bezárom«. DiszfelTonulás. A jubiláris közgyűlés után az egyesületek zászlóik alatt s a tüzoltózenekarral az élükön több utcán elvonulva a Legényegylet házához mentek vissza. Bankett. A díszközgyűlés után a vendégsereg a Sabária-szállodába vonult, hol 300 terítékes bankett volt. A banketten elsőnek dr Gaál Sándor apátplébános szólalt íöl. Lelkes szavakkal ünnepelte a főpásztort. Felköszöntőket mondtak dr Tötösy Miklós, a budapesti közp. legényegylet elnöke, Horváth György dr városi főjegyző, Barilich Lőrinc, pápai kamarás,