Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-06-14 / 24. szám

4. PAPA ES VIDEKE. 1914 junius 14. Száll, száll ... De aztán maga alá néz egyszer és egy csillogó tóba esik tekintete. Kicsi a tó, mint egy mellényzseb kerek kis, tükre. De napsugaras, tükröző. És a nagy ég mélységét mutatja. Ebbe néz a röpülő ember s meglátja magát benne. S leköti a nézés. Meglopja mindenséget lenyűgöző öntudatát. Elfeledteti, hogy a magasokat járja. Haj, pedig de közel van a mélység a magassághoz! Az a mélység, hol annál nagyobb az esés, minél magasabból történik ... S egy pillanatig megáll a gép. A kis csillogó szemű tóba néz a kormányosa. A következő pillanatban már a mélységbe bukott. S közel jut a lenézett silánysághoz. S mily jó ha holtában, buktában ki nem gúnyolják!... Ele. HÍREKMégis csak pihen néha az élet. Van olyan idő, mikor nem szekérdübörgésben hangzik fülünkbe lüktetése, hanem szívek dobogásában. Milyen jó a fáradságos utakon egy-egy feszület, paddal, hol testünk, gondolatvilágunk kissé megnyugszik. Innen számüzünk minden profán gondolatot. Jó, ha a nagy zajos utcán templom ajtaja elé érünk. Ez is kilopja szívünkből pillanatra a gondot. Szük kis körben, de vigasztal . . . Aztán van olyan idő, mikor csak a harangok zúgnak s az emberek ünneplő gúnyában összegyűlnek. Válogatás nélkül. Egymás mellett, mert egymásban éreznek megegyező dolgokat. Olyan valamit, amit ilyen nagy összcsoportosulásokban mások is, kik nem nevelkedtek velünk, meglátnak szemünkben. S a kalap a kézbe kerül, le a fejről, mert tiszteljük a meggyőződést. Uri módon, mert csak azok erőszakosak, akik neveletlenek . . . S aztán harangszó-iitemekre megindul a tömeg. Ahol végig jár, az élet, a rideg, rohanó, kegyetlen élet menekül. Mert fehér ruhában jönnek az ártatlanok s szívükben, szemükben hozzák a szelid, boldog életet. S leültetik a végig járt utcákba. Gyertyák gyuladnak föl, virágok kerülnek az ablakokba. Mert jön maga az Ártatlanság és Kegyelem. Még a virágszirmok is lábai elé hullanak. Egy kis fiu egyetlen szál rózsáját tépi szét s leszórja az útra. Nem sajnálja. Hoz áldozatot kis szíve szeretetével. Mert áldozni és szeretni jó. A fönséges és kegyelmi érzések pedig szeretnek és áldoznak. Olyat, ami kedves. Olyat, ami kissé fáj is, ha elmúlik. S nagyon jól van ez így. Mig van ilyen napunk, mig köztünk jár s bennünk lakik az Úr, ne féljünk. Addig védelmünk van az Oltáriszentségben s előle megfut a kemény, vérszívó, derékgörbítő élet. Mi meg csak tépjünk zöld gallyat az oltársátor leveles ágaiból. Örök emlékül a rohanó életben ... (I. e.) — Alispánunk jubileuma. Veszprém vármegye e héten tartott közgyűlésén ünneplésben részesítette Koller Sándor alispánt harmincéves közigazgatási szolgálata és alispánságának tizéves jubileuma alkalmából. Az alispán érdemeit Sült József pápai közjegyző méltatta beszédben. Szerencsekivánataihoz meleg szavakkal csatlakozott a főispán is, mire az alispán meghatottan mondott köszönetet az ünneplésért és hálájáról biztosította a vármegye közönségét. — Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete folyó évi junius hó 15.-én, azaz holnap délután 3 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart. Valószinüleg e napon fogják betölteni az elhalálozás folytán megüresedett városi végrehajtói állást, melyre, a folyó hó 1 -éig hirdetett pályázaton, hárman adták be kérvényüket: Gram Ferenc, Tomor Imre és Farkas József. — Lelkigyakorlatok hölgyek számára. Miként a mult évben, az idén is az irg. nővérek zárdája alkalmat nyújt hölgyeinek lelkigyakorlatok tartására. A lelkigyakorlatokat, amelyek jun. 29.-től julius 2.-ig tartanak, Áronfi lazarista atya vezeti. Már most felhívjuk hölgy-olvasóink figyelmét ezekre a napokra. Az érdeklődőknek minden irányban készséggel örömmel ad fölvilágosítást az irg. nővérek zárdája. — Önálló működési kör. Az igazságügyminiszter Knbovich Ignác dr. veszprémi törvényszéki jegyzőt önálló működési körrel ruházta fel. az aranyporos, ragyogó birtokból való kivonulása, mint ennek a szép birtoknak a birtokba vétele. Eladták a birtokot — semmiért. Az asszony így mondta, az ember is így érezte. De meg valóban ugy elveszett a pénzecske, ami a birtokvételből maradt az embernek a zsebében, mint mikor elveszett az a másik kevés pénzecske, amelyre akkor akadt rá, mikor a török házának lakatját leütötte. No most nevezetes dolog történt. Valahol, a szellők járásával a fiatal pár rátalált az asszony rokonaira. Sem Szlavóniában, sem Boszniában, sem máshol nem lehetett ez a nevezetes esemény, hanem valahol ezek között az országok között az ő szépséges hontalanságukban. Ekkor már bizony gyermekük is volt és az ember dolgozott. Milyen különös és nevezetes esemény volt ez valóban, hogy ismerősökre találtak. Eddig ez az ember soha-soha ismerősre nem talált és soha-soha ismerősre talán nem is talált volna, ha meg nem házasodik. Most itt vannak az ismerősök, a rokonok. Neki különös volt, aki üresen jött el hazulról, csak a nagy világ mindenségének a tudásával. És ki tudja, rájuk ismert volna-e, ha ezek a rokonok nem lettek volna a szárnyrakelt madarak, akik nekivágtak a hontalanságnak. Olyasvalami történt közöttük találkozásukkor, ami a madarakkal történik, mikor tanácskozás nélkül fölszállnak és a levegőnek áramlása viszi őket messze, messze . . . ük is mentek, mentek . . . A nagy tenger hulláma vitte őket és a nagy hajó nem is volt nagy hajó, hanem nagy, fekete madár, mely ráül a magas hullámra és pihentetve magát, engedi, hogy a magas hullám dobálja. Mentek, mentek . . . És annak a fiatal házasembernek nem volt semmije; nem volt batyukája, melybe valamit hazulról elpakkolt volna, sem a török házas otthonából, sem abból a másik aranyporos földbirtokos otthonából, hanem abból a még élőbbről valóból, ahonnét elszállt a nagy világba . . . — Záróünnep a zárdában. Hétfőn, junius 8.-án tartotta az irgalmas nővérek intézete záróünnepét, mely változatos, gazdag műsorával mindvégig lebilincselte a nagyszámú közönség figyelmét. Fa Mici, Hnát Frida, Cservenka Margit, Csernyák Mária, Szabó Irén, Luttor Teréz és Tóth Vilma finoman megválasztott értékes zongoraszámokkal gyönyörködtettek bennünket; játékuk igazi rátermettségről, nagy szorgalomról és fejlett technikai készségről tett tanúbizonyságot. Porpáczy írén és Reich Gizella kedvesen szavaltak. Az énekkar is több izben szerepejt hangulatosból színezett dalok éneklésével. Sok tapsot kapott Túrán Teréz és Okolicsányi Juliska párbeszédes éneke. Ügyes csattanója volt a záróünnepnek a »Csak kecsesen! Negyedóra a tornászó hölgyek egyesületében« c. énekes bohóság, mely ötleteivel, ügyes fordulataival sokszor megnevetette a publikumot. Málik Boriska az egyesület mindenesét kifogástalanul játszotta, Daubner Erzsébet, az elnöknő kellemes, csengő hangon énekelt. Szép látványt nyújtott a »tornászó hölgyek« együttes gyakorlata, melyet énekszó mellett végeztek. A szépszámú és előkelő közönség lelkes érdeklődéssel kisérte a finom Ízlésre és erős művészi érzékre valló előadást. — Papnövendékek felvétele. A veszprémi papnevelőintézetbe felvételüket kérő ifjak vizsgálata f. évi julius hó 1-én délelőtt 10 órakor fog megtartatni Veszprémben, a püspöki székházban. A felvételre folyó évi junius 30. napján kell jelentkezni a püspöki titkárnál. A pályázók a következő okmányokat hozzák magukkal: 1. A sikerrel letett érettségi vizsgálatról szóló bizonyítványt. 2. keresztlevelet s 3. az illetékes hittanártól vagy lelkésztől erkölcsi bizonyítványt. A jelentkezők kötelesek magukat orvosi vizsgálatnak alávetni. — Évzáró ünnepély. Az áll. tanítóképző intézet f. hó 14.-én, vasárnap délután 3 órakor tartja évzáró ünnepélyét, melyre a nagyérdemű közönséget tisztelettel meghívja a tanári kar és az ifjúság. A műsor a következő lesz: 1. Révfy G.: A Grand Caféban,. énekli a nagy énekkar. 2. Rudnyánszky Gy.: Egy szál virág. Szavalja Herczeg Kálmán,. II. éves növ. 3. Liszt F. II. rapszódiája, játsza Steffek Ernő, III. éves növ. 4. Búcsúbeszéd, mondja Szentgyörgyi Ferenc. 5. Valétanóta, előadja a nagy énekkar zenekar kísérettel. 6. Igazgatói évzáró beszéd, jutalmak kiosztása. 7. — Jean Gilbert: Induló, játsza a III. évesek zenekara. — Az ünnepély után a tornavizsga lesz megtartva, ugyanekkor tekinthető meg egyúttal a rajzkiállítás is. — Űrnapja. Nagy ünnepélyességgel ülte meg csütörtökön a kat. egyház a legfölségesebb Oltáriszentség ünnepét. Ugy a 8 órai ünnepélyes nagymisén, mint a körmeneten óriási nagy számú hivő vett részt. Az idő is pompás volt, nem volt túlságos meleg. A disztüzet adó honv. huszárszakaszt Botka József hadnagy vezényelte. — Hirdetmény. Pápa r. t. város 1914 évi földadó kivetési lajstroma megérkezvén, értesíttetik az adózó közönség, hogy f. hó 15-től 8 napon át közszemlére lesz kitéve a Pápa városi adóhivatalban, ahol megtekinthető.